|
Júniusi Horgász Hírek Június 17-től szabad horgászni a Tiszán
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen
túlmenően, ha valamelyik kedves horgásztársnak lenne mondanivalója,
nyugodtan keressen meg e-mailen és szívesen megjelentetjük írását
vagy
fényképét, illetve mindkettőt. Segítsetek, kedves horgásztársak,
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDŐM ENGEDI. Június 17-én nulla órától ismét lehet horgászni a Tiszában és a Tisza tóban! Még pontos képet nem lehet ismerni abból, hogy milyen mérvű is volt a cián-szennyezés pusztítása, hogy mennyi a fogható hal a Tiszában. A szennyező hullám a planktonikus élet nagy részét elpusztította, azonban a levonulás után néhány nappal a benépesülés megkezdődött, majd kialakult az évszakra jellemző planktonállomány. A makroszkópikus gerinctelenek közül mindegyikből találtak élő egyedeket, sőt kérészlárvákat is. További kérdés, hogy vajon mi lesz a további nemzedékekkel? Csak további vizsgálatokkal lehet megállapítani a vízi szervezeteket ért sérülés valódi mértékét. Az összes elpusztult hal mennyiségét 1241 tonnára, azaz az összegyűjtött mennyiség tízszeresére becsülik a kutatók. A Gelejnél kifogott haltetemek alapján készítettek egy listát az elpusztult halak fajösszetételéről: eszerint 33,8% ragadozó hal, 13,5% ponty, 8,1% kecsege, 44,6% növényevő és egyéb hal tetemét találták meg ebben a szelvényben. A pusztulás pontos mértékéről csak akkor lehet bizonyosat mondani, ha a folyó hossz-szelvényében végeznek majd átfogó vizsgálatokat, s azt is tudni kell, hogy a tavaszi nagy árvíz - összemosva az ártéri holtágakat, befolyó vizeket az anyamederrel - azóta lényegesen átrendezhette a halélet feltételeit a különböző szakaszokon. A horgászati tilalom feloldása mellett nagy érdeklődés előzte meg a telepítési tilalom feloldását is. A jogosultak élnek is a lehetőséggel: a MOHOSZ 11500 kg nyurgaponty-ivadékot és 1500 kg compót telepített a Tisza-tavon, 100000 db csuka-ivadékot helyezett ki a szegedi halászati szövetkezet a Tiszába az első napokon. Az árvíz után a kubikgödrökben jelentős mennyiségű ivadék maradt, ezek visszamentése a Tiszába szintén javíthatja a halbőséget. Egy folyó ökológiai rendszere nagyon sok tényező egymásra hatásától függ, s ezek a kölcsönhatások alig számíthatók ki. A biológusok arra figyelmeztetnek, hogy az időtényezőt, amely az élővilág újraszerveződését szabályozza, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az emberi beavatkozások - ha nem kellőképpen megfontoltak - még több kárt okozhatnak a sérült rendszerben. Az etetéssel is vigyázni kell, a sérült folyóban az etetőanyag bomlástermékei is bajt okozhatnak. Tisztelt horgásztársak! Örüljünk, hogy ismét horgászhatunk a Tiszában és a Tisza-tavon, óvjuk, vigyázzuk ezt az igen kedves, de sérült horgászvizet! A tavasz a csukákkal indult nagy mennyiségben, hiszen már az év első hónapjaiban a tavalyi rekordfogások háromnegyedét szákba terelték horgásztársaink. Ezekből 20 rekordlistás fogás a Moby Dick horgásztavon történt. Az ehavi csuka ista 13 példányból áll. A pontyoknak is lassan megjön az étvágyuk, legalábbis erre utal az első három rekordlistás ponty. Molnár László százhalombattai horgász január 31-én délután kettő órakor fogta az e havi listavezető csukát. Ez is a Moby Dick tavon került szárazra. A 0,24-es zsinór végén drótelőke volt, amin kárász járta utolsó táncát. Nagyon megtetszett az egyik szép csukának, és befalta szegény kárászunkat, de a horog a torkán akadt, és 20 perces fárasztás után került partra. A mérlegen is szépen mutatott, hiszen a mutató 9,25 kg-on állt meg (97/49 cm). Sajnos, fénykép nem készült a szemérmes halról. Szőnyegi Sándor érdi horgász szintén a Moby Dick horgásztavon fogta február 18-án az idei legszebb pontyot. Az erős észak-nyugati szélben a 0,30-as zsinórra szerelt fenekező készségén konzerv kukoricát kínált fel. Ez keltette fel az éhes ponty érdeklődését délelőtt 11 órakor. Nem gondolta, hogy a kukoricában horog van elrejtve, ami beleakadt a szájába és hiába küzdött a menekülésért, a horgász erősebb és ügyesebb volt. 20-25 perc alatt megadta magát a 11,64 kg-os (68/68 cm) tőponty.
Pásztor István írta és fényképezte azt a cikket, amelyben kevéssé ismert, jelentéktelennek tűnő vizekre hívja fel a figyelmet azzal, hogy sok esetben érdemes a halat keresni bennük. Az országban szinte bárhol rábukkanhatunk egy kis vizecskére, halastavak környékén, bárhol. Ezek a vizek több zsákmányt és talán nagyobbat is adhatnak, mint sejtenénk. A vízimadarak a lábukon hozhatnak ikrát, egy másik vízből talán az áradás segített ide halakat, de a halastavakból is gyakran szöknek meg "vándor-szellemű" uszonyosok. A víz mélységétől és tisztaságától függően persze, de mégis ugyanazokkal a fajokkal találkozhatunk. Bodorkák, vörösszárnyú keszegek, sügerek, csukák, compók, arany-kárászok, néha pontyok, ezüst-kárászok, küszök és razbórák is előfordulhatnak. A cikk szerzője Imre barátjával a tél vége felé tervezte az egyik ilyen eldugott tározó felkeresését. A megérkezés után a kialakított taktika az volt, hogy sügérre, valamint csukára próbálják meg a szerencséjüket. A víz szinte állt, csendes volt, semmi sem mutatta, hogy halak is élnek a vízben. A fenekezőre giliszta került és a remélt csukára pergetni kezdtek. Sokáig semmi sem jelentkezett, aztán meglepetésre a gilisztára kapott két kis bugyli, akik el is harapták a vékony zsinórt. Sikerül egy csomó apró vörösszárnyút és bodorkát fogni, amik igen jók a horogra csuka csalinak. Csuka nem jelentkezik, nem is csoda, hiszen rengeteg a táplálék hal a vízben. Az úszós sügérre váró szerelék azonban jelzi, hogy érdeklődő érkezett és egy szép tenyeres sügér partra is kerül.
Közben a nap kezdi megközelíteni a horizontot, amikor jelentkezik a nap sügere. Remekül kirohan, védekezik, úgy látszik még nem akarja befejezni vízi pályafutását. És neki van igaza, mert a heves kirohanás közben kiakad a pici horog. Ha nagyobb horog kerül az előkére, akkor nem veszi fel a hal, ha kisebb, akkor könnyen kiakad. Mégis jobb az utóbbi, mert így legalább mozgalmas az élet. Egy másik alkalommal, már a tavasz beálltával az ismételt horgászat mozgalmasabb képet mutat. Él a víz, ugrálnak a halak és az etetésen megjelennek a bodorkák és a vörösszárnyúak. Érdekes, hogy csontira nem jön kapás, de a kukoricára mohón kapnak a bodrik. Imre kissé távolabb horgászik és ő kárászokat és vörösszárnyúkat fog. Egy csuka is beugrik a csontira, de ügyesebb és a fogával könnyen tépi a zsinórt és ismét szabad lesz. Az ágak közül előkerül még két sügér és a nyílt vízről néhány bodri. Végül is mozgalmas volt a nap, csak az a fránya termetes nem akart szákba kerülni. Na nem baj, majd legközelebb. Érdemes felkeresni a környéken található és jelentéktelennek ítélt vizeket is. Svájc nagyságra tizedik tava 38,3 négyzetkilométer nagyságú. Halállománya - éppen nagy vízmélysége miatt (15-50m) - rendkívül változatos: a marénától kezdve a sügéren és a fehérhalakon át a csukáig, mennyhalig, angolnáig, sőt a pontyig terjed a fogható halfélék legfontosabbjainak sora. Ezen túl nem csak az 1893 óta működő halkeltetőjéről nevezetes. (Az innen elterjedt halkeltető palackot ezért nevezik Zuger-palacknak). Zug városa nevezetes múzeumáról is, amelyben a halászat és a horgászat fejlődése egyaránt nyomon követhető. Képünkön egy csodálatos szép, a tóból fogott, őserőt mutató ponty látható.
Wirzburgi jelentés szerint 1998-ban és 1999-ben 120 000 ivadék és egynyaras lazacot helyezett ki a Majnába az 1995-ben alakult munkaközösség amely novemberben Frankfurtban Majna-szimpóziumot szervez. A kép kihelyezett egynyarasokat mutat be.
A legtöbb ember örül, ha nem harapja meg egy tigris. Némely horgász viszont egyenesen vágyik egy tigrisharapásra, amire gyakran sokáig kell várnia. Az őserdőben csokoládébarnán hömpölygő tanzániai Rufiji folyóban haladva egyszerre vagy 30 sima szikla látszik a vízből kiemelkedni, amelyek valahogyan nem illenek oda. Ám egyszerre az egyik "szikla" életre kel, rövid lábakon a mélyebb vízbe cammog és eltűnik benne. A többi követi jókora iszapfelhőt hagyva maga után. Vizilócsordához ért a csónak, rövidesen a csónak körül nagy vizilófejek emelkednek ki a vízből és gyanakodó pillantásokat vetnek az utasokra. A csónakmotor kezelője leveszi a gázt, amíg a csónak elsiklik az állatok között. Az utazás célja: néhány mérfölddel odébb a folyó szakadékba jut, sellők közé. Itt tanyáznak a tigris halak. A műcsalik mellőzhetők, a fenékólmos szerelék horgára friss vizibivaly -húsdarab kerül. Sűrűn kapnak az itteni harcsák, a legnagyobb sincs öt kilós. Tigrishal nem jelentkezik, ezért délután Land Roverbe száll át a kis társaság, majd gyalogosan mennek - elefántok területén át - egy tóhoz, ahol - ugyancsak bivalyhúsra - végre beteljesedik a horgászok álma: életük első tigrishalait fogják meg ott tartózkodásuk utolsó napján. A képen - mintha egy horrorfilmből nézne ránk - egy tigrishal, látványos fogazatával, amely még az acélelőke tesztelésében is végzetes lehet.
Dieter Schröder a víztározókban élő ragadozóhalak fogásának a mestere. Egész éves, hónapokra beosztott tapasztalatai és tanácsai ismertetésére nincs helyünk és időnk. De beszédes az eredmény: a képen látható pompás csuka!
Tvordy György Tvordy György |