|
Zenés Passiójáték diákokkal
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Zenés Passiójáték diákokkal
- és tömött nézőtérrel, a végén tapsorkánnal, ráadással.
Öt évvel ezelőtt a szombathelyi premontrei gimnazisták bemutattak egy zenés Passiójátékot (az élő rock-zenét is a diákok prezentálták) húsvéti időben, nagy sikerrel. Akkor megfogadták, öt év múlva újból eljátsszák a darabot.
Állták szavukat, s a 2002. év Nagypéntekén délután és este két előadásban is megtekinthették a Passiót a nézők. Micsoda különbség! Nem színvonalban! Fáradozásban. Öt éve gimnazisták "álltak össze" egy csapattá a darabhoz. Nap mint nap találkoztak, a próbákat könnyű volt összeegyeztetni. Most?! Ugyanazok a diákok már az országban szerte tanuló egyetemi, főiskolai hallgatók! Elmúlt három hétvégéjüket áldozták arra (péntek délutántól vasárnap délelőttel bezárólag), hogy felelevenítsék, újratanulják, újra MŰVÉSZI színvonalúra hozzák "magukat", hangot, mozgást, összehangoltságot... A PRODUKCIÓT.
Sikerült.
A zenészek, a "színészek" egyaránt remekeltek. A díszletek mozgatását is ők oldották meg. A hangosítás és a világosítás volt a profik dolga, az MMIK (Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ) dolgozóié. Körülbelül száz fiatal adta bele szívét-lelkét a játékba, a dalba, hogy a szombathelyi nézők húsvétja még emelkedettebb lehessen az idén. Szólóének, kórus, élő zene (dob, gitár, billentyűs) adta a hallható részét a műnek - egyéni színészi játék, tömeg hatásos mozgatása a színpadon, jó díszlet, profi világosítás a láthatót.
A jogásznak, idegenforgalmi szakembernek, menedzsernek, kémikusnak, fizikusnak tanuló diákok olyan profi módon játszottak és énekeltek, hogy valódi, megható és megrázó élményt nyújtottak a nem-köhécselő, nem-mocorgó, hanem mindvégig feszülten figyelő nézőknek.
Fantasztikus hang szólalt Kajafás és Péter torkából! Csodálatos bariton e fiatal emberektől! Jézus finomabb, kicsit falzettes éneke csak erősítette a szenvedő, a megkínzott Istenfia karakterét. A "tudósító" - merthogy mesélővel ment a darab - időről időre kommentálta vagy bevezette a történteket. Római ruhába öltöztetett szereplő volt ő, leány - aki természetesen dalban mondott el mindent, mindvégig.
Jól felépített, mozgalmas darab volt amatőrökkel - profi módon előadva! A színpadkép a bő egy órahossza alatt jó ritmusban, jó átmenet-megoldásokkal többször változott, mozgalmasságot, filmszerűséget víve a látványba, s egyben vezetve is a nézőt a történetben.
És "egy kis" érdekesség! Az egész Passiójáték egy reál-tanár, Fodor Gábor biológiatanár agyában született meg. A negyvenes éveiben járó, a gyerekek által per Gábornak szólított úr öt éve, az első előadáskor még igazgató-helyettesük volt e fiataloknak. Mostanság az Oktatási Minisztériumban tevékenykedik - tehát neki is éppúgy utazós hétvégéket hozott a próba ideje, akár a gyerekek zömének.
Sokat elmondtam már a látványról - a jelmezek vannak még hátra. Megérdemlik, hogy szóljunk róluk: otthon készült a "tömeg" jelmeze, anyukák és segítő diákok varrták. A Savaria Karnevál produkciótól kapták kölcsön a főszereplők és a fontosabb mellékszereplők jelmezeit.
Jézust felfeszítették, Júdás felakasztotta magát. A Júdás-pénzt nem vette vissza a kincstár. Péter háromszor tagadta meg a Mestert... Voltak borzongató, torokszorító pillanatok! Épp ezekért dolgozott annyit a száz ifjú ember! Köszönjük Nektek, Gyerekek!
- gyöngyös -
|