|
Berzsenyi bál asztalon innen és túl
Berzsenyi bál...
...asztalon innen...
Városunkban a hétvégén tovább folytatódott a diákbál-sorozat - 2002.
február 2-án, szombaton került megrendezésre a Berzsenyi Dániel Evangélikus
Gimnázium (Líceum) diákbálja, a Gyermek és Ifjúsági Központban. A
bál este hét órakor a hagyományokhoz híven a fúvószenekar koncertjével
majd a nyitótánccal (a tavalyihoz hasonlóan idén is palotás) kezdődött.
Szinte minden órában volt egy extra program: kilenckor a nyitótánc ismétlése,
tízkor bemutatótánc, tizenegykor a 12/8/a koncertje, éjfélkor bálkirálynő-
és bálkirályválasztás. A hangulatos bál, amelyhez a Flört zenekar szolgáltatta
a zenét, hajnali kettőkor ért véget.
...s túl
Az egész asztal ügy este hétkor kezdődött. A táncosok és a közönség
is a nyitótáncra készült, egy talpalatnyi hely nem volt a táncteremben.
Beültünk egy pohár tea mellett a büfébe, egy szimpatikus asztalhoz, ismerőseim
maguk elé vettek néhány újságot (stilszerűen Élet és Tudományokat) és beszélgetni
kezdtünk. S körülöttünk jöttek-mentek az emberek, párok, tanárok, diákok,
szülők, helyesebbnél helyesebb csajok, villogtak a különböző báli ruhák.
Aztán egyre több ismerős gyűlt körénk. Időnként természetesen engedtünk
a Flört nevű zenekar hívásának és meglátogattuk a táncparkettet, kisebb
nagyobb csoportokban. Azonban nekem úgy tűnik, hogy a cha-cha-cha, a rock&roll
és a lassú stíluson kívül nem sok mindent ismernek. Na jó, volt két polka,
egy vonatozás és egy kacsatánc - ez utóbbi nagyon jó, főleg ha 10-15 ember
alkot egy nagy kört a táncparkett közepén. A vonatozás nagyszerű hangulatát
pedig nem is kell ecsetelni. De például a twist az hiányzott... A bemutatótánc
stílusát nem tudtam meghatározni, csak annyit tudok, hogy a betanítása
Németh József nevéhez fűződik Az egész akkor lett volna nagyon jó (és akkor
nézett volna ki szuperül), ha a táncosoknak sikerült volna együtt mozogni.
Ez azonban inkább kevésbé mint többé jött össze. A mellettem álló csajok
fényképezőgéppel a kezükben nagyon szorítottak egy Emese nevű lánynak,
aki az első sorban, bánatos arccal táncolt. Mondjuk le a kalapot az első
két pár előtt, rajtuk az látszott, hogy vidáman és élvezetből táncolnak,
és az egész a kisujjukban van... A "tizenkettőpernyolcperá" koncertje érdekes
volt, a zenekart általában a koncert végén szokták bemutatni és nem előtte.
Mindenesetre nagy létszámú embert vonzottak a parkettre és táncolható zenét
játszottak. Azonban vagy a hangosítással, vagy az énekes hangjával kisebb
nehézségek merültek fel - mindenesetre az "Élj vele boldogan" című szám
az eredeti előadásban nekem jobban tetszik. De ki mertek állni a színpadra
és már ezért megérdemelték a tapsot. Közben a büfében is zajlott az élet,
folyamatosan vándoroltak a székek a telt asztalok között. Néhány 18 évnél
fiatalabb srác büszkén cigizett a "Nálunk 18 éven aluli személyek nem dohányozhatnak"
tábla alatt, a billiárdasztal környéke pedig egy csendes beszélgetősarokká
vált. A legtöbb ember pedig, aki odajött az asztalunkhoz, először csodálkozva
végigmérte a Élet és Tudomány kitett számait, majd rám mutatott és megkérdezte,
hogy miért olvasok itt is ilyeneket.
A bálkirálynő-választás mindig is a kedvenc részeim közé tartozott.
Habár az elmúlt évek tapasztalatai egyre inkább azt mutatják, hogy ez inkább
negatív mint pozitív cím, az idei minden negatív elképzelésen túltett.
A bálkirályt ugyanis négy(!!!) szalaggal választották meg. A királynőn
már több volt a szalag, de ez valószínűleg egyenes arányosságban állt a
mámorosságával is (a bál egyébként, a többi diákbálhoz hasonlóan, alkoholmentes
volt). Cipő nélkül ment ki a színpadra, úgy hozták utána. Lefele menet
meg puffant egyet a lépcsőn. A bécsi keringőnél, amelyet a bálkirálynő
és a bálkirály egyedül táncol a parkett közepén, inkább tapintatosan elfordultam.
A körülöttem álló sok-sok ember arcára viszont mosolyt csalt a látvány.
Mivel sofőrünknek indulnia kellett, ezért hajnali egy környékén távoztunk,
az elmúlt órák kellemes emlékével gazdagabban.
Bacsi
|