|
A semmilyenek
Sámándal: "Legyen mindenki valamilyen!"
A semmilyenek
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
A semmilyenek alattomosak, hosszú életűek és halált hoznak a valamilyenekre - HA a valamilyenek nem érzik meg róluk időben, hogy itt egy semmilyen sompolyog feléjük. Ha jól odafigyelnek, nyitott szemmel-füllel-szimattal járnak: a megérzés, a hatodik érzék, a harmadik szem, a szív szava stb. - sorolhatnám - jelzi nekik belülről, "szirénázva"! De nem ám kis fülborzongató, vékonyhangú átlag jármű-szirénával!! Nem: azzal, amit Pakson kapcsolnának be, ha gond lenne! Olyannal, amilyenből minden településen most is "hadrendben" áll a terület nagyságától függően annyi, hogy vészhelyzet esetén biztosan mindenki értesüljön a bajról, s tudjon menekülni. Olyannal! Iskola tetején, magas házon, telefonpóznán - megfelelő elosztásban fenn állnak a szirénák. Régente igazi hangpróbát tartottak kellő időközönként, most már modernek vagyunk, elintézzük csendben, nem riogatjuk feleslegesen a lakosságot... Persze, van ebben valami, de... talán nem ártana egyszer-egyszer hangos próbának is szerét ejteni: összerántaná a gyomrokat, komolyítana kicsit a komolyítandókon...
Hát ilyen hosszanzúgó, félelmetes szirénával jelez a hátsó érzék semmilyen mifelénk somfordáltáról. Nem szabad a jelzést legyintéssel fogadni! Tilos lanyhának, lagymatagnak lenni ilyen esetben, mert a semmilyen épp erre számít, s már tapad, támad, ragad, és emészt is meg! Akár a baktérium. Feleszi idődet, erődet, pénzedet, egész személyiségedet. Szolgája, alázatosa leszel, robotosa, jobbágya... Nem! Védekezz!
Félreértés ne essék: ha túl talányos lenne ez az írás, s netán máshogy értelmezné bárki - mindjárt kijelentem, nem a segítségre szorulókon, a nincsteleneken, a hajléktalanokon "köszörülöm a nyelvem"!! Ők valamilyenek. Segítségre szorulók, nincstelenek, hajléktalanok. A semmilyenek látszólag normálisan öltözött, jóformán minden feltűnés nélküli átlagembereknek tűnnek. Ne juss el odáig, hogy a gombjuk színét is meg tudd figyelni! Siess, siess el onnan! Ha már kialakul a "kapcsolat" (azaz megvan a semmilyen "tapadási pontja" lelkeden, életeden - pontosan úgy, ahogyan a betegség szokott támadni), munkatársi, baráti, családi: vagy belepusztulsz, de jó hamar - vagy "műtét" segít csak, szike. És félelmetesen nagy darabod lesz az ár, hogy őket belőled kimetsszék! Őket? Hát persze! Nincs rá garancia, hogy csak egy jut Neked, ha a kezdetnél gyenge vagy! Lehet, hogy kettő vagy több is tapad Rád! Időben egyszerre? Vagy "szép" sorban egymásután? Ez változó. Figyelj a belső hangra! A legelső kis gyanúra, hogy ez az ember valahogy "nem"... Valahogy a "nem"-séget hordozza... Nem is tudod megmondani, mi a baj vele, csak olyan belső, lelki vállvonogathatnékod támad... Nem tudod pontosan, mi is a baj vele, mert nem tanítottak meg rá, hogy ez: egy semmilyen, de a belső "súgás" megjelenik!! Figyelj oda! A semmilyenekről ugyanis, sajnos, nem adnak ki körözési fényképet, nem. Túl sok falfelület kéne... sajnos...
Kedvszívó, erőszívó álcalények tücske lett volna a La Fontaine-mesében a tücsök, ha a semmilyenek zenészének áll, nem a hangyákénak.
Imádkozunk esőért, imádkozunk meghalt hozzátartozóért, imádkozunk, hogy az Úr küldjön munkásokat az aratásba... jó jegyért, egészségért... Imádkozni kéne azért is, hogy: Uram, ments meg a semmilyentől, tartsd távol tőlem szivornyáját!!
S a sámán, körözvén, "révülvén" dobolja azt egész-Földre igézve igazzá, s ha fárad, vegye más át a dobját, nem hagyni szikraszisszenésnyi szünetet sem: Legyen mindenki valamilyen! Legyen mindenki valamilyen! Á-á! Á-á!
- gyöngyös -
|