CyberPress.Sopron

Jóleső érzés sikerekről beszámolni. Különösen akkor, amikor huzamosabb ideig tartó sikerekről van szó. Tovább emeli a kedélyállapotot, ha egy olyan sportágról van szó, ami követőinek és résztvevőinek csekély száma miatt már-már kultusznak is tekinthetnők. Ahol, igazándiból semmi keresnivalónk nem lenne az illető sport Mekkájában. Eufórikussá válik a helyzet, ha ehhez még zöld-fehér vér is járul…

Az egykori ferencvárosi jégkorong kapus, Szuper Levente, sikert-sikerre halmoz Kanadában. A tengerentúli ifjúsági liga Ottawa 67s csapatában tavaly kezdte szereplését Levente, legelsőként Magyarországról ilyen magas szinten. Nagy kíváncsisággal várták ottawai bemutatkozását nem csak a helyi magyar kolónia tagjai, hanem, érthető módon az egzotikumra kapós kanadai közönség is. Márpedig egy magyar kapus a kanadai ligában akkor még annak számított. A vidám természettel és bármikor kész mosollyal megáldott fiatalembert hamar befogadták játékostársai, edzői. Bámulatos teljesítményével, rövid időn belül a közönség kedvencévé is vált és alig telt el az idény harmada, általánossá vált szakértői körökben az a vélemény, hogy az ottawai kapus-tandem a legjobb egész Kanadában.

Ez év májusa a Memorial Kupa négyesdöntőjében találta az ottawai csapatot, ahol az izgalom hatására mindkét kapus hatalmasokat védett, de nagyokat lepkézett is, és az év során kivívott tekintély a semmibe látszott szertefoszlani. Átlagos edző esetén ez esetleg elő is fordulhatott volna, de nem Brian Kilrea-val, akinek nevéhez több, mint nyolcszáz Ottawa győzelem fűződik. Szokásától még a hirtelen halál típusú döntő során sem vált meg: a második harmadban még vesztésre álló mérkőzésen az addig bizonytalankodó kapus helyére szívrebbenés nélkül beküldte - az előző nap bizonytalankodó és lecserélt! - Leventét. A rendes játékidő végén döntetlen volt az eredmény, nem kis mértékben a sűrűn parádézó Leventének köszönhetően. A negyedik harmad csak két percig tartott, egyetlen izgalommal az ottawai kapu előtt, amit Levente rutinszerűen hárított, és egy izgalommal az ellenfél kapuja előtt, ami véget vetett a további játéknak. Az 1998-99 legjobb kanadai csapatnak kijáró Memorial Kupát, Szuper Leventével az élen, az Ottawa 67s hokicsapata nyerte meg!!

A sors esélyei forgandóak: a júniusi játékosbörzén, a várakozással ellentétben, Levente nem kelt el. Mindez, a jelenlegi hazai foci aranylábúak szokásával ellentétben, csak több munkára ösztönzte az ifjú portást. A nyári erőfeszítés nem is maradt észrevétlen: a Dallas Stars Nemzeti Hokiligás csapata meghívta Leventét szezoneleji edzőtáborozásra. Így került a Memorial Kupa győztes kapus, a Stanley Kupa nyertes csapathoz. Valami különlegeset produkálhatott ott lenn délen is, mert komoly szerződési ígérettel küldték vissza Leventét Ottawába. Még egy tavalyihoz hasonló széria és…

Az új szezonnak egy alaposan vérét vesztett csapattal vághatott neki Kilrea edző. Mint az várható volt, a kupagyőztes csapat sztárjait különböző NHL csapatok a börzén elkapkodták, leszerződtették, és helyükbe frissen választott zsenge fiatalok kerültek. Összesen nyolc játékost kellett pótolni, ami egy hoki együttesnél gyakorlatilag egy új csapat kiállítását jelenti. Ami adott volt, az a tavalyi kapus-tandem…

Eddig négy mérkőzés zajlott le. Hármat nyertek, egy hirtelen halálban veszett el. Ez utóbbiban Leventét állították néha megoldhatatlan feladat elé a belleville-i csatárok: 48 lövés záporozott kapujára. Ennek ellenére a 67s egy pontot hazahozott. A másik meccsét ijesztő esemény előzte meg: a csapat autóbuszsofőrje vezetés közben rosszul lett és elájult, s a busz kis hijján az útmenti árokban kötött ki. A két órás késéssel lebonyolított mérkőzésen egy nagyon megilletődött ottawai társaság lépett jégre és a könnyűnek ígérkező találkozó bizony nyögdécselősre sikeredett. Azonban, az edző szerint, e két nehéz meccsen elért három pont egyes-egyedül Leventének volt köszönhető…

A jelek szerint Dallasnak belátható időn belül kapus gondjai nem lesznek… mi magyarok pedig egy nem mindennapos sportkarrierre lehetünk majd rendkívül büszkék. Jogos a szólás tehát: