CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2002. február 20., szerda 00:08


AMI Galériánk

AMI Galériánk

   
    A Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete és a Magyar Televízió Soproni Körzeti Stúdiója rendezésében kamara-kiállítás nyílt a körzeti stúdió Ami Galériánk -ban.


Boronkay Gusztáv bemutatta a miskolci alkotókat

    A kiállítók – Boronkay Gusztáv, Debrődi Nóra, Erdős Joci, Halász György, Hegyi László, Horváth Márta, Szabó Emese, Veréb Csaba - az MTV Miskolci Körzeti Stúdiójának munkatársai.
    A kiállítást Nagy Róbert médiaművész a NYME AMI tanára nyitotta meg.
 
 

    A televíziósok lételeme a mozgó képek világa; a televízió "képeinek" folyamatosan változó jellege – dinamizmusa – a fotográfia statikus, ez előbbivel való összehasonlításban látszólag nyugodt és higgadt műfajával az érzékeny és kifinomult vizualitás-igényében rokon.
    A kiállítók nem hivatásos fényképészek, a napi munka mellett fotóznak (sokan vagyunk így). A kiállítás technikai és koncepcióbeli sokszínűségében kérdéseket generál.

    Mely pillanatban válik a megfelelő felszereléssel rendelkező fotós művésszé? Készségek, tehetség, tanulás, pillanatnyi ihlet, technika kérdése-e a jó fotó? Hogyan hat a digitális technika által meghatározott mérhetetlenül nagy alkotói mozgástér a hagyományos fotóra? Meddig és mitől fotó még a fotó?
    Nem állítom, hogy az MTV Soproni Körzeti Stúdiója Lackner Kristóf utcai székházában a néhány alkotás után minden kérdés egyszerűen és egyértelműen megválaszolható lesz, és azt sem állítom, hogy továbbiak – még nehezebbek –nem kerülnek a felszínre.
    Mert mint kiderült a bemutatkozó tévések között olyan is van, aki először volt fényképész, aztán filmes. Boronkay Gusztáv középiskolás korában nyertese volt a Magyar Televízió egy fotópályázatának. Huszonéves kora után – jó tíz éves fotós múlttal – lett filmes.
- Ma már nagyon-nagyon különbözőnek látom a két műfajt - válaszolja arra a kérdésre, amely a vizualitásban rokonítható fotós és filmes műfajról szól. - Mindkettőt imádom - mondja, de a két műfaj annyira más, hogy a filmezést követően ugyanúgy kedvem marad fotózni, mint ahogyan bármilyen más szabadidős tevékenységhez. Néha egy-egy téma kapcsán az is gondot okoz, hogy a kamerát vigyem-e magammal, vagy a fényképezőgépet.
    Boronkay Gusztáv arról is beszélt, hogy amikor mozgókép kimerevítésével próbált meg "fotót" készíteni, akkor is teljes mértékben meggyőződött arról, hogy teljesen különböző dolog mozgóképet és állóképet alkotni.
    Különlegesek a fotók így együtt, és a hely- , illetve "falszűke" (mégiscsak nyolc alkotóról van szó), ezúttal előnyére válik a tárlatnak, hiszen egy-egy alkotó több munkája egymás mellé (egy felületre) kerülve stílusában, technikájában, koncepciójában hangsúlyozottan jeleníti meg a jellemzően egyedi és egyéni vonásokat. Bizonyára egy-egy  fotós munkáját több képben – egy teremnyi kiállítási felületen és egyenként – bemutató tárlat tanulságos lenne. Már csak a feltett kérdések miatt is.
    A fotók – és mellettük a számítógépes grafikák, de a népmesei háttér is a figuratervekkel együtt – a folyamatosan mozgásban lévő és változó világról szólnak; ugyan tévések készítették, és mégsem megállított mozgóképek, hanem ők maguk egyenként megállásra, szemlélődésre késztetnek.
A tévéhez idomult vizuális világban ez pedig jó.