CyberPress.Sopron

Együttműködve Hamburggal-A végzet húsz órája-„Piros” a zöldkártyának

Tallózás a Kisalföld soproni oldaláról

 Együttmûködve Hamburggal

Sopronban újabb két esztendõre írtak alá együttmûködési szerzõdést a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a hamburgi testvérintézmény képviselõi.
A két egyetem közötti megállapodást dr. Kovács Zsolt, a soproni székhelyû egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelõs rektorhelyettese és Roland Schaller professzor, a hamburgi egyetem külkapcsolatokat felügyelõ referense látta el kézjegyével a rektori hivatalban.

 Agyhártyagyulladásban elhunyt egy 47 éves soproni asszony. A betegség hirtelen, elõzmények nélkül tört rá. Az ügyeletes orvos, majd a mentõorvos nem gyanakodott a súlyos kórra, betegségét csak az elsõ rosszullét után eltelt huszadik órában
diagnosztizálták.
Az asszony családja most tudni szeretné: ha idõben felismerik az orvosok az agyhártyagyulladást, s idõben adnak a betegnek megfelelõ gyógyszereket, élhetne-e még? Kérdezik ezt azért is, mert õk idõben hívtak segítséget, az ügyeletes orvos azonban csak lázcsillapítót javasolt, s a mentõszolgálat munkatársai pedig kiszáradás ellen adtak infúziót a betegnek.
Márpedig az agyhártyagyulladás gyógyításában az idõ fontos szerepet játszik – hangsúlyozzák a szakemberek. Az orvosi ügyelet vezetõje ugyanakkor azt mondja: a beteg nem mutatta az agyhártyagyulladás jellegzetes tüneteit.
A 47 éves asszony vasárnap tizenegy órakor lett rosszul, elõtte semmi sem utalt betegségre.
Hétfõn este mégis meghalt. Húsz óra telt el azzal, hogy családja kétségbeesetten igyekezett segítséget kapni. Az anyát, a feleséget, a testvért már nem lehet visszahozni az életbe, ennek ellenére szerettei tudni szeretnék: ha idõben kap szakszerû segítséget a beteg, lehet, hogy élne még...?
„A halálát megelõzõ napon, vasárnap délelõtt 11-ig idõs, gondozásra szoruló anyjával együtt fõzött, semmilyen betegségre utaló jel nem volt észlelhetõ rajta. Ekkor lett rosszul. Körülbelül két óra elteltével kihívták hozzá a központi ügyelet orvosát, aki megvizsgálva lázcsillapítót ajánlott...” Az idézet abból a levélbõl való, amit az agyhártyagyulladásban elhunyt soproni
asszony sógora, Kõrösi Ferenc személyesen vitt el a Kisalföld soproni szerkesztõségébe. Mint mondta, azzal a szándékkal vetette papírra a történteket, hogy mindnyájan okuljunk belõle, és azért írásban a közlés, mert szóban túl fájdalmas, s az
indulat így kordában tartható.
 Az orvosok lázcsillapítót adtak.
„Állapota nem javult, ezért néhány óra elteltével férje mentõt hívott. Kiszáradás ellen infúziót adtak a betegnek, de nem szállították kórházba.
Ismét eltelt néhány óra. Férje újból hívta a mentõket, akik nem jöttek ki, hanem telefonon közölték, hogy a láz ilyen gyorsan nem megy le.
Újabb láz- és fájdalomcsillapítót ajánlottak, amit a férj be is szerzett és gondoskodott róla, hogy felesége bevegye” – sorolja a történéseket Kõrösi Ferenc. Így telt el az éjszaka. „Hétfõ reggel hajnali öt órakor felesége testén – mint késõbb kiderült, szövõdménybõl eredõ – külsõ jeleket észlelve férje újra kihívta a mentõket. A mentõorvos rossz víz fogyasztására, gyógyszerallergiára gyanakodott. Végül bevitték a kórházba a beteget. Ott két óra elteltével megállapították: súlyos, életveszélyes az állapota, kicsi az esély életben maradására. Aznap, hétfõ este meghalt a kórház intenzív osztályán.”

Felgyógyulhatott volna?

A tragédiától megtört család számára megkerülhetetlen a kérdés: ha idõben, még a szövõdmények kialakulása elõtt felállítják a
diagnózist, s megfelelõ gyógyszert is kap, felgyógyulhatott volna hozzátartozójuk? Húsz óra telt el az elsõ rosszullét és a betegség meghatározása között, miközben háromszor vizsgálták meg orvosok. Egyszer sem kapott antibiotikumot. Történhetett volna mindez másképp?
Dr. Horváth Zoltán infektológus fõorvos szerint a kórelõzmény ismerete nélkül nem lehet a kérdésre választ adni, tény azonban: az agyhártyagyulladásban szenvedõ beteg élete múlhat azon, hogy betegségét idõben diagnosztizálják-e. Ám a meningitis elsõ tünete a láz, s ez önmagában még nem utal a súlyos betegségre, hiszen ebben az idõszakban több ezer más lázas beteg is van.
Ha a család kéri, kivizsgálják az ügyet Dr. Tihanyi Katalin, a mentõszolgálat megyei fõorvosa az adatvédelmi törvényre hivatkozva nem kívánt nyilatkozni, annyit azonban elmondott: ha a családban kérdések merültek fel a mentõszolgálat munkájával kapcsolatban, keressék fel, s kivizsgálja az ügyet.
Az orvosi ügyeletet Sopronban a Falck Kft. látja el. Vezetõjük, dr. Jobbágy Andrea utánanézett a január 13-án, vasárnap történteknek.
– Kollégánk felsõ légúti, hurutos tüneteket tapasztalt, a betegnek enyhe láza és végtagfájdalmai voltak, ezért vírusfertõzést
diagnosztizált. Sajnos, az asszony nem mutatta az agyhártyagyulladásra jellemzõ tüneteket, a heves fejfájást, a tarkókötöttséget, a magas lázat. Neurológus- és belgyógyászszakvizsgával rendelkezõ, tapasztalt kollégánk a tipikus tüneteket látva minden bizonnyal felismeri a meningitist, ezek hiányában azonban nem merült fel a súlyos betegség lehetõsége.

  Nagy értetlenkedés fogadta a zöldkártyát kiállító soproni és a város környéki autószervizek, -mûhelyek részérõl a január
elsejétõl életbe lépett rendelkezést, amelynek értelmében a gépkocsik zöldkártyáját csak Gyõrben, a megyei közlekedés-felügyeletnél szerezhetik be.

Átmeneti zökkenõk

Korábban a felügyelet soproni kirendeltségétõl százas kötegekben vehették át a zöldkártyákat. Januártól Gyõrbe kell utazniuk
ezért, s a korábbi szokástól eltérõen, csak húsz darabos tételeket kaphatnak. Két-három hetente gondoskodni kell a zöldkártyák beszerzésérõl.

 Lendvai Zsolt és Molnár László, a Postaautó Duna Rt. soproni telepének mûhelyvezetõi elmondták: természetesen jobb lenne, ha mint ez idáig, most is csak néhány métert kellene megtenniük az igazolólapokért, de tudják, a most kialakult állapot csak átmenetinek tekintendõ. A hatféle zöldkártyából negyven-negyven darabot kapnak esetenként. A  környezetvédelmi elõírások megszigorított feltételei szerint naponta hat-nyolc gépkocsi kipufogógáz-összetételét ellenõrzik. Mivel gyõri telephelyükre amúgy is számos alkalommal látogatnak el, ezért nekik csekély pluszköltséget jelent az új rendszerre való áttérés.
Nickl László, a Suzuki márkakereskedés mûhelyfõnöke kezdeti húsz darab zöldkártyáról tett említést, ám megjegyezte, késõbb már negyven-hatvan kártyát is elhozhatott. „Az új szisztémára való átállás zökkenõkkel jár, errõl nem a közlekedésfelügyelet tehet, hanem a rendelet alkotói.”

A visszaélések ellen Kalincsák István, a megyei közlekedésfelügyelet igazgatója kifejtette, a változtatást az az országos számítógépes rendszer kialakítása indokolja, amely komplex módon kezeli az autók környezetvédelmi igazolólapjának adatait,
más mûszaki paramétereit, illetve a gépkocsik azonosítására hivatott egyéb okmányokat. Így kiküszöbölhetõvé válnak a különbözõ jellegû visszaélések, másrészt megteremtik a szakterület hatékony hatósági munkájához szükséges országos adatbázist. A kezdeti beüzemeléseket követõen, hamarosan már a tényleges igényeknek megfelelõ mennyiséget fognak
biztosítani az érintett zöldkártyakiadással foglalkozóknak. Amennyiben a közlekedésfelügyelet soproni kirendeltsége
képes lesz arra, hogy vonzáskörzete egy-két hónapi készletigényét összesítse, akkor a megyei felügyelet egyeztetett idõpontban Sopronba szállítja a szükséges – szigorú számadási kötelezettségû – dokumentumokat.

Gosztonyi Miklós

(Az írásokat  tartalma nem tükrözi szükségszerûen mindig a cyberpress véleményét.)