Rovat: Sport
2002. február 07., csütörtök 12:37
Megtekintettük a milánói foci-szentélyt Olaszországban jártunk
Olaszországban jártunk INTERNAZIONALE-TORINO Pénteken egy hosszúra nyúlt munkanap után indultunk Bécsbõl Itáliába. Rajtam kívül két bécsi ultra volt a fedélzeten. Szombaton délelõtt minden komplikáció nélkül elértük Milánót, itt kutyafuttában városnézés következett, majd jegyvásárlás, ami a sok jegyüzér miatt csak komoly bújkálások árán sikerült. Meglepetés volt, hogy ezúttal Olaszországban közel 10 fokkal hidegebb volt, mint otthon, fáztunk is rendesen. Sok ultrafotóst formális hibákra hivatkozva elutasítottak a bejáratnál, mi azonban kevés rábeszélés után a futópályára is bejutottunk fotózni. A San Siro fantasztikus, bár nem volt telt ház (kb. 55.000 nézõ), hatalmas hangerõvel fogadták a kivonuló csapatokat. Ezen felül a tábor kicsit füstölt, kicsit görögtüzezett, volt egy igénytelen kiírás is, de nem volt túl meggyõzõ, a nagy tömeg mellett többet vártam volna tõlük. Azonban ijesztõ volt az a pár hanggránát, amit a pálya mellé hajigáltak néha. Torinóból apránként érkeztek a csoportok, ez a kartonozást meghiúsította, csak az 5. perc környékén lett meg a teljes létszám, itt kibõvítették a rendõrök a vendégszektort, így fért el a kb. 2.500-3.000 ultra. Nagyon jól mutattak, fõleg a 25-30-as idõsebb generáció volt jelen, mindent elõadtak, amit elvárhat az ember, fantasztikus szurkolás, piró minden mennyiségben, füstök, hatalmas ünneplés. A 0:0-ás végeredmény ellenére úgy ünnepelték csapatukat, mintha a bajnoki címet szerezték volna meg. A kivonulás minden bonyodalom nélkül zajlott, a rendõrök hihetetlenül civilizáltan kezelték a dolgokat. Mi már a késõi idõpont miatt nem jutottunk be a diákszállásra, így az autóban kényszerültünk aludni. HELLAS VERONA - ATALANTA BERGAMO Jéghideg reggelre ébredtünk, miután rendbe raktuk magunkat és átmozgattuk elgémberedett tagjainkat, Veronába autóztunk. Itt a városnézés közben találkoztunk harmadik bécsi társunkkal, aki az éjszakai vonattal érkezett. A meccsig hátralevõ idõt a bergamóiak érkezésének figyelésével töltöttük, apránként érkezett 20-25 busz és rengeteg autó, melyeket a rendõrség már a városhatártól bekísért. Incidens nem érte õket, mindenkit egyesével levideoztak, pár tagot kiszûrtek, õk feltételezésünk szerint ki vannak tiltva a stadionokból. Feltûnõ volt, milyen "emelkedett" hangulatban volt mindenki, pedig nem sok üvegetláttunk .... Rengeteg leány is jött, õk az ultrák barátnõi voltak, nekik kellett a kétrudasokat cipelni. Itt is simán a pályára jutottunk. A veronai kanyar rettenetesen impozáns, szép látvány a sok brit mintájú kiszászló, sõt, szerencsénk volt, koreográfiát is láthattunk, ami Veronában igazán ritka esemény. Többezer hungarocellbõl kivágott létrát (a Hellas címerébõl) emeltek fel egyszerre, mindez kb. 10.000 példányban. Ezenkívûl hatalmas hangerõvel szurkoltak, igaz, a 3:1-es végeredmény nekik kedvezett. A bergamoiak kicsit piróztak, majd többször felmutatták kétrudasaikat, de az õ szurkolásuk néha akadozott. A meccs végén lemaradtunk a parkolóban a veredekésrõl, itt a botokkal felfegyverzett bergamóiak állítólag kiszorították a rendõröket a parkolóból. Még az éjjel hazatéptünk, Bécsben rövid tusolás után ismét munkába indultunk. Gilicze László (Sopron) |