|
Kérj egy dobozt!
Költözködés 2. (Ténylegesen)
Kérj egy dobozt!
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Előző cikkemben kezdett témámat folytatom. Költözködés: most már valóságosan is, a gyakorlatban.
Ahányszor csak nem súlyos vásárolnivaló miatt megy el a család bármely tagja élelmiszerboltba, netán vegyiáruért, ukázba kapja: kérj egy dobozt! Ha el nem felejti, vagy nem "égő" - kér is, és vonszolja szépen haza, lehet, hogy kettőt-hármat egyszerre. Viszont: e dobozok soha nem lesznek elegendőek. Ez egészen biztos. Az utolsó pillanatban a legnagyobb utazótáskák is degeszre tömetnek, mert nincs több doboz, mégsem, és még szatyrok is fognak éktelenkedni a tehereautó rakománya közt... Ez már csak így van. A doboz sohasem elég...
Madzag is kell, jó erős, sok. Aztán kezdetét veszi a lakás alig használt zugainak (melyekről ezúttal rögtön kiderül: nagyon is forgalmas részek - mindig éppen ott kell kerülgetnünk egymást) a már megtelt és lekötözött dobozokkal való teletömése, feltornyozása... stb...
Mindannyian láttunk már nyelvlógatva cipekedő költöztetőket - rájuk gondolván, ha egy mód van rá: egyenletesen súlyos egységeket próbáljunk képezni tárgyainkból. Azaz: minden dobozba kerüljön könyv, ruha és edényféle, így minden mozgatandó (és a család) "jól jár", mert a könyvek a hézagokat kitömik, az edények a ruhák között védetten zötykölődhetnek, a munkások pedig túlélik a hajcihőt. Ki tudja, a fiatalemberek között, akik így-úgy összerámolt holmijainkat fel és le mozgatják, cipelik, nincs-e ott egy jövendő Nobel-díjas vegyészmérnök vagy matematikus, netán író, költő, de ha nem Nobel-díjas, akkor is majdan komoly rangot elérő embertársunk, aki ezúttal még csak vékonypénzű diák, s "rajtunk" próbál egy kicsit keresni - nekünk segítvén. Diák-e, vagy fájós derekú "tróger" - egy a lényeg: emberiességből egységeljünk mozdítható súlyokat dobozainkba!
Nem elég a munkásokra gondolnunk - legyünk jók saját magunkhoz is. MINDEN DOBOZRA jól látható, nagy betűkkel, tömören fogalmazva írjuk fel: mi van benne. Ez nagyon fontos. Új lakásunkban átélt első "idegbajunk" sikeres megelőzésének legjobb módszere e kis írkálás!! Ne hanyagoljuk el! És: ne csak a dobozok tetejére, de oldalaira is "véssük oda" tartalmukat - hiszen az új helyen e dobozok nagy része egy-két napig egymásra tornyozva fog várakozni, míg időnk, erőnk kerül kibontogatásukra - ki látja, mit írtunk a tetejükre?! De: míg a munkások mozgatják őket, magukhoz fogva a dobozokat, jó, ha a szemük előtt van, hogy "pohár - törékeny", vagy "óvatosan - csillár" stb., tehát a tetejükre IS legyen feltüntetve a "tudnivaló".
Hülye kis adminisztrációnak tűnik, de: kisnoteszbe, akárhova, csak "meglegyen helyre" jegyezzük fel - a majdan legfontosabb, legelőször kellő dolgok (tisztítóeszközök, törölközők, pizsama stb.) MIBEN szállíttatnak. Például: "kések a kis bélelt dobozban". Vagy: "pizsamák és törölközők a zöldbetűsben", szóval valahogy így.
Az erős lekötözés nagyon fontos! A bútorokkal való óvatosság, én úgy veszem észre, semmilyen tanácsot nem igényel - erre mindenki igen ügyel. Tanulságos "páholyból", azaz erkélyről, fentről nézni, amikor be vagy ki rakodnak a költözködők, ki hogyan oldja meg, hogy a bútorok se ne koszolódjanak, se ne sérüljenek...
És nem szabad elfeledkeznünk a "személyi tényezőről", a kedves barátról, ismerősről, akit már jó előre felkutattunk kapcsolatrendszerünkben, mindent apróra letelefonáltunk vele, illetve ő volt az, esetleg, aki a legelső lépéseinket segítette az új helyen. Az ilyen barát felmérhetetlenül sokat tesz értünk már érdeklődésével, odafigyelésével is, hát még, ha gyakorlatban is, ügyintézésben is segítségünkre van. Nem ütközhet elháríthatatlan akadályba, akinek VAN ilyen segítőtársa a "célállomáson"!!
- gyöngyös -
|