|
Miért engedte?
Miért engedte?
Mt 4,1-11 Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.” Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.
 Furcsa dolog, hogy a Lélek viszi a pusztába Jézust. Maga az Isten akarja és egyezik bele abba, hogy az istenemberi létben az emberi testet tegye a sátán célpontjául. A biblikus szóhasználatban megpróbálásról beszélünk, amikor Isten szabad döntési lehetőséget biztosít, akár mellette, akár ellene döntünk. A megpróbálás történhet kísértés formájában, ami most kívülről jön és jól felismerhetően keresi azokat a gyenge pontokat, melyek alkalmat adnak arra, hogy a test kívánságától a hitehagyásig, az éhségtől a kétségbeesésig űzze az áldozatot.
Az első kísértés a test kívánsága. Ilyen módon a böjt, bármilyen rövid is, lehetőség az örök kísértőnek: miért éppen így, miért éppen azt ne, miért pont most?
A második a kevélység felkeltése, mégpedig szentírási hely idézésével, hogy a választott nép által várt politikai messiássá legyen Krisztus, akit a templom ormáról vártak (és várnak) a hithű zsidók. Itt már fellelhető a fokozás. Egyrészt a test helyett a maradandó bensőt próbálja megérinteni a felszólítás, másrészt a tett maga erőszakos belenyúlás lenne az eredeti, Isten szándéka szerinti messiás-fogalomba. Íme a példa! Bibliai hely idézésével is lehet kísérteni. A helyes értelmezés ismerete menthet csak meg akár a szöveg szerinti hűséggel feltett kívánságtól.
A harmadik a vélt hatalomvágy kihasználása. Ez már konkrétan az isteni terv meghiúsítására buzdít. A földi hatalomért cserébe sátánimádásra szólítja fel az éhező Jézust. A kísértő tisztában van Jézus küldetésével, tudja, hogy számára az egyetlen terep, ahol otthonosan mozog és Isten engedi a mozgását, az a Föld. Ez már a teljes Szentháromság egységének tagadása lenne.
Egy időben többen és több módon próbálták Jézus küldetés-, messianisztikus tudatának kialakulását történetileg elemezni. Ha van a tanításra felkészülés időszakában ugrásszerű fejlődés, akkor ez most és itt jelentkezik, hiszen a törékeny emberi testtől a keresztáldozat elkerülésének lehetőségéig húzódik a skála. Ha valamikor, Jézusnak itt, az elhagyatottságben kellett egyedül végiggondolni felnőtt fejjel mindazt, amire szeretetből vállalkozott.
A végső miértre a választ Szent Pál adja meg: "mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek."(Zsid 2,18) Jézus tehát mindenkor, amikor beleszól a mi egyéni küzdelmünkbe, a hangját hallatja a megkísértettség állapotában, akkor nem elméleti fejtegetésbe kezd, hanem egy megállapítással kezdi: "amikor engem megkísértett a sátán". Elszenvedte, amit lehetett és ment maradt a bűntől.
Gyakorlati tehát a segítség, és a kísértés visszautasítása az első lépcsőfok, mely - nagyböjt első vasárnapján - a kereszt felé vezet. A sors érdekessége és tanulsága: éppen az az első történés az események sorában, hogy Jézus tiszta maradt. Amikor mi ugyanott elbukunk, akkor ugyanis Ő kínál utat, lehetőséget vissza, az Isten közvetlen közelébe.
- DI -
|