CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Szomszédvár - Régió

2000. november 05., vasárnap 00:00


'Ne tedd azt mással, amit magadnak nem akarsz!'

Zh-k között



Zh-k között


Ilyenkor novembertájt a felsőfokú tanintézetek hallgatói valamennyit megéreznek a vizsgaidőszakok lázából - zárthelyi dolgozat követ zárthelyi dolgozatot, s a beadandó írásbeli munkák határideje is vészesen közeledik.
Az elsőévesek, a "gólyák" csak az érettségihez tudják hasonlítani a vizsga "fogalmát"... élvezik viszont a hétköznapokon, előadásokról való lógás lehetőségét és izgalmát.
Belülnek a..., akármilyen vendéglátóipari egységbe, felmennek az internetes terembe, netán kirakatokat "értékelnek", esetleg kolesz- szobák mélyén cserélnek eszmét párválasztási elképzeléseikről...
Nem tudják még, hogy megjön ennek a lazaságnak a böjtje - s gondolok itt nem is annyira a december-januári vizsgaidőszak várható kínjaira ("tűzoltó" jellegű tanulással átvirrasztott éjszakák, égések a vizsgán stb.), sokkal inkább a NAGYBETŰS-ben rájuk leselkedő "leszereplésekre", amelyek a mai világban már komoly következményeket vonnak maga után, mely következményeket egyetlen gyökérfogalomra lehet leegyszerűsíteni: ANYAGI.
Ha átvészelte a delikvens a felsőfokú intézmény kínosabb - értsd: tanulási - részét, s a diploma kiizzadtatott, elhelyezkedés után (már amennyiben egyáltalán sikerül elképzeléseinek - nem pedig felkészültségének, tényleges "tudásának"... - megfelelő állást találnia) egykettőre kiderül, mennyire keveset is tud a frissdiplomás. És ez még a jobbik eset! Megeshet, hogy ügyetlensége, hozzá nem értése mindjárt anyagi károkat is okoz a cégnek! Akkor jön a "lapát". Akkor pszichológus kell, akkor fűhöz-fához kapkodás, átképzési tanácsadó stb., ahelyett(!), hogy felsőfokú intézményeink tényleges tudással bocsátanák ki a hallgatókat.
Mi kellene ehhez? Szigor? Rendszabályok? Szankciók? Ilyen-olyan törvény? Sikerorientáltság. Ez kell.
Fiataljaink azonban leginkább csak a majdan munkájukkatl megkeresett PÉNZ-ben tudnak gondolkodni... Az, hogy amit elkezdenek, sikerre vezet, jóleső megelégedettséggel tölti majd el őket... valahogy... valahogy elsikkad a célok, a vágyak sorában.
Nem szakmát vagy hivatást tanulnak, nem a tevékenységre készülnek fel, hanem ennyire vagy annyira jövedelmező álláshely betöltésére... És ez orvosok, gyógyszerészek, konstruktőrök stb. esetében nem hogy szomorú, de félelmetes is! Jaj nekünk, ha kezük alá kerülünk! Játékszerré válunk a végzet karmaiban, miattuk... Márpedig az egyszerű ember azt hiszi, a végzettséget jelző fogalom mögött valóban az a képzettség, tudás rejlik, amit a fogalom alatt ért a közönséges halandó! Azaz, hogy az ügyvéd jogszerű eljárásokat javasol, az orvos érti a dolgát, a gyógyszertárban a kiadott gyógyszert nem kell aprólékosan, még ott helyben átnéznünk, nehogy rossz tablettát kapjunk be majd otthon, és hogy a pedagógus maga TUD helyesen írni, még akkor is, ha "csak" tornatanár... No és: suszter, maradj a kaptafánál - el lehet ájulni, meg lehet veszni a sajtóban éktelenkedő helyesírási hibák tömegének láttán!
Előttünk a lehetőség, elmúlt a parancsuralom - s valahogy mégsem akarózik mindenkinek lelkes "építőmunkába" kezdeni: saját életét építőbe.
Tömegekből veszett ki a képesség: ÉREZNI a tevékenykedés, az értelmes cselekvés, az alkotás(!) örömét! És, természetesen, UTÁNA: élvezni az érte kapott jövedelmet!
Kedves Hallgatók! Ne vegyétek félvállról a tudás megszerzését! Gondoljatok arra: Ti sem szeretnétek, ha látszatdiplomás kezébe kerülne sorsotok! (Legyen az bankár, orvos vagy... stb.)
"Ne tedd azt mással, amit magadnak nem akarsz!" - e jelmondatot kívánom valamennyiünknek! Bármibe fogunk, legelőször ez fusson át agyunkon!

- gyöngyös -

Anyagaink a LAP Stúdió támogatásával készülnek.