|
Térerő (2)
Lakberendezési kiállítás a Festőteremben 
Halasi Rita Mária, az Atrium Magazin főszerkesztője és Csonka Imre Iván a Magyar Asztalos és Faipar szerkesztője a Térerő (2) megnyitóján. Április 20-május 1-ig látogatható az a válogatás, melyet az Atrium Magazin kiállításának anyagából állítottak össze a kortárs magyar iparművészek bútoraiból és lakáskiegészítőiből a soproni tárlat rendezői. Tíz stúdió és gazdasági társulás közel húsz iparművésze tervezte a két nagy teremnyi látnivaló elemeit, melyeket csoportosítva láthat az odavetődő látogató.  Egyre fontosabbá válnak napjainkban a hasonló jellegű kiállítások, melyeknek prototípus kiállítási anyaga többnyire csak akkor kerül sorozatgyártásra - ha tervezője egyáltalán ilyen céllal alkotta meg a használati tárgyat -, amennyiben kellő érdeklődés, fizetőképes kereslet áll a felmérések alapján a háttérben. A kiállításon a kellő fantáziával rendelkező vásárló-jelölt sok bútorból, sok lakberendezési tárgyból állíthatja össze a tervezett lakás tereit, töltheti meg úgymond térerővel, melynek végső célja - azt hiszem, ez nem lehet kétséges - az, hogy ott jól, otthon érezhesse magát.  Ízlések és pofonok különbözők - szokás mondani, és nyilván nem egy konzervatív ízlésű, kicsit "begyöpösödött" látogatóhoz szól a kiállítás, akinek elsődleges gondja, hogy sajgó sejhaját hová tudja nagyobb trauma nélkül tartósan elhelyezni. Inkább fiatalokhoz, pályakezdőkhöz intézett iparművészeti tanács ez az együttes. Ezért nem is kritizálom a tárgyakat, melyek között azért első pillantásra is felfedezhető néhány ergonómiailag jól megformált alkotás, izgalmas díszítő- és praktikus térformáló elem.  A gond inkább az, ahogyan ezek a térben - elválasztás nélkül -, nagy magasságú teremben, megjelennek. Kicsit rideg ez a képzett világ. Nagyon "egyedül vannak" ezek a sarok- és szobaösszeállítások, a kiállítás téregységei nélkülözik azt az intimitást, mely személy szerint megszólítana valakit. Még az illusztráló fényképek is "csalnak" a helyi látnivalót illetően, mert egy képbe fogalmazva-tömörítve adják vissza a jól körülírt látnivalók egy-egy csoportját. Még egy ötlet befejezésül: mennyivel izgalmasabb lenne, ha a kiállított tárgyak egy számítógépben, tetszőleges összetételben és meghatározható térben, a képernyőn mozgathatók, "lakberendezhetők" lennének. Biztosan akadna néhány látogató, akik már "kész szobával" a zsebében távozna az ajtón ahelyett, hogy egy tárgyegyüttes utólag nehezen vizualizálható halmaza maradna meg emlékezetében.
|