CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Szomszédvár - Régió

2000. november 07., kedd 00:00


Hűs eső az avaron

Készül a tavasz



Készül a tavasz


Mindjárt az elején tisztázzuk: a "készül" alatt nem készülődik-et, hanem készülőfélben lévő-t kell érteni - mint pl. ahogyan azt mondjuk, hogy: készül a kalács, az ünnepi műsor stb.
Hullik az avar-, illetve talaj-"jelölt" lomb, s itatja át az áldott eső.
Sivatagi, szavannai, száraz kontinentális éghajlatú országokban élő embertársainknak csak álom az, ami a mi hazánkban évről évre végbemegy: a természet őszi-téli csodálatos lepihenése, mely csakis azért iktattatik be a körforgásba, hogy erőt gyűjtsön a tavaszi életre robbanáshoz, álomból ébredt Csipkerózsika szépségű tündökléshez.
Hihetetlen adomány - bár az utóbbi két évben árvízből nekünk, magyaroknak is kijutott -, hogy ez a medence megkíméltetik az olyan vad, gyilkos időjárási agresszivitásoktól, amelyek pl. az indiai szubkontinenst újra és újra kínozzák (monszuneső, ill. szárazság), Észak- és Közép-Amerikát (hurrikánok), Afrikát, vagy akár csak a "közeli" Görögországot, Törökországot (nincs eső, perzsel a nap) rendszeresen sújtják.
Nem kell azonban olyan messzire mennünk... Sivatagi "minőségű" homok - igaz, nem vörös, hanem szürkés színű - Magyarországon is nagy területek életét, mezőgazdaságát határozza meg. A Duna-Tisza közének szinte már félsivatagos éghajlatára, s az azzal párosuló "talajtalan" talajra gondolok, a futóhomokra. Talaj, mert hát abba veteményeznek, abban nőnek a fák - de nem talaj, hiszen nincsen humusza, éltető szerves része; trágyázással, műtrágyázással, öntözéssel lehet csak életben tartani - az öntözésnek azonban rendszeresnek kell lennie, hiszen a homokszemek közt (a fizikából ismert "hajszálcsövesség"-nek megfelelően) nagyon "szeret" lekúszni, leszivárogni a nedvesség, s az egynyári növények egykettőre "azt veszik észre", hogy gyökereiket száraz levegő veszi körül az éltető víz helyett. "Sívó" homok-nak hívják ezt arrafelé - ki rövid i-vel, ki hosszúval ejtve a sivatag szóra szépen "rímelő", azzal közös gyökérből származó jelzőt.
Aki élt ott, tudja, milyen az; aki nem, annak el kellene töltenie hazánknak azon vidékén egy nyarat - mai viszonyaink (ózonlyuk, felmelegedés, az évszakok "megbolondulása") közt értem ez alatt a május közepétől augusztus közepéig tartó időszakot -, hogy azután visszatérve ide, a Dunántúl, különösen nyugati határaink természetes csapadékkal rendszeresen öntözött vidékére amolyan "természetimádó"- ként hálával fogadja az esőt akkor is, ha "totál" városi lakos, s még kiskertje sincsen.
Olyan adomány ez az időjárásilag viszonylag csendes, esővel szépen öntözött vidék nekünk, itt élőknek, hogy e ténynek gyakran kellene felvidítania minket, s hálatelt, mély sóhajra késztetnie: "De jó, hogy ÉPPEN IDE születtünk, hogy ÉPPEN ITT élhetünk!".
Hazaszeretetünk legmélyebb alapja EZ legyen!
Kívánok színpompás - bár a lombok már megkopóban -, pihenésben gazdag, a tavaszra boldog tervezgetéssel előretekintő őszt, fehérséggel, szépségekkel szemünket gyönyörködtető, gabonáinkat békén altató telet minden e régióban lakó polgártársunknak!

- gyöngyös -

Anyagaink a LAP Stúdió támogatásával készülnek.