|
Szombathely új tudományos szervezete
Szentes Tamás akadémikus előadása a Berzsenyi Dániel Főiskolán
A globalizáció nem megállítható
Szombathely új tudományos szervezete
Szentes Tamás akadémikus volt a meghívott vendég 2002. április 12-én pénteken a főiskola "D" épületének nagytermében. Előadást tartott, majd részt vett az ezt követő vitán, és válaszolt a kérdésekre.
Az esemény egy új szervezet életét "indította el" immáron a nagy nyilvánosság előtt is. Megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Vas Megyei Tudományos Testülete.
Közös elhatározása volt ez a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének, a Veszprémi Akadémiai Bizottságnak és a Szombathelyi Tudományos Társaságnak; anyagilag és társadalmi súlyával pedig mögéjük állt Vas megye és Szombathely város közgyűlése.
Előadását bevezető kis előzetesében az akadémikus utalt napjaink hazai politikai viszonyaira, a következőképpen. Nem gondolta, hogy megéri: a négyévenkénti választások kapcsán a magyar társadalom egyszer ilyen mértékben szakad ketté, mint most, ráadásul, azt kell, hogy mondja, anakronisztikus jelszavak alapján. Mint mondta: életkora miatt hivatkozhat arra, hogy ilyet még az 1943-as időkben, de a kommunizmus építése során sem ért meg.
Hozzátette: semmilyen párthoz semmi köze nincsen; lehetőleg minél nagyobb távolságban igyekszik lenni minden párttól - az Akadémia elveinek megfelelően.
A globalizációról szóló elemző előadását a következőképpen kezdte. Tapasztaljuk, hogy manapság megszaporodtak a globalizáció-ellenes tüntetések. Miért? Azért, mert a folyamat jelentős mértékben felgyorsult, s a már meglévő egyenlőtlenségek egyre szélesebb rétegekben tudatosodtak. A nemzetközi fejlődés-szakadék kínálja a lehetőséget ahhoz, hogy elkeseredett embereket manipulálni lehessen - holott kialakulásában mind a külső, mind a belső körülmények számítanak.
Mi a globalizáció? A fogalom a "globus" (földgolyó, földgömb) szóból származik. Valaminek a kiteljesedése, kiterjedése. Megannyi aspektusa van. A tudomány globalizációja volt a legelső. Szentes Tamás professzor ez alkalommal a gazdasági folyamatokról kívánt szólni.
Tudósokat idézett ezzel kapcsolatban, majd saját értelmezését vezette elő. A világgazdaság mindinkább szerves egységgé fejlődésének folyamata a globalizáció, mely folyamat egyre gyorsul. Ez egységesülés, mely már a XVI. században elindult, napjainkra érvényesül a technológiai fejlődés, a szolgáltatások terén, valamint az adatok, információk világméretű terjedésében.
Mi gyorsította fel a folyamatot? Az, hogy mind vertikálisan, mind horizontálisan terjed! A horizontális terjedést igen elősegítette, hogy a '80-as, '90-es években a szocializmus szétesett, tehát a volt szocialista országok is visszakapcsolódtak a világgazdaságba. Ma már gyakorlatilag nincs egyetlen olyan ország sem, amely az elszigetelődés politikáját folytatná.
A globalizáció gazdasági hatásával kapcsolatban kétféle álláspont van. Egyesek hajlamosak összekeverni a kedvezőtlen jelek fokozódásának okait a globalizáció hatásával. Mások azt mondják, nem kell semmibe beavatkozni, az idők folyamán a globalizálódás maga szünteti meg a fejlődés-szakadékot.
Mi a helyzet valójában? A nemzetgazdasági keretek, az internalizált keretek egyre inkább veszítenek korábbi jelentőségükből. Az állam szerepe azonban a globalizáció folyamatában nem csökken, csak más szférákra kell, hogy terelődjék. Tehát nem a piacgazdaság a szociális, hanem a piac működését megfelelő szociális állami intézkedésekkel kell összekötni.
Bár ez előadásában a gazdaság szempontjából elemzett, Szentes professzor mindenképp fontosnak tartotta kitérni arra: gyakorta esik szó a "kulturális gyarmatosítás" káros hatásáról (amerikanizálódás az étkezés, a televíziózás, a zene stb. terén) - VISZONT: éppen a technikai folyamatok globalizációjának köszönhetően IS kisebb kultúrák sokkal nagyobb lehetőséget nyertek, hogy megismertethessék magukat a világ más részein. A globalizáció így ráébreszti a világ figyelmét a másság, a sokszínűség létezésére, elfogadására. Azaz: óvakodni kell a globalizáció egyoldalú megítélésétől.
Emellett nagyon helytelen felvetni az alternatívát: részt venni vagy kimaradni! Ismert Robison megállapítása: annak a munkásnak a helyzeténél, akit kizsákmányol a tőke, csak annak a munkásnak a helyzete rosszabb, akit nem zsákmányol ki.
A világ népessége felteszi magának a kérdést: támogatni vagy fékezni helyes-e a globalizációt. Nézzünk egy párhuzamot! A kapitalista gazdálkodás azon korszakában, amikor a technikai forradalomnak köszönhetően a gépesítés már beindult, annak tudták be a munkanélküliséget, hogy egyre több a gép a munkáskezek helyett - s megindult a géprombolás mint reakció. Megállították a gépesítést ezek a mozgalmak? Nem.
A globalizációra is megállapíthatjuk ugyanezt. A globalizáció nem megállítható.
Részt kell benne venni, csak az a kérdés: hogyan. Nagyon előrevivő megoldás saját transznacionális cégek létesítése. (Például Finnország - Nokia, Dél-Korea - számos céget sorolhatnánk.) Törekedni kell a szimmetrikusabb, egyenlő partneri viszonyokra az igazi nagyokkal.
Visszakanyarodva a nagy, világméretű "szociális" összefüggésekhez az akadémikus kijelentette: ahogyan a globalizáció halad előre, mindinkább szükség lesz valóságos demokratikus képviseleti rendszerre. Az ENSZ nem ilyen. Az egy ország - egy szavazat, ahogyan jelenleg van: nem ilyen. Ezenkívül fontos megállapítása volt még a professzornak, hogy nemcsak a tőkének, a munkának is globálissá kellene válnia.
Mindent egybevetve Szentes Tamás akadémikus kijelentette: ITT AZ IDEJE EGY ÚJ FELVILÁGOSODÁSNAK!
- gyöngyös -
|