CyberPress.Sopron

Mt 6,1-6,16-18 Mt 6,1 Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

A Nagyböjt kezdődik ezen a napon, a húsvéti előkészület ideje.
A mai evangéliumi részlet a böjtről és az imádságról szól. Valóban fontos eszközök, nagyon lényeges elemei a nagyböjti előkészületnek. Manapság nem szokás komolyan venni, hiszen enyhültek az egyházi előírások is, meg aztán sokan "élvezik" a közösségi étkeztetés csak ilyenkor megnyilvánuló "előnyeit".
Eltekintve attól, hogy az egyház ilyenkor is elvárja, hogy valaki más erény gyakorlásával pótolja a mulasztást, nem mások, hanem a magunk érdekében születtek az ajánlások. Jól "kipróbált" receptek ezek, melyeket földi tartózkodásakor Jézus is gyakorolt. Ha úgy tetszik, Ő előélte mindezeket is.
Sokat beszélnek manapság a különböző "méregtelenítő kúrákról". Azok, akik eddig pénzüket a kilók felszedéséhez szükséges ínyencségek beszerzésére fordították, most ugyanolyan összeggel a kilók leadását és a méreganyagok kiüríttetését finanszírozzák. Még soha tényszerűen, anyagi mivoltában meg nem nevezték ezeket a mérgeket, melyektől a kúra megszabadít, mégis nagyon sokan a legszigorúbb léböjtre fogják magukat. Ugyanazok pedig esetleg morognak, amikor napi egyszer szabadna csak jóllakniok. Vajon gondolnak-e arra, hogy a világ nagyobbik fele naponta egyszer is alig étkezik, nemhogy jóllakna!
Nevezzük méregtelenítésnek a böjtöt: kiürül belőlünk sok minden, ami feleslegesen terheli a szervezetünket: a szívünk jobban teljesít, mert átérzi mások hiányát és együttérzővé lesz. Agyunk, látásmódunk kitágul, mert az a részünk, ami eddig a gyomor kielégítésére, a nyersanyagok beszerzésére és különc elkészítésére fordította energiáit, most észreveszi a környezetet, ahol mások is vannak. A kezünk szabaddá és ajándékozóvá válik, mert megszabadul a cipekedéstől, és ajándékozásra is képes.
Életünket, egészséges lelki létünket mérgező anyagi természetű dolgok ezek: távoltartásuk megszabadít, méregtelenít. Talán még az a méreg is kitakarodik belőlünk, amit mások okoztak, mert ugyanaz a gondolat is másképp értékelhető a biztos jólét tudatában, mint anélkül.
Az imádság pedig helyreállítja azt a helyes egységet, ami a hívő embernek egész napját kellene, hogy jellemezze az állandó kérdéssel: "Uram! Mit kívánsz, hogy cselekedjem?" Visszahelyezi abba a lételembe, Isten kegyelmébe és szeretetébe a bensőnket, ahol az vidáman lubickolhat. Valamikor ugyanis ki-kiszakadunk ebből az ötödik elemből, mely a legfontosabb. Az alkalmi imádkozó nyilván megpróbál feltűnni, hogy ezáltal legyen látható a változás, de ugyanakkor a rendszeres templombajáró feddő pillantással nyugtázza, hogy ismét egy pancser szabadult be az Úr házába. Bezzeg Ő!
Igen, itt vagyunk a kérdésnél, hogy hogyan imádkozzunk? Élve, kedves testvéreim, életünk legyen imádság, mindig ott és mindig úgy, hogy ne botránkoztasson. Munkában, templomban és otthon. Minden helynek megvan a módja és változik az imádság módja, csak a "megcélzott" ugyanaz. Első esetben nyilván a szolgálatban, másodiknak ott a közösségi liturgiák világot átfogó hálója, míg a legbizalmasabb párbeszédre ott az egyedüllét, pontosabban az Ő jelenlétében, kettesben szól az ember és szól Isten.
A nagyböjt nekünk alkalom a változásra, a változtatásra, persze csakis azok számára, akiknek nyakában nem lóg tábla, rajta a szóval: "Tökéletesség!"
- DI -