CyberPress.Sopron

    2002. április 27-én veszünk végső búcsút a tatabánya-felsőgallai temetőben Balogh Gábor volt soproni református lelkipásztortól, aki 1954 és 1982 között töltötte be a lelkipásztori tisztséget egyházközségünkben. Sokan fel tudjuk még idézni emlékezetünkben kedves személyiségét, lágyan zengő hangját, melegen fénylő, szelíd tekintetét, sohasem bántó, legfeljebb önmaga fölött derülő tréfáit, kezének bátorító simogatását, igehirdetéseinek, imádságainak őszinteségét és személyességét.

    1914. szeptember 30-án született Pápán. A meleg, szerető családi körben felnövő gyermek a Pápai Református Kollégiumban kezdi meg gimnáziumi tanulmányait, és ugyanitt készül fel a lelkipásztori szolgálatra is. Pápán szentelik lelkésszé, és itt kezdi meg 1939-ben segédlelkészi tevékenységét, amelyet 1942 és 1950 között Tatabánya hívő bányászgyülekezetében folytat. 1945-ben köt házasságot Tatay Jolánnal. Boldog házasságukat Isten két leánygyermekkel áldotta meg. 1950-ben megválasztják Mosonszentjánosra lelkipásztornak, ahol négy éven át hirdeti a megmaradás igéit a szülőföldjükről egykoron elűzöttek között. 1954-ben a Soproni Református Egyházközség választja meg lelkipásztorául, ahol embert és hitet próbáló időkben szolgál hűségesen 1982-ig, nyugalomba vonulásáig. Szolgálatát a nehéz időkben való állhatatos helytállás jellemezte. Sok fájdalomnak volt megrendült tanúja, rettegő részese és fenyegetettje, élő hite azonban mindig reménységet sugárzott családjában és gyülekezetében egyaránt. Ez az élő hit adott számára erőt akkor is, amikor betegeskedő felesége mellett állt. Életének utolsó szakaszában súlyos betegen, ágyhoz kötötten viselte a megpróbáltatásokat. Gyermekei, unokái szeretető gondoskodása enyhítette szenvedéseit.

    Április 11-én szólította magához Megváltó Ura, akitől hitünk és reménységünk szerint megkapta az élet hervadhatatlan koronáját. “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája.” (2Tim 4,7-8.).
    Szolgálatát, szeretetét nem feledjük, emlékét megőrizzük.