CyberPress.Sopron

Emelkedett lélekkel, apostoli elhivatottsággal - 2. rész

    A hetvenes évek második felében is születnek merész, szókimondó művek: ,,Vén épület már a világ (Petőfi)". ,,-Én inkább beütöm fejem, semhogy meghajtsam derekam!”-, Himnusz (Juhász Ferenc) -,,Emeld föl fejedet büszke nép! Viselted a világ szégyenét!”-, a Jóslat (Vörösmarty) című kórusfantázia, aminek nemzetféltő, serkentő pátoszát szárnyaló erővel megsokszorozta a zeneköltő.,,Ki mondja meg mit ad az ég? Harag, káromlás volt elég” , “A gyűlöletnél jobb a tett, kezdjünk egy újabb életet. Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt.” “ És még neked virulnod kell, ó hon, mert Isten ember virraszt pártodon.”

Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző és Nagy Alpár, a cikk szerzője egy soproni rendezvényen

    Az Ecce Homo passió-opera (op.92,bem.1987) három felvonása egy kis-ázsiai faluban játszódik a húszas években. (Zh. a III. felvonás zárójelenete ; fájdalmasan hangzik Grigorics atya, a falu pópájának kitörése –miközben a gyermekek karácsonyi dalokat énekelnek-: Majdnem kétezer év telt el, de azóta is újra, meg újra megfeszítenek!)
    Úgy tűnik értelmetlen és reménytelen korunk és világunk, amelyben küzdő, igaz életet élni akaró jó ember elbukik, és a rossz kerekedik felül, hacsak átmenetileg is; -” Íme az ember!”

    A szűkebb szülőföld és a tágabb haza ölelő karjába visz az öreg tanítóm üzenete: “ A tisztesség útja a legjárhatóbb. Lassú de legmesszebbre vezet. Mert munkálkodás az élet. Ez ma ugyan csak kevesek gondja…” Feltűnő atuálpolitikai töltése van Az Ima rontás ellen.(Fohász Erdély falvaiért ,op.102,1988) című vegyeskarnak. Népi imádsághoz hasonló veretes imaszövege ízes-zamatos, félelmetes: “Nemzetek országoló Istene, békétlenséget nem szító , nehéz sorsát viselő kicsiny néped csapásait elégeld meg immár!”(Zh. a teljes mű)

    Szokolay Sándor hite, magyarságtudata szerves része emberi, alkotói alkatának. Nem hivalkodó, nem mellet döngető, de nyílt, őszinte mindkettő. “ Hazám, népem sorskérdései a rendszerváltás után sokasodtak bennem”- mondotta. Ékes-szép példája ennek a Dsida Jenő Psalmus Hungaricus – ából sűrített négytételes oratorikus kantáta, a Magyar Zsoltár (op. 113, 1990) Domokos Pál Péter ösztönzésére. (Zh.II.tétel:Történelmünk régmúlt hangján duett- részlet).
    Ilyenek a Széchenyi miniatűrök (op.120) alt hangra és orgonára, a rendszerváltás utáni politikai, társadalmi helyzet megannyi időszerűségével. A szó és a tett leghitelesebb apostolát – gróf Széchenyi Istvánt- idézi, intelmekkel, töredékekkel – mindannyiónk okulására, épülésére.(Zh. 4.tétel, Az erény lépcsőjén: A mi szövetségünknek olyannak kell lenni , hogy annak jó intézetén, erkölcsösségén és méltóságán legrosszabb akarónk se foghasson gyanút. Minékünk az erény sokkal magasabb lépcsőjén kell állnunk, mint másoknak, ha igazán próbálunk használni. Mondjuk ki, ami a szívünkön van akármi történjék: az utókor tisztelhesse hamvainkat. A kő durva és alaktalan, véss szobrot belőle… Mi lesz belőlünk, magyarokból?) De ilyen a Tanúságtétel is (op. 123) , ami 1992 szeptemberében hangzott el bemutatóként a budavári Mátyás – templomban, és aminek szövegét a szerző Domokos Pál Pétertől, illetve Márton Áron erdélyi mártírpüspök írásiból, beszédeiből kölcsönzi (Zh.6.tétel,basszus szóló A kereszténységről) . A kantáta "kőbe vésett eszmei üzenetei" a mának szólnak. ( A kritika többször elmarasztalja).
    A Margit, a hazának szentelt áldozat című két felvonásos misztérium-operával (op. 32. Bem. 1995) régi vágyát valósítja meg Szokolay Sándor: magyar témájú magyar operát ír, amit Ráskai Lea Margit Legendáján (1510), kódexén túl a margitszigeti kolostor romjai ihlettek. Főhőse az Árpád-ház csodálatos, szentéletű királyleánya, akinek az a tragédiája, hogy minél többet vállal, tesz a hazáért, annál inkább elmagányosodik. (Zh. Margit békítő tárgyalása István trónörökössel, békekötési Te Deum, Margit imája a szeretetért, Ave Maria)
Nagy Alpár