CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2002. február 13., szerda 20:53


'Különböző' történelmeinkről - Beszélgetés Csetri Elek történésszel

 "Különböző" történelmeinkről - Beszélgetés Csetri Elek történésszel

    A soproni Erdélyi Kör vendége volt Csetri Elek történész, nyugalmazott kolozsvári egyetemi tanár, a MTA külső tagja.

Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor egy rendezvényen címeit és titulusait sorolgatták csendesen csak annyit mondott, hogy nem a kitüntetésekre büszke, hanem arra, hogy a több mint negyven év politikai és nemzetiségi elnyomás alatt meg tudott maradni annak, aki; történészként olyannak - és ez különösen Erdélyben nem kis dolog - , aki a munkássága alatt leírtakból mindent ma is emelt fővel vállal.

- Magyarországon - reméljük - már nagyjából lecsengett a státusztörvény körül keltett politikai örvény. A legutóbb egy RMDSZ-es erdélyi politikus értékelte a törvényt. Hogyan látja azt az Erdélyben élő történész, a tudós ember?
- Egy nemzet vagyunk és összmagyarságban gondolkodunk; örülni tudunk annak, hogy ezt a mai magyar kormány is így látja és tesz is ennek érdekében: ennek kifejezője a státustörvény. Azt nyilvánvalóan nem lehet megtenni, hogy kettős állampolgársággal, teljes egyenjogúság jöjjön létre a magyarországi és határokon túli magyarok között, de a kedvezménytörvény egy óriási lépés, amely megerősíti azt, hogy egyek vagyunk és, hogy a magyar nemzettudat független a határoktól. Ebben egységes az egész magyarság. Én sokat járok vidékre és nagyon érdekes, hogy a Kárpátokon túl élő moldvai csángók a tőlük nyugatra eső, Kárpátokon inneni területet - a tulajdonképpeni Erdélyt - Magyarországnak mondják.

- Az Erdélyi Ház kiállításának megnyitóján Ön is utalt a románok sajátos történelemírására. Egyszerűen átírják a történelmet. Tizenkét évvel a romániai változások után még mindig nem tudott felnőni a román tudós-társadalom, ahhoz, hogy vállalni merje a saját történelmét?
- Létezik egy fiatalabb generáció, akinek a képviselője Boia. Ő ír arról, hogy végre meg kellene egymástól különböztetni a történelmi igazságot és a mítoszokat. Kolozsváron is vannak olyan román történészek, akik ezen már túljutottak. Egyébként meg nagyon sok román történészt meghívnak Magyarországra. Ösztöndíjjal támogatják őket, többek között azzal a céllal, hogy próbálják meg objektíven szemlélni a történelmet. Nagyon érdekes, hogy azok, akik erre egyáltalán hajlandóságot mutatnak, amint Erdély irányába jövet átlépik a magyar-román határt, történelmi nézeteikben, gondolkodásukban visszavedlenek azokká, akik előtte voltak. Azokra a román történészekre pedig, akik az objektív történelemírás hívei annyira erős politikai nyomás nehezedik, amelyen nem tudnak átlépni; hivatalosan semmiképpen sem. Volt már erre is kísérlet, parlamenti ügy lett belőle.

- Ez leginkább Románia történelmére vonatkozik.
- Ma már tanítanak un. alternatív tankönyvekből is. Több szempontból is roppant nehéz a helyzet, mert a tanárok javarésze a Ceausescu-korszakban tanult, őbeléjük a történelem hivatalosan megengedett változatát sulykolták és az érettségin is "a hivatalos verziót" követelik. Hiába mondja szegény gyerek, hogy ő alternatív könyvből tanult. Olyan mélyen benne van a köztudatban, hogy történelem egy van, a nemzeti, az ővék, hogy azt ellensúlyozni nem lehet. Azért elmondhatom, hogy vannak biztató jelek.

Csetri Elek Szabó Béla festőművésszel az Erdélyi Házban

- A magyar nép történelme tanításának területén is elindult valami, megszületett a romániai magyarság történelméről szóló tankönyv
- Én lektoráltam a könyvet, amit elfogadtattunk a román hatóságokkal is. Ez egyik fontos megvalósítása az erdélyi magyarságnak. Bukarestben tizenhat romániai nemzetiség történészei voltak jelen, amikor előadtam a tankönyv a tartalmát. Ők – ugyan magyarul azt nem olvashatták – de egyöntetűen elfogadták, mert nekik ez mintául szolgál arra, hogy hogyan írják meg a saját nemzetiségük történetét. Az én legkisebb unokám is hatodik osztályos és a romániai magyarság történetét ebből a tankönyvből tanulja, 6-7 osztályban, magyar néprajzzal együtt.
A romániai magyarság történelme egyelőre – nem kötelező – ajánlott tárgyként, adható elő, hallgatható a magyar középiskolákban.

- Ez esetben, az, amit a diákok a romániai magyarság történetéről tanulnak több ponton is teljesen ellentmond annak, amit a "hivatalos verzió" szerinti történelemórán mond a tanár.
- Az egyetlen lehetősége az erdélyi magyarság történetéről szóló könyvnek az volt, hogy több létező verziót, kommentár, állásfoglalás nélkül taglaljon egymás mellett.     Például a szerzők a dáko-román kontinuitás elméletével kapcsolatosan is mindkét változatot előadják, de nem foglalnak állást. A gyulafehérvári nagygyűlés mellett az is benne van a tankönyvben, hogy ez utóbbival majdnem egyidőben Kolozsváron ötvenezer magyar és székely tiltakozott Erdély Romániához való csatolása ellen. A magyar irodalom szakos tanárok - mint a feleségem is - a legsötétebb korszakokban is a magyar irodalomhoz kapcsolódóan folyamatosan  előadták a magyar történelmet is, hiszen történelmi háttérrel kellett megalapozni az irodalmi ismereteket.
Egyébként manapság már bármi megjelenhet Romániában, még az is, ami nem egyezik a hivatalos román történelemírás álláspontjával. A románok az ilyenek majd különböző fórumokon elítélik, mi meg teszzük a dolgunkat. Én másfél évig a bukaresti román televízió magyar nyelvű adásában is vezettem egy olyan műsort, amelyben több történész megszólaltatásával magyar történelemről volt szó.
    A legnagyobb baj ma az, hogy a tudomány - és ez mi vagyunk - nem írt egy olyan magyarság- és Erdély-történetet, ami olvasmányos, közérthető, hiteles, és amit a nagyközönség kezébe lehetne adni.