CyberPress.Sopron

Alapszerzôdéstôl egyezményig
Akkor hová mennek a románok dolgozni?

(Szatmárnémeti) * Lakásunk közelében működik egy turisztikai iroda .Legalább is így van bejegyezve, mert mással sem
foglakozik, mint külföldön dolgozó román állampolgárok utaztatásával .Elsôsorban avasiakat szállít Olaszországba, Németországba, Franciaországba és Portugáliába, illetve hoz onnan haza ünnepi és más alkalmakkor. Rendszerint abban az utcában megyek a városba, ahol az avasiakat szállító buszok szoktak állni, beszállásra várakozni .Magam is avasi vagyok, elég jól ismerem az ottani románok magatartását és szokását. Rendkivül munkabíróak és szívósak. Az ilyen emberekre szoktuk
mondani, hogy a jéghátán is megélnek. Már mindjárt a rendszerváltás után ezrével özönlötték el Európa boldogabb felét, sôt Amerikát, Kanadát és Ausztráliát is A hazaküldött pénzbôl nyolc- tízszobás villákat építenek, márványlépcsôvel, fűtött garázzsal, s nem ritkán lifttel és úszómedencével. Autósztrádák, viaduktok, hidak építôtelepein csákányolnak, lapátolnak, autóroncstelepeken, szemétbegyűjtô vállalatoknál trógerolnak, vagyis többnyire olyan munkát végeznek, amit a helyi lakosságnak már a szegényebb rétege sem vállal el.

Annak okán, hogy a magyarországi ellenzék nem várt vehemenciával esett neki a román-magyar megegyezést aláíró kormánynak és azzal riogatja a magyar munkavállalókat, hogy "húszonhárom millió román özönli el az országot" megkérdeztem néhány avasit: nem dolgoznának-e szívesebben Nyiregyházán, Pesten vagy akár Gyôrben, hisz immár „szabad az út", szinte egyöntetűen azt válaszolták: ha majd legalább feleannyit keresnek, mint Olaszországban vagy Portugáliában. Csak akkor éri meg, hogy közelebb jöjjenek. Mennyi az a fele? Havi öt-hatszáz dollár! Vagyis 180-200 ezer forint. Egyelôre a magyarországi minimálbér csak az idén éri el az 50 ezer forintot, de lehet, hogy csákányolással ennek a kétszeresét is megkeresnék – mondom, ám a fiúk csak legyintenek Ezt nem nekik találták ki, ôk ennek a nyolcszorosát-tízszeresét megkeresik odakint. S az asszonyt sem engedik? Ugyan, az asszony otthon kell hogy legyen a gyerekekkel, meg a gazdasággal, de különben sincs rászorulva arra a havi ötvenezer forintra - szögezi le önérzetesen a bikszádi Bud Vasile

Másnap családi esemény okán hazaugrottam szülôfalumba. Sok emberrel találkoztam, beszélgettem. Már az üdvözlések után szóbajött a magyar igazolvány, s vele mindjárt a külföldi munkavállalás is. Kôszegremetérôl e pillanatban mintegy harmincan-negyvenen dolgoznak külföldön. Legtöbben Olaszországban és Portugáliában. Magyarországon viszont mindössze öten-hatan. Lám, mit ér a közös nyelv és kultúra, ha pénzrôl, csakis pénzrôl van szó! A taljánoknál még néhány középkorú
asszony is dolgozik (többnyire elváltak vagy özvegyek). Öregeket gondoznak, van, aki már négy- öt éve. Most, hogy vízum nélkül is lehet utazgatni Nyugatra, egy-két családtagot is kivisznek. Miért nem inkább Magyarországra? Egyelôre nem éri meg, mert az olaszoknál összehasonlíthatatlanul többet keresnek. S ott szeretik a magyarokat, megbíznak bennük. Imre unokaöcsém Portugáliából jött haza az ünnepekre. Már két éve kint van. Nem dobja fel különösebben a magyar igazolvánnyal járó kedvezmény. Inkább az érdekli most, hogy a huga is vele dolgozhasson Lisszabonban egy-két évet, s mielôbb összegyűjtsenek némi tôkét egy vállalkozás indításához. Ott külön bankszámlája van, ahová januártól már euróban utalják át fizetését.

A beszélgetésekbôl az derül ki, hogy dolgozni ezután is inkább az EU országaiba mennek, mind az avasi románok, mind magyarok. Mert egyöntetűen ezt ösztönzi a január 1-tôl érvénybe lépett vízummentesség is! Csodálkozom, hogy ezt az érvet (mármint a vízummentességet) mindeddig egyszer sem hallottam vissza a rádióban vagy a tévében azokon a vitákon, melyeken a magyar kormánypárt igyekszik az ellenzékkel szemben megvédeni a Nastase-Orbán megegyezést. Így aztán éppenséggel Horn Gyulát is meg lehetne kérdezni: ugyan mit írt alá l995-ben Temesváron Iliescuval, s annak némely pontja mennyivel volt elônyösebb a magyar nép számára, hiszen abból se jött össze ám sem az önálló erdélyi magyar egyetem, sem az elkobzott egyházi vagyon visszaadása! (Sike Lajos)