|
... évszázadok óta a liturgia szolgálatában ... Húsvét a Szent Mihályban
Húsvét a Szent MihálybanA Szent Mihály Ének- és Zenekar szolgálata Ének-
és Zenekarunk eredete az évszázadok ellenôrizhetetlen
homályába nyúlik vissza, hiszen a katolikus liturgia
elválaszthatatlan alkotóeleme az énekes Isten-dícséret.
Ilyen értelemben nem beszélhetünk kórusunk alapítójáról,
vagy alapítá-sának évérôl - a
liturgikus ének egyidôs a templommal. A Szent Mihály
dombon már 1276-ban dokumentálhatóan állt az
a templom, mely az 1400-as évek máso-dik felének átépítési
munkái után 1484-ben nyerte el mai formáját.
A plébánia-templom mellett mindig iskola is állt,
ahol a tanítás egyik fô célja a liturgikus énekben
részt vevô fiatalok képzése volt. Az ünnepélyes
szentmiséken, énekes litániákon, temetések
alkalmával az iskolamester és diákjai látták
el az énekkari szolgálatot. A XV. század elejétôl
kezdve a fennmaradt számadáskönyvekben jól nyomon
követhetô az orgonista, az iskolamester és az énekesek
díjazása, sôt, 1532-tôl már a vonósok
és trombitások részére kifizetett összegekrôl
is tanúskodnak a bejegyzések. 1609-ben adta ki Sopron szabad
királyi város azt a rendeletet, mely ma is működô
ének- és zenekarunk szempontjából sorsdöntô:
ugyanis a város kötelezte a toronyzenészeket, hogy a
szent zene minôségének emelése érdekében
vasár- és ünnepnapokon a szentmisén vegyenek
részt, s fizetségük egy részét is a városi
tanács vállalta át. Ettôl kezdve rendszeresek
a zenekarral kísért szertartások, melyek aztán
a reformáció korában templomunkban felváltva
katolikus és evangélikus liturgia szerint folytak. Széchényi
György gyôri püspök egyházzenei alapítványának
hatására az 1700-as években felpezsdült a zenei
élet. A vallásos ünnepek fényét a Ruzsicska
Vencel vezette katonazenekar és az Esterházy herceg Haydn
zenekara is emelte. A XVIII. században rendszeressé váltak
az énekekkel, zenekarral, fényes külsôségekkel
megrendezett egyházi események. A XIX. században id.
és ifj. Kurzweil Ferenc karnagyok működése során
megalakult a Soproni Zeneegyesület, majd amikor itt nehézségek
támadtak, a Szent Mihály Egyházi Zeneegyesület
is, ennek keretében az ének- és zenekar képzésén,
a repertoár bôvítésén kívül
egyházi zeneiskolát is fenntartottak. A leggyakrabban elôadott
művek Mozart, Haydn, Schubert és Beethoven miséi. A
XX. század során ezt a gazdag hagyományt töretlenül
folytatta a kórus, kiegészítve Liszt, Halmos László
műveivel. Az ének- és zenekar munkáját
egyrészt karizmatikus karnagyai - Struglitz József és
Rasztovits Ferenc - másrészt a zeneszeretô városplébánosok
biztosították és támogatták. Az 1970-es
évektôl kezdve a II. Vatikáni Zsinat litur-gikus rendelkezései
szerint a híveket mind jobban bevonják a liturgiába.
Így a zenekar kíséretes ünnepi nagymisék
már nem minden vasárnap, hanem csak nagy ünnepeken szólalhatnak
meg. A kórus továbbra is hűségesen szolgálva,
alkalmazkodik az új helyzethez, s azóta is a város
amatôr és hivatásos muzsikusaival minden karácsonykor,
húsvétkor és a templombúcsún az évszázados
hagyományoknak megfelelôen nagyszabású ünnepi
szentmisét szólaltat meg.
Ma, a XXI. század elején ismét új kihívásoknak
kell megfelelnünk.
(Simon András grafikája) Források:
|
2002.
húsvétján a Soproni Tavaszi Napok záróeseményeként
a Szent Mihály Ének-és Zenekar elôadásában
a húsvéti ünnepi szentmisén a 270 éve
ezen a napon született Joseph Haydn miséje hangzik fel: Missa
in honorem Sancti Nicolai, Hob. XXII:6. A szentmisét cerebrálja
és szentbeszédet mond: Dr. Rédly Elemér városplébános,
pápai prelátus.