CyberPress.Sopron

Határozat a Magyar Kultúra Napjának megünneplésérôl
Nemzetünk üdvtana

Az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület Országos Elnöksége, a Magyar Kultúra napja megünneplésére 2002.január 18-i ülésén határozatot fogadott el Kölcsey Ferenc, nemzeti imánk szerzôjének, szülôfalujában, Szôdemeteren, kialakítandó kegyhely létrehozásról.
Az Országos Elnökség megvizsgálta a Kô Pál Kölcsey szobra fémjelezte szoborkert rendezési, az azt övezô közterület felújítási valamint egy emlékszoba kialakításának terveit. Továbbá megvitatta a létesítmény megvalósításához szükséges anyagi fedezet biztosításnak kérdését. A várható alapítványi, önkormányzati, egyházi források az elôzetes számítások szerint fedezhetik a költségek javarészét. Az Elnökség határozott arról is, szükség esetén felhívással fordul az egyetemes magyar közösség
tagjaihoz, hogy közadakozással is járuljanak hozzá a nemzet fôhajtását jelképezô kegyhely létrehozásához. Terveink szerint a 2002. augusztus 8-i szôdemeteri, születésnapi megemlékezést már a felújított szoborkertben tarthatjuk meg.
Kölcsey életmûve egyben nemzetünk üdvtana is. Töltsük meg élettel üdvtanát, Isten csak így nyújt, nyújthat felénk védôkart.

(Nagyvárad) * A Magyar Kultúra Napját ülték január 20-án, vasárnap Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendezésében. Díszvendégként jelen volt a magyar földmûvelési és vidékfejlesztési miniszter, dr. Vonza András és felesége, illetve Cseh Áron magyar fôkonzul, valamint Tempfli József, a nagyváradi Római-Katolikus Egyházmegye püspöke. A Himnusz születése napját megünnepelni az anyaországban honosodott meg, de a határon túl is egyre inkább kiterjedôben van. Jó alkalom arra, hogy Kölcsey Ferencre, az egyházkerület szülöttjére emlékezzenek, aki szôdemeteri. Volt Szatmár megye fôjegyzôje és országgyûlési képviselôje, nemzeti imánkat 1823 január 22-én írta.

Tôkés László püspök, a Himnusz szerzôjére emlékezve kezdte ecsetelni, miért van kétszeres okunk a magyar kultúra napját megtartani. „December óta Romániában tilalom alá esik a Himnusz eléneklése. Az 1994-ben más országok himuszának eléneklését tiltó törvény végrehajtási rendelkezései miatt - fejtette ki a református psüpöki palota zsúfolásig telt termének hallgatósága elôtt. A magyar himnusz eléneklôjének büntetése 25-50 millió lej lehet, illetve 6 hónaptól 3 évig terjedô börtönbüntetés szabható ki érte. Mivel az RMDSZ SZKT-ülésén nemrégiben elénekelték, a román legfôbb ügyész eljárást indított a törvényszegôk ellen. „Lehetünk-e otthon, ahol nem szabad elénekelni nemzeti imánkat?" - tette föl a kérdést a püspök, majd Reményik Sándort idézve folytatta: „Ha Isten zsámolyáig kell elmennünk érte, akkor sem nyomhatják vissza torkunkon. Nemzeti hovatartozásunk szimbóluma, éljünk bár a Holdon, Magyarországon vagy Romániában. A nemzettôl való elidegenedéshez vezet, ha valaki nem énekelheti a himnuszt, csak vallásszabadságunk árán tudná valaki elfojtani szavát".

Dr. Vonza András értekezésében beszélt nemzeti imánk születésének körülményeirôl.
Üzenete örökérvényû: ima, könyörgés és áldás a jövôbeni teljesebb emberi életért, amelyhez olyan hitre van szükség, aminek „teli fedezete van". A határon túl élôk nélkül nem lehet teljes a magyar kultúra. Az önazonosságig elválaszthatatlan a szellemi teljesítménytôl, így lett a himnusz letûnt része közösségi és egyéni életünk sorsértelmezése. Múlt, jelen és jövô nem gondolható el a Kárpát-medencei magyarság nélkül - fejtette ki a miniszter.
Mélységes üzenete van a Himnusznak, hiszen jövendônk azon múlik, hogy nehéz idôkben is meg tudjuk óvni értékeinket. Az egyházaknak mindenkor nagy szerepük volt. A magyar kormány üzenetét hozó miniszter kifejtette: a magyarság egységét a kedvezménytörvény révén épp úgy erôsíteni kívánják, mint a magyar gazdaságot az Európai Unió révén.
Szomorú, hogy sokan a magyart a magyarral próbálják szembeállítani.

A Partiumi Keresztény Egyetem kórusának köszönhetôen fölcsendült a Himnusz, a Székely Himnusz és a Szózat, s a hallgatóság mindannyiszor állva tisztelgett, fennhangon énekelve kapcsolódott az énekkarhoz.

Az ünnepség második részében az elfelejtett és félremagyarázott nagy erdélyi költôre, Reményik Sándorra emlékeztek. Tempfli József püspök, aki személyes ismerôsként tisztelte a költôt, úgí érezte, méltatásával adósságot ró le. Meghatódva beszélt Reményikrôl, aki szerinte vértanúja volt Erdélynek, a 80 éves magyar szenvedés, cserében pedig csak egyetlen órát kért az utókortól, amely most végre megadatott számára.

Végezetül Boér Ferenc kolozsvári színmûvész idézte meg a méltatlanul elfeledett költô szellemét, a versekbôl, levelekbôl, vallomásokból máig idôszerû moralitás cseng ki, az erdélyi magyarság ügyének fontossága. Reményik üzenete az utókornak: „Szeretlek, népem, mindhalálig!"
(Balla Tünde)