|
A Russ-villától nyugatra
A Russ-villától nyugatra
Ahová Józsa Dávid építész diákközpontot képzelt
| Az egykori Hosszú sor – II. Rákóczi Ferenc utca – Erzsébet utca
és a Deák tér házai nagyméretű tömbbelsőt kereteznek. Csak kevesen térnek
be erre a területre. A Pázmány Péter utca kijelölése óta befejezetlen:
a “semmibe” vezet. Észak felé szegényes gépkocsitárolók elhanyagolt sora
zárja az utcaképet. Hosszú évtizedek óta nem történt itt semmi. Józsa Dávid
diplomaterve elgondolkoztató megoldást javasol a terület hasznosítására.
A soproni építész – júniusban tölti be huszonhetedik életévét – ez év elején
jeles eredménynyel védte meg diplomatervét a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem Középülettervezési Tanszékén. Témavezetője Cságoly Ferenc Ybl Miklós-díjas
építész volt. |
A Hosszú sor – Lange Zeile – a 19. században még Sopron leghosszabb
utcája. Déli házsorát nem törte meg egyetlen keresztutca sem. A házak kertjei
mögött ugyanis a Lackner Kristóf által épített, apró bástyák sorával védett
külső várfal húzódott. Mivel a törökök támadását ebből az irányból várták
a soproniak, a déli várfalon nem nyitottak egyetlen kaput sem. Az 1880-as
években a várfalon kívül csörgedező Rák-patak rövid szakaszát beboltozták
és a győri indóház – ma GySEV pályaudvar – irányában megnyitották az Erzsébet
utcát. A beboltozott patak két oldalán széles, hosszú tér körvonalai bontakoztak
ki. A külső várfal előtt előkelő bérházak sora épült. A Russ család pompás
villáját 1870 körül még a várfal vonalán belül emelte Handler Nándor építész.
Később a házak beépítése előbbre lépett: így alakult ki a hatalmas tömbbelső,
amely Sopron történeti Belvárosának talán legígéretesebb tartalékterülete.
A századfordulón készült térképekről leolvasható, hogy a soproniak a
tömböt hossz- és keresztirányban egy-egy városias jellegű utcával kívánták
“feltárni”. Az elképzelésekből azonban száz év alatt csupán a Pázmány Péter
utca rövid szakasza valósult meg. Különösen hiányzik az észak-déli keresztutcának
a Hosszú utca – Rákóczi utca felé történő át-kötése. Két éve a Pázmány
Péter utcától nyugatra jelölték ki az új városi és egyetemi könyvtár helyét.
– Egyetemi hallgatónként az egyik nyertes terv kidolgozásában magam is
részt vettem- mondta a frissen diplomázott építész. – A díjnyertes könyvtár
épületet megépültnek tekintettem. A nyertes terv egyik nagy előnye éppen
az volt, hogy épülettömbjének földszintjén barátságos belső gyalogos közt
vezetett, mely az Erzsébet utcát a Liszt Ferenc Múzeum kertjének északi
oldalán a Csatkai Endre utcával kötötte össze. A Pázmány Péter utcát magam
is a korábban tervezett nyomvonalon kapcsoltam össze a Rákóczi utcával.
Megejtett azonban a Rákóczi utca déli házsorának sajátos történeti hangulata.
Az itt épült városi gazda-házak telkei egészen a várfalig húzódtak és a
mély udvarokat hosszú oldalszárnyak és kapuátjárós keresztszárnyak kötötték
össze. Az épületek és az udvarok alatt borospincék rejtőzködnek ma is.
A korábbi tervek a tömbbelsők bontásával számoltak. Valamiféle monumentális
városi teret képzeltek el a tömbbelsőben, melyet a Russ-villa – ma még
zeneiskola – 1890 körül épült udvari szárnya zárt volna le. Én szelidebb
és környezetéhez simulóbb beépítést képzeltem el. Bontás helyett a meglévő
udvari szárnyak helyreállítását, a régi pincék felújítását. A Russ-háztól
nyugatra a park és kert eredeti formában történő visszaállítását javasoltam.
E szép parktól nyugatra, a Rákóczi utcai hosszú házak vonalába, a tömbbelső
“szövetébe” illesz-tettem be az általam elképzelt diákközpont kettős épülettömbjeit.
Emeletes, félnyeregtetős házakat terveztem, barátságos belső udvarokkal,
az udvarokra néző üvegfalakkal. A házakat keskeny “közlék” – emberséges
hangulató belső gyalogos utcák – választanák el egymástól. A tömb szinte
észrevétlenül egészülne ki, a tömbbelső igazi tartalmat kapna.
* * *
A fiatal építész elképzeléseit bemutatta a Nyugat-magyarországi Egyetem
Építéstani Tanszékén is. A szak-emberek mindenek előtt a megoldás bölcsességét
dicsérték, az elképzelés ugyanis nagyobb bontások nélkül megvalósítható.
Azt is szóvá tették, hogy a Deák tér körül egyre sokasodnak az egyetemi
intézmények. A tervezett diákközpont valóban központjában lenne e fontos
intézményeknek. A városépítészeti megoldás mellett az alaprajzok hasznosságát,
a homlokzatok eleganciáját és a részletek korszerű finomságát dicsérték
a tanszék munkatársai. Végre egy olyan terv, mely hasznos, jó meg-oldást
kínál a tömb hasznosítására. Jó lenne, ha a soproniak részleteikben is
megismerkedhetnének Józsa Dávid elképzeléseivel: talán ez meggyorsítaná
az értékes tömb hasznos kiegészítését és a város érdekében történő felhasználását.
Winkler Gábor
|