CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Hírek - események

2002. március 29., péntek 19:48

Cárok nyomában - Több nemzet hőse: Dunyov István

Cárok nyomában

    Tengerdi Antal alpolgármester vezetésével soproni delegáció járt a bulgáriai Veliko Turnovoban. A Szófiától mintegy 150 km-re északkeletre fekvő város vezetői, valamint Dr.Kolozsi Béla szófiai magyar nagykövet által kezdeményezett kapcsolatfelvétel többek között együttműködési szándéknyilatkozat aláírását is eredményezte. Városunk delegációjának jelenlétében leplezték le Dunyov István emléktábláját, melynek kivitelezéséhez szerény mértékben hozzájárult Sopron is. A történelmi, vallási értékekben és látnivalókban rendkívül gazdag egykori cári főváros delegációja előre láthatólag augusztus közepén viszontlátogatást tesz városunkban, melynek során szorosabb együttműködést szeretnének kialakítani a sok tekintetben hasonlatos két város, Sopron és Veliko Turnovo között.
 
 


 
 

 
 

 
 
 
Több nemzet hőse: DUNYOV ISTVÁN

Dunyov István (1816-1889) a XVIII. században a Temes megyei Vingára telepített bolgárok leszármazottja. Apja csak bolgár és román nyelven beszélt, bezzeg a fia szerb, román, német, angol, spanyol, portugál és francia nyelven is megtanult a magyaron és a szülői házban elsajátított bolgáron kívül.

Jogi diplomája megszerzése után szülőföldjén lett ügyvéd, fenntartva a kapcsolatot a Vasvári Pál köré csoportosult fiatalokkal. Az 1848-as szabadságharcunkban nemzetőrként, majd honvédtisztként vesz részt. 1849-ben sebesülése miatt hordágyon viszik a világosi fegyverletételhez. Haynau előszöri halálra, majd tíz év várfogságra ítélteti. Nem töri meg a fogság, büntetése letöltése után Olaszországba, Garibaldi táborába szökik.

1860-ban, Volturnonál bal lábát veszti, de sebesülten sem hagyja el a csatateret, ezért Garibaldi ezredessé lépteti elő‚ s alakulatát róla nevezi el. "Olyan ember számára, mint ön, minden dicséret kevés" mondja neki elismerően.

Mint Kossuth, ő is visszautasította a kiegyezést. Amikor idehaza képviselőnek jelölték, udvarias levélben visszautasította azt.

Olasz katonai nyugdíjból élt családjával 1889-ben bekövetkezett haláláig, amikor katonai tiszteletadással temették el Pistoiában. Egyaránt volt hőse a magyarságnak, az olasz egységmozgalomnak, valamint a bánáti román és bolgár nemzetiségnek. Városunk hozzájárulásával néhány napja immáron tábla hirdeti emlékét Veliko Turnovoban is!

H.T.