Keresztény Nők Ökumenikus Világimanapja
Keresztény Nők Ökumenikus Világimanapja
“A Megbékélés útján”
(2 Kor. 5, 18-20)
Nők Ökumenikus Világimanapján – pénteken, március 1-én 16.30 órakor
– Sopron keresztény asszonyai ezúttal a Református Egyházközség Deák tér
2. szám alatti gyülekezeti termében találkoznak majd, azért, hogy a világ
több százezer asszonyával együtt, közösen imádkozzanak.
A rendezvénynek – az ökumenikus összefogás szép hagyományát megteremtve
–a tavaly a soproni evangélikus egyház adott otthont, jövőben pedig a tervek
szerint a római katolikus asszonyok várják az imanap résztvevőit.
A rendezvényen, amelyre mindenkit szeretettel várnak, Romániát
és Erdélyt vetített képeken is bemutatják majd a résztvevőknek.
1887-ben az Amerikai Egyesült Államokból indult a
mára már egész világot átfogó mozgalom, amelyhez hazánk több mint tíz éve
csatlakozott. Százhetven ország keresztény asszonyai a közös imádság erejével
küzdenek minden évben más-más ország népének a hitben és a nehézségek közötti
megmaradásáért, a felemelkedéséért. A mozgalom célja: Informáltan imádkozni
- imádkozva cselekedni! A különböző tradíciókat és vallásokat összefűző
Nők Ökumenikus Világimanapjának időpontja minden év márciusának első pénteke,
amelyre az egységes istentiszteleti alkalom anyagát – ennek része az érintett
ország bemutatkozása és az imanap témája – mindig más ország készíti elő.
1998 Madagaszkár, 1999 Venezuela, 2000 Indonézia, 2001 Szamoa után 2002-ben
a szomszédos Románia kapta meg a bemutatkozás lehetőségét. Az erre az alkalomra
a román asszonyok által összeállított programfüzetből megismerhetjük az
ország legaggasztóbb és legsürgősebben orvosolandó problémáinak sokaságát:
a hatalmas méretű munkanélküliséget, az utcán felnövő, otthontalan gyerekek
életét, a környezetszennyezést.
Romániát keresztény országként tartják számon, hiszen
a 22 milliós lakosság 99%-a keresztény. Kilencezer zsidó és 56 ezer mohamedán
vallású mellett a legnagyobb romániai egyház az ortodox, amelyhez a lakosság
86,6 százaléka tartozik. Körülbelül kétszázezeren vallják magukat görög
katolikusnak.
Ugyanakkor a magyarországi asszonyoknak a kétmillió
erdélyi magyar – református, római katolikus, unitárius, evangélikus –
sorsa sem lehet közömbös, annál is inkább, hogy a világba szétküldött –
"a román szomszéd szemével megszerkesztett" –imanapi programfüzet több,
a magyarokat érintő kérdésben "kiegészítésre", "pontosításra" szorul.
Még egy okkal több arra, hogy román asszonytestvéreinkkel
és asszonytestvéreinkért együtt imádkozzunk. A volt kommunista rendszer
magyarellenessége köztudott és közismert, ennek folytatásaként különböző
társadalmi rétegek és szerveződések saját érdekei szerint tartják még mindig
az alulinformáltság állapotában a tömegkommunikáció eszközével igen jól
manipulálható többséget és ez, valamint a történelemhamisítás állam által
is elfogadott és gyakorolt ténye még mindig rányomja az erdélyi román-magyar
együttélésre a bélyegét. A kiadott brosúrában említésre sem kerül, például
a tény, hogy elsőként Európában Erdélyben született meg az a törvény, amely
a többféle hitvalláshoz tartozó egyházaknak teljes egyenrangúságot biztosított,
sem az, hogy jelenleg az eleven, többszáz gyülekezetében munkálkodó református
egyház iskolákat, öregotthonokat, árvaházakat tart fenn. Az erdélyi magyarság
körében a legelterjettebb a református vallás. Az egyház Erdélyben mindig
is nyelv- és nemzetmegtartó szerepet töltött be, a legszentebb - az Ige
hirdetése – mellett. Irodalomtanárok, történelemtanárok, orvosok, gyógyszerészek,
népművészeti kultúrkincs továbbadói is voltak mindig a lelkészek papok,
akik sokszor több szórvány lelkészeként kilométereket jártak be egy-egy
istentiszteletet megtartani, egy-egy beteget meglátogatni. A 460 református
nőszövetség mellett – amelynek utcagyerekek között végzett missziója kiemelkedő
– öregotthonokat és árvaházakat működtet a református egyház.
De nem esik szó a kiadványban az erdélyi római katolikusokról sem.
Csíksomlyó nem, de Nagyszeben okán egy ortodox templom szerepel a diákon,
viszont a keresztény ökumenikus imanap kapcsán bemutatott országról szólva
a szerkesztő mindenképpen megemlíti Drakulát...
Egészen a reformáció koráig, nagy múltra visszatekintő unitárius
egyházról sem esik szó, pedig ez utóbbinak nemzetmegtartó szerepe - humanista
irányultságánál fogva is – hasonlóan erős a reformátuséval. Az evangélikus
egyház két püspökségben él. A lelkészek képzése közös református-evangélikus
teológián történik.
Az imanapi "hivatalos" füzetben kiadottnál sokkal
árnyaltabb tehát a helyzet. Mindezek ellenére hisszük és tudjuk, hogy a
Világimanapon világszerte elhangzó imák oda hatnak, ahol helyük van, hiszen
aki a szíveket vizsgálja az Úr az. A megbékélésért szólnak az imanapi imák
és mindezekkel együtt szóljanak Sopronban is a megbékélésről, azzal együtt,
hogy igaz keresztény hittel és szeretettel az igazságot kell kimondani.
A nemzetek közötti megbékélést a nemzetnek önmagával való megbékéléssel
kell kezdenie, ezért is lehet imádkozni. A 2002 világimanapi perselypénzt
a világimanap szervezői döntése szerint a romániai utcagyerekek sorsának
javítása érdekében végzett munkának a megsegítésére fordítja az egyház,
akiknek sorsáért, életéért a 2002. Világimanap résztvevői szintén imára
kulcsolják kezüket.
té
|