|
Istvánról és Saulusról
Istvánról és Saulusról
ApCsel 7,54-59 Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: ,,Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.'' Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: ,,Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!''
 Karácsony másodnapja az első vértanú, Szent István ünnepe. Talán furcsán hallatszik elsőre: nemcsak a vértanúk, de üldözőiké is az ünnep. Ha azonban figyelmesen olvassuk a szent szövegeket, akkor felfedezzük benne azok ünnepét, akiknek életében, mint lehetőség benne van a konvertitaság: a megtérés, a Pálfordulás.
Nem a közömbös nézőről, a bamba felhajtás-vadászról beszélek, aki csapódik ide és oda, az áramlattól függően, hanem azokról, akik komolyan veszik a dolgukat. Az ilyen események rájuk hatnak, bennük dől el elsőként a választás. Róluk mondják a szociológusok, hogy igen, őket komolyan kell venni, mert ők maguk is komolyan veszik magukat. Úgy csinálnak rosszat, hogy azt jóként cselekszik. Meggyőződésből.
De ugyanígy, meggyőződésből fogják a másik oldalt is szolgálni, ha az meggyőzi őket igazáról. Közöttük vannak, akik aktív kődobálók, de ott vannak azok a csendes megbízhatók is, akiknek lábához lerakják a gyilkosok a ruháikat.
Csak addig furcsa a gondolat, amíg meg nem látjuk a hitbuzgó Sault ott állni az első keresztény kivégzésekor. Két szent: az egyiket gyilkolják, a másik, a "potenciális" pedig segédkezik: itt még csak a ruhákat rakják a lábához, később ő is aktív üldözővé válik.
Természetesen igaza van minden normálisan gondolkodónak, amikor azt mondja: Na, köszönöm szépen, ha egy ember-halál a megtérés "ára". Márpedig bármennyire is furcsa: legtöbbünket a "bűnünk hajt" Krisztus felé: ezt mondásában Szent Ágoston fogalmazza meg talán a legközismertebben, de mindannyian megtapasztaljuk az idézet igazságát, amikor nyugtalan bensőnk hajt mindaddig, amíg el nem érjük a megbánást és a megbocsátást.
Ezzel szemben ott vannak a közömbösek, a "langyosok", akiket "kiköp az Úr a szájából". Nem azt állítom, hogy az ellenfelek, a másként gondolkodók kellemesek, és könnyű velük a szeretet gyakorlása, csupán azt, hogy mindannyian Saulok, és potenciális Pálok. Kicsiben és nagyban. Minél kisebben, annál "kellemesebb" nekünk, és minél nagyobbak, annál fájdalmasabb ez számunkra, a szó szoros értelmében is.
Kicsiben ugyanis mindannyian Saulok vagyunk, akiknek tétlen lábához rakják le ruháikat minden gonoszság elkövetői - akár ma, a harmadik évezred elején a bűnözők, politikusok, bűnösök bizonyos értelemben tétlenül nézzük az abortuszok áldozatait, akiket szinte szemünk láttára köveznek-kövezünk halálra. A Karácsonyi Kisded ugyan kapott tőlünk 33 év "haladékot", de a "drága árat" ő is megfizette értünk, Saulusokért, akik ruhával vagy kővel a kezünkben, de az Ő szemében potenciális Istvánokként ott álltunk a jászolnál és a kereszt tövében egyaránt.
- DI -
|