|
Csitri - csutri?
Tanítás
|
Tanítás
Lábpedállal - melyet ülőgumóid alá helyeztek a szervezők
gondos kezei -, széken ülve lufit fújni.
Két összetolt székre hasalva bemutatni az úszásnemeket.
Bekötött szemmel szerelmet vallani az előtted álló "srácnak".
(Már, ha valóban SRÁC az, aki ott álldigál - hisz nem látod...)
Kimenni a közeli presszóba, és üdítőitalt szervíroztatni a
felszolgálóval ide, az egyik főszervezőnek...
Ide? Hova? Mi ez a sok marhaság?
Az október 31-ével kezdődő héten a legtöbb iskolában tanítási
szünetet tartottak. A Szombathelyi Művészeti Gimnázium (Paragvári u.
77.) tanulói azonban nem bánták meg, hogy a hétfő és a kedd
nekik "munkanap" volt.
Ezen ritka szimpatikus oktatási intézményben hétfőn délután -
estébe nyúlóan - rendezték meg a minden évben ilyenkorra, ősz elejére
időzített "Csitri-csutrit", ami amolyan "zöldavatás", tehát az
elsősök játékos befogadása az iskola közösségébe. Mindig a negyedik
osztályosok a szervezők.
Ha a cikk elején felsorolt néhány feladat teljesítését az
értékelők nem tartották eléggé magas színvonalúnak, "büntetésképpen"
felszolgálásra ítélhették a delikvenst - a megvendégeltek
természetesen a nagyszerű negyedikesek, a szervezők voltak, illetve:
LEGYEZGETNIE kellett a negyedikeseket az elégtelenül teljesítő
elsősnek. Hát... mit mondjak? Sajnálom, hogy nem lehettem ott! Bőven
részem lett volna a nevetés mindenféle jótékony hatásában, azt
hiszem...
Amikor az illető megfelelt, nyuszifület kapott (papírból, drótra
szerelve, fejre húzva), majd, az összes avatandó sorra kerülése után,
esküt tettek, melynek szövegéből álljon itt néhány sor.
"Én, a Művészeti Szakközépiskola első éves tanulója ünnepélyes
keretek között fogadom, hogy az engem megillető "mezzei nyuszi"
(célzás a zenei "mezzo" fogalomra - a szerk.) címhez méltó leszek. A
rám kiszabott törvényeket iskolán kívül és belül betartom.
Két nagy, elálló fülemre fogadom, hogy fogaimat rendszeresen
ápolom, és - hogy mindig formás maradjon -, réparágással koptatom."
És így tovább, kilenc pontban.
Kedden diáknap "okán" mentek iskolába a művészetisek. (Mely
intézményben zenei és képzőművészeti tagozat működik, a zeneiben
természetesen a különféle hangszerek igen színvonalas oktatása
folyik, a "képzősök" pedig választhatnak textil, szobrász,
restaurátor, grafika, ötvös és fotó irányultság között - az első év
végén; addig ugyanis kiscsoportos bontásban /két-három fő/
megfordulnak és tanulnak minden szakon, a közismereti tárgyak
mellett, természetesen.)
A diáknap szintén "evés-ivás" - zsíroskenyér, piros arany,
savanyú uborka, málnalé - és játékos vetélkedők keretében zajlott.
Három nagy csoportot alkotott az iskola - a kör, a háromszög és a
négyzet csapatot; ezekbe elsőstől negyedikesig vegyesen osztottak be
mindenkit. A versengés szoros voltát pontosan mutatja, hogy az első
és második helyezett csapatot csak egyetlen pont választotta el
egymástól.
Hogy ízelítőt adjak a versenyek milyenségéről: az egyik feladat
az volt, hogy hozzanak a diákok minél több régi játékot. Gyűlt a
babaszobabútor, öreg maci, cintányéros plüssbohóc, a póni, a barbi...
A jól sikerült nap egy óra körül végződött, azzal, hogy minden
versenyző kapott egy textilszálon függő perecet. A 2000. év
Reformáció napján, a Takarékosság Világnapján íme a "kicsik" a
nagyokkal végérvényesen összeforrtak EGY ISKOLÁVÁ!
Ahogyan az egyik résztvevő értékelte: "Olyan jó volt, annyira egy
csapat voltunk! Akár, mint a nyári Savaria Karneválon!"
Erről a közeljövőben!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|