CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Szomszédvár - Régió

2002. április 13., szombat 15:08


Jelek

Belemagyarázás??

Jelek


Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!


Amikor az ember jóban van magával, messziről látszik. Valóban: messziről! Járásán, annak felszabadult, laza "hullámzásán" - s a tempón, természetesen. A lelkileg rendben lévő, egyensúlyát meglelt - vagy abból pozitív irányban ki is mozdult(!) - ember nem vonszolja magát, nem lógatja a fejét, a vállait, nem. Kihúzott, egyenes tartással, felemelt fejjel, mosolyosan lépdel, jár dolga után. Kedvvel ügyködik, intézkedik; aktív, tevékeny - s mindezt nem fogcsikorgatva, szájösszeszorítva "akarón", hanem belülről jövő, természetes odaszánással, mintegy: optimálisan "ráhelyezkedve" a megfelelő repülősíkra, tökéletesen "ráhangolódva" a meglelt hullámhosszra.

Amikor bizonytalanok, enerváltak, szomorúak, netán egyenesen kétségbeesettek vagyunk, megesik, hogy már semminek, senkinek nem tudunk hinni, nem találunk reménytadó gondolatot sem, sehogyan sem vagyunk képesek "feljebb turbózni" magunkat - és (hivő, nem-hivő egyformán) "jelet kérünk". Ki honnan... Mindegy, milyen erőktől. Várunk - és megjön a jel. Mármint: mi magunk "x" dolgot jelnek érzünk, értelmezünk. Belemagyarázás? Teljesen mindegy. A jel: kicsinyke szalmaszál, egészen-egészen gyertyalángnyi fénymaszatka egy nagyonmély, teljesen sötétbe borult "hangárban" - de a léleknek már ennyi is elég, hogy hosszabb-rövidebb "kómájában" alig észrevehetően talán: megmoccanjon.

Én ma épp csak "elgondolkodóban" voltam, éppen csak kezdtem volna elbizonytalanodni - s mindjárt, kérés nélkül két jelet is kaptam. Szombat délelőtti "bevásárlókörutam" során egy eldobott vagy elhullajtott kedvencvirágomat: nárcisz-szálat, majd itthon, ebédkészítés közbeni szellőztetéskor egy karcsú, kedvesvonalú, tisztapillantású, nyugodt kis balkáni gerlét, amelyik a nyitott ablak párkányára szállt. Néztük egymást meglepetten, majd ellibbent. Két jel egy kicsinyke borúhoz?!! Úgy tűnik, nagyon fontos kérdés lehetett a felső erőknek, amiben kezdtem épp elbizonytalanodni, ha mindjárt ennyire "törték magukat" helyrehozni lelkem egyensúlyát! Köszönettel vettem!

- gyöngyös -