| RIDEG AZ ISTÁLLÓ, FAGY ODAKINT
(Az Andenach-i Énekeskönyvből, Köln 1608.)
Sarkady Sándor fordítása
Mikor az idő hívta Máriát,
Elindult, hogy megszülje Szent Fiát,
Azt tette, amit az Atya kivánt -
Lépteit vette Betlehem iránt,
Szűzanyáé a tisztelet,
És dicsérjük a Kisdedet
Most és örökkön - ámen.
Fogadóra csak nagy-későn akadt,
Nem volt már szállás, mégis ott maradt.
A hajlék úgyis drága volt nagyon -
Megtette ágynak ólban az alom.
Szűzanyáé a tisztelet,
És dicsérjük a Kisdedet
Most és örökkön - ámen.
Oh, hogyha tudnád, tornyos Betlehem,
Ő várandós, de szűz, szeplőtelen.
A Szentlélektől fogant gyermeket,
Szolgáljátok hát híven, emberek!
Szűzanyáé a tisztelet,
És dicsérjük a Kisdedet
Most és örökkön - ámen.
Nem kívánt cifra termeket,
Istál1óban szült gyermeket;
Kendőbe pólyálta kis csillagát -
Jászolba fektette Isten Fiát.
Szűzanyáé a tisztelet,
És dicsérjük a Kisdedet
Most és örökkön - ámen.
Gyűljetek köré, dúsgazdagok!
Ébred a Gyermek, most alszatok?
Rideg az istálló, fagy odakint -
Jézus ma éjjel eljön megint.
Szűzanyáé a tisztelet,
És dicsérjük a Kisdedet
Most és örökkön - ámen.
Hol van a tüzet megrakni fánk,
Meleget osztva, hogy égne a láng;
Didereg ő is -, de király marad:
Tüzes szivétől olvad a fagy!
Szűzanyáé a tisztelet,
És dicsérjük a Kisdedet
Most és örökkön - ámen.
Legyen szívetek tiszta, szelíd,
Mikor a földre elközelít;
Jézus a Remény, Hit, Szeretet -
Lakozzék mindig itt veletek!
Szűzanyáé a tisztelet,
És dicsérjük a Kisdedet
Most és örökkön - ámen. |