|
Mindenhol jó, DE…
Mindenhol jó, DE…
120 kilós csomaggal a hátamon, néhány száz nylontáskával
a kezemben, a hónom alatt a füzeteimmel ácsorgok, mint minden péntek délután
a buszmegállóban, miközben azon töröm a fejem: hogy is csinálta Doroti
az öreg Totó kutyussal a mesében?! A cipőjével ügyeskedett valamit. Összeütötte
háromszor a sarkát, “asszem”, és közben azt mondta: “Mindenhol jó, de legjobb
otthon!”, és hazarepült. Jó neki! De az valami spéci csuka volt!
Ennek hiányában nekem marad a szokásos megoldás:
ÉN IS A MAGYAR TÖMEGKÖZLEKEDÉS MARTALÉKÁVÁ VÁLOK! Képzeletemben már ki
is rajzolódik sanyarú sorsom:
Felkészülten érkezek, hiszen egész héten azért
járok edzésre, hogy ha pénteken megérkezik a busz a megállóba, ne maradjak
alul a táskák elhelyezéséért vívott közelharcban.
Miután betapostam a hátizsákom a csomagtartóba,
zergeszökkenésekkel a busz ajtajában termek, és terhes asszonyt
imitálva próbálok szánalmat ébreszteni az emberekben, így könnyedén feljutok
a járműre.
Ha ez nem jön be, mármint az áldott állapotos
téma, még mindig ott van a TBC, vagy álcázhatom magam fertőző,
lázas betegnek is. Így esetleg ülőhelyhez is juthatok. Ez tuti tipp!
Majd néhány órás zötykölődés után kezdődik az
1000 méteres síkfutás, hogy elérjem a csatlakozásom. Szó szerint
megKÖNNYÍTi a helyzetem, hogy csak a maradék csomagjaimat kell cipelnem,
azokat, melyeket NEM LOPTAK EL A BUSZ ALJÁBÓL!
Ha van még néhány ezred másodpercem, hogy jegyet
váltsak, legálisan, ha nem, illegálisan vonaton folytatom
tovább kalandos utazásom, azzal a tudattal, hogy fenn áll a veszélye, hogy
még meg is büntethetnek!
Természetesen, CSAK dohányzókocsiban
találok helyet, így otthon magyarázhatom a bizonyítványom, hogy igen is
bementem az aznapi előadásaimra, nem pedig szalonnasütésről jövök!
Olvasni nem tudok, mert már sötét van.
Aludni sem, mert tutira minden arra járó a fejemet csapkodja a táskájával,
vagy a lábamon tapos!
171 kilométert legkevesebb 4 óra alatt megtéve,
füstösen, szakadtan, fáradtan, koszosan fogok megérkezni
szülővárosomba…
Ó, te jó ég! Jön a busz! Hogy is volt az a dolog
Dorotival?! Ez az utolsó esélyem! Hátha most sikerül:
“Mindenhol jó, de…”
Raffel Klára
|