Rovat: KultúrVáros
2002. március 24., vasárnap 13:22
Cinizmusok - kontrasztban
"Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!" (Zsolt 25.7)
![]() Sokszor átéltem, s remélem nemcsak egyéni "fogyatékosság", hogy egy dolog az, ami körülöttem zajlódik, s egy más az, ahogyan bennem lecsapódik. Bízom benne, hogy a Szieszta Hotelben - reményeink szerint elsőként egy hosszabb sorozatból - látott irodalmi est másokban is kialakított egy saját gondolatmenetet, s nem maradt meg a Karinthy Ferenc idézetek passzív befogadásánál. Nagy volt persze a "kísértés", hiszen a már ismert Cini-írások előadói megszólaltatása ragtime és huszadik század eleji tánczenével kísérve szinte teljesen új élményként hatva szögezte oda a hallgatóságot a székhez, hogy lassan eszmélődve kezdje nevetéssel és tapsokkal honorálni a nagyszerű színész-páros párbeszédre dramaturgizált előadói estjét. ![]() Egry Márta kiválóan alakította a Karinthy írásokban többnyire szenvedő félként megjelenő beugratott, kifigurázott hölgyeket, de ugyanilyen élményszrűen olvasta fel a rá jutó levélrészleteket. Székhelyi József pedig igazán elemében volt, s a paródia bőséges eszköztárával, az időben immár vissza is tekintve jelenítette meg az író figuráját ugyanazzal a kicsit cinikus, kicsit pajkos örök gyermeki, néha javíthatatlanul infantilis, de mindig elemi lendülettel, mely sajátosan kemény humorának egyik fő ismertetőjele. Ugyanakkor valamiféle lojalitás és bölcsesség is a sajátja ezen írásoknak, melyek most már - hál' Istennek - kordokumentum értéke is van, s ezt a tényt is nagyszerűen bizonyította az ízig-vérig mai előadás. ![]() Ami bennem kontrasztként megjelent, az érdekes, és összefüggésében még figyelemre méltóbb, hiszen ez az elem az örök karikírozónak éppen az egyik idézett írásában jelent meg az est folyamán. A rendszerváltozás első éveit éltük, s az új helyzetben - a komoly személyiségváltozást betegsége miatt elszenvedő - Karinthy Ferenc jelent meg a TV képernyőn. Arcról meg lehetett ismerni, de a pajkos, mindig ugratásra kész gyermek helyett egy kétségbeesett, a helyét nem találó kamasz tekintett ránk a készülékből. A mindig "slágfertig", erőtől duzzadó, volt sportember helyett egy tanácstalan, el-készülő és "elkészült", immár a "másik oldalra" vetődött ember mondta komoly kétségeit, melyeket szellemi merevségében - milyen tragikus - nem tudott feldolgozni immár. Azóta nem tudom úgy kezembe venni egy könyvét sem, hogy ne jelenjen meg előttem ez az arc, a mindenki Janus-arcúságának tragikus példája, s azóta nem olyan harsány, nyerítés-szerű bennem a kacagás sem. ![]() A másik kísérő gondolat alapja az idézett zsoltár, melyet a nem hívő Cini nevében Isten nélkül, de mintegy zsoltár parafrázisként citált a nagyszerű művész-kettős. Bocsánatkérés, mely még időben történt, és ez a momentum sorolta be az irodalmi estet a teljesség idézetét keltő produkciók közé, Virágvasárnap előestéjén, a nagyhét és Húsvét tág érteélemben vett vigíliáján. - DI - |