Rovat: Soproni Snassz
2001. december 19., szerda 21:31
Mikuláso(ko)n innen és túl
Mikolás(ok)on innen és túl
Igaza van. Mert amennyiben december hatodika után még újabb és újabb mikulásokba botlunk (lépten-nyomon), akkor azok minden bizonnyal télapók vagy szanta klauszok, vagy ha néven pontosan nem is nevezhetők, mert szépszerével vannak a másság jegyében fogant Mikulás-koncepciók (hogy most ne említsük a neccharisnyás, vagy annélküli női, vagy csak egyszerűen nőies? Mikulinákat, vagy miket) Egy dolog akkor is biztos, hogy azok a kisázsiaihoz képest mégis csak a skandináv-angolszász vonulatukban domborodnak ki. Nem ok nélkül. Önzetlen szeretetből fakadó ajándékozás esetén, persze mindegy. Csakhogy. Mikulás-estről, mikulás-estre
ezek egyre eklektikusabb és zavarosabb képet mutatnak. A
legutóbbi Mikulás pédául, aki Télapóként
mutatkozott be, elékeneltette azt a téli dalocskát,
hogy csendes éj, meg hogy pásztorok. A Mikulás-est
rendezés-alakítás-díszletek függvényében
elmímeli az önzetlen ajándékozás örömét,
és akkor még mindig nem említettem az áruházi
Mikulásokat. Az ő saját külön bejáratú
örömükkel, amihez majd igazodik is rendesen a mi szeretetből
fakadó önzetlen ajándékozási lázunk.
Mikulás, Mikulás hátán itt és ott; egyszer,
kétszer, többször, kárminvöröstől
a rókarőtig és liláig. Most kérdés,
hogy akkor van-e vagy nincs, ha igen melyik az igazi, és ha nincs,
akkor tényleg ilyen sok és határtalan lenne az önzetlen
szeretetünk?
Az önzetlen ajándékozás örömén túl. Jóval-jóval túl, annyira túl, hogy ott az önzetlenség már nem is fogalom. té |