Rovat: Hírek - események
2002. január 13., vasárnap 00:59
Ágfalva - Emlékezés a Donnál elesett hősökre
Ágfalva -Emlékezés a Donnál elesett hősökre
Az emlékezés lángját a Don-kanyart is megjárt Ferstl Mihály gyújtotta meg Tisztelt Hölgyeim , Uraim! Kedves emlékezni, tisztelegni egybegyűlt barátaim! Örömmel látom, hogy ismét sokan eljöttek, hogy közösen emlékezzünk az 59 esztendővel ezelőtti tragikus eseményekre, amikor a Donnál megsemmisült a Második Magyar Hadsereg. A magyarság kárpát-medencei ittléte bővelkedik dicsőséges és gyászos történelmi eseményekben. Pusztultunk Muhinál, temettünk Mohácsnál, bujdosóvá lettünk Nagymajténynál, reményvesztettek lettünk Világosnál. Doberdó sziklái, Isonzó habjai, Galícia hegyei siratóénekeink ihletői lettek. Az I. világháborúban hullott férfi lakosságunk színe-java, aminek következtében 2 millió fiát siratta az újra meg újra elárvuló haza, majd amikor Trianonban minden összeomlott, önmagára emelt kezet ez a jobb sorsra érdemes nép. Aztán jött az ország megcsonkítása. A világtörténelem folyamán nem volt még példa arra, hogy egy háborúban szövetséges államok a vesztes háború után területi követeléssel lépnek fel a másikkal szemben. Wágner Géza polgármester Mint már sokszor történelmünk folyamán, újra talpra álltunk a Trianon okozta nemzeti sokkból, mert élt a remény, hogy visszaszerezzük Szent István országát, így belesodródtunk a II. világháborúba. A bécsi döntéseket követően visszakaptuk a Felvidéket, a Délvidéket, Erdély egy részét, a német birodalom vezére követelődzött, a magyar vezetés engedett. Kétszázezer katona indult meg a végeláthatatlan orosz hómezőnek, itthon csend és reménykedés, kint a fronton üvöltő szél, fegyverropogás, halottak, köztük magyarok, akik nem tudták, nem értették, mit keresnek ott a Kárpátok bérceitől ezer kilométerre. 1942 tavaszán idegen érdekekért hadba szállt a Jányi
Gusztáv vezette 2. Magyar Hadsereg. Júniusra elérték a Don folyót, és ott
200 kilométer hosszú frontszakaszon, úgymond védték a hazát. A Wermacht
sikereit látva gyors győzelmet reméltek, azt hitték karácsonyra győztesen
térnek haza. A hadsereg vezetése sem készült fel a téli hadviselésre, akadozott
a hadsereg léőszerrel, élelmiszerrel való ellátása, a megígért modern fegyvereket,
téli ruházatot nem kapták meg. A hadseregparancsnok világosan látta helyzetét,
tudta, hogy egy jelentősebb orosz támadással szemben ezt a frontszakaszt
tartani nem tudja. Hiába sürgette hadseregének megerősítését, csak halogató
ígéreteket kapott, ezért felmentését kérte a kormányzótól.
A történelem ismétli önmagát. 1812-ben Napóleon seregét Borogyinonál Kutuzov tábornok serege és a kíméletlen orosz tél győzte le. 120 évvel később 1943. január 12-én Zsukov marsall és a mínusz 40 fokos hideg megsemmisítette a 2. magyar hadsereget. Zsukov tudta, hogy hol kell támadni, a Szibériából érkezett friss ezredeivel megsemmisítő támadást mért katonáinkra. Hadseregünk ellenállt ahogy tudott, étlen és szomjan lőszer és fegyver nélkül, hóban és fagyban a végsőkig. Odaveszett 40 ezer katona, 70 ezren pedig hadifogságba estek. Nem volt olyan család, amelyik ne siratta volna valamelyik férfi tagját. A hadseregvezetés és a kormány igyekezett agyonhallgatni, eltitkolni a doni katasztrófát. Anyák, feleségek és árvák egekig ható jajkiáltását senki nem hallotta meg. A II: világháború magyar katonái kényszerű halgatásra voltak ítélve, a magyar hadsereg bűnös hadsereg volt. Sokan, nagyon sokan áldozták fel fiatal életüket, vagy váltak nyomorékká, sokan több éves hadifogságba kerültek. Titkolni kellett, hogy megtették, megcselekedték, amit a haza megkövetelt. Nem ők, a mi apáink, nagyapáink döntötték el hogy legyen háború, mégis a bűnösség bélyegét sütötték rájuk. Ugyanilyen jogos indulatú erővel parázslik a sértett önérzet azokban, akik munkaszolgálatosként embertelen körülmények közt szolgálták a hazát. "Az ország oly nehezen összekuporgatott adófilléreiből felszerelt védereje egy olyan háborús vállalkozásban pusztult oda a Don partján, amelyből az ország nemzeti céljai szempontjából semmilyen hasznot nem várhat. Soha nemzet még ily könnyelműen és céltalanul nem tette kockára élet érdekeit, mint mi ebben a percben." Kedvesek és szerelmesek, hitvesek és jegyesek, apák és fiak, hozzátartozók, hős és nem hős katonák, hazánk fiainak emlékére, akik nem tértek vissza szeretteikhez a háborúból, értük, emlékükért lobog a láng, szól a szilenció. *** . |