Rovat: Űrvadász
2002. május 22., szerda 01:49
|
Májusi csillagászati hírek - 2. rész
Meteor csillagászati hírek Ötödik Föld-típusú bolygó? A Naprendszer kialakulása után kb. félmilliárd
évvel igen erős volt a meteorbombázás. Ezt az időszakot
Késői Intenzív Bombázás-nak is nevezik a szakemberek,
és valamilyen sajátos folyamathoz kapcsolják. A kezdeti
bombázási ráta elvileg fokozatosan csökkent, azonban
kb. 3,9 milliárd évvel ezelőtt várat-lanul felerosödött.
Erre az időszakra elsősorban a Hold felszíne alapján következtethetünk.
Sok magyarázat vetődött fel a jelenséggel kapcsolatban, egyikük
a Mars és a Jupiter közötti térben keringő nagyobb
ősbolygó vagy ősbolygók szétdarabolódásával
számol. Fiatal kráter a Merkúron A Mariner-10 az egyetlen űrszonda, amely meglátogatta a legbelső nagybolygót. Az 1970-es évek óta csak földi megfigyelésekkel sikerült új ismereteket szerezni a Merkúrról. A 305 méteres arecibói rádióteleszkóp tavaly nyáron néhány km-es felbontással térképezte a bolygót, több érdekes képzodményt kimu-tatva. Sikerült azonosítani egy 85 km átmérőjű fiatal krátert, amelybol 400-500 km hosszú sugársávok indulnak ki. John K. Harmon (National Astronomy and Ionosphere Center) és Donald B. Campbell (Cornell University) megfigyelései jól mutatják a sugársávok természetét: a becsapódás során kidobott, majd újra visszazuhant törmelékek ütötte másodlagos kráterláncokból állnak, amelyek a radar hullámhosszakon is megfigyelhetok. Becslésük alapján a szerkezet nagyságrendileg a Hold 109 millió éves Tycho-kráterével egykorú. A Merkúr eddig ismeretlen vidékeit a tervek alapján a NASA Messenger és az ESA BeppiColombo szon-dája fogja vizsgálni 2009-ben. (Sky and Tel., 2002.03.15. - Kru) A Mars-vita Az ALH 84001 Mars-meteorit évek óta az érdeklődés központjában áll. Az utóbbi idoben elsősorban a meteoritban lévő magnetit kristályok jellemzőit és azok elhelyezke-dését vizsgálták a szakemberek. Sikerült megállapítani, hogy több olyan tulajdonsággal is bírnak, amelyek a Földön csak a biogén eredetű magnetit-kristályoknál figyelhetok meg. Két, egymástól független kutatócsoport, amelyet Dadigamuwa C. Golden (Hernandez Engineering) és Douglas W. Ming (NASA/Johnson), illetve Andrea M. Koziol (University of Dayton, Ohio) és Adrian J. Brearley (University of New Mexico, Albuquerque) vezetett, ezúttal rácáfolt az állításra. Mindkét csoportnak sikerült mesterségesen, élő szervezetek nélkül előállítania a vizsgáltakhoz nagyon hasonló magnetitkristályokat. Az újabb kutatások egyre több érvet sorakoztatnak fel az abiogén eredet lehetősége mellett. A probléma nehézségét jól jellemzi, hogy ez sem jelent végső megoldást, mivel senki nem bizonyította be, hogy a kristályok valójában biogén vagy abiogén úton keletkeztek. (Sky and Tel. 2002.03.14. - Kru) Mibol van a Hold magja? A Hold magja az elmúlt évtizedek során számos találgatásnak volt tárgya. Mivel igen alacsony az égitest átlagsurusége, elég kevés vasat tartalmazhat, emellett a Földinél gyengébb belső differenciáció miatt lehet, hogy nem is keletkezett vasmagja. Ellenben a mag létére utalnak azok az idős mágneses nyomok, amelyek szerint kísérőnknek egykor a mai földihez mérhető mágneses tere volt. Az Apollo-expedíciók által a Holdon hagyott szeizmométerek eredményeinek újraértékelése alapján a Hold magjának sűruűségére 4,7 g/cm3 adódott. Ez nem csak a tiszta vasmagnál, de az eddig elképzelt vas-kén keverék magnál is kisebb sűrűség. Nemrég Maria T. Zuber (MIT) vetette fel azt az elméleti lehetoséget, hogy a Hold magját olvadt szilikátos kőzetek alkotják, amelybe sok titán keveredik. Utóbbi növeli meg a sűrűséget a megfigyelt értékre, ami még így is messze alatta marad a vasénak. A Hold belsejének jó része egykor olvadt állapotban lehetett, talán ekkor süllyedtek le a sűrű, titán tartalmú ásványok kíséronk centrumába, létrehozva a sajátos magot. (Sky and Tel. 2002/3 - Kru) Egy nagy Mars-meteorit Az antarktiszi Yamato-hegy területén japán kutatók megtalálták az eddigi második legnagyobb Mars-meteoritot. A Y-000593 jelzéssel ellátott 13,7 kg-os kődarab abból a 3500 meteoritból került elo, amelyet a szakemberek 2000. és 2001. között találtak. Az új Mars-meteorit közelében talált 1,5 kg-os Y-000749 jelzésű test az előzőnek egy töredéke lehet. A két meteorit kőzetanyaga mintegy 2 milliárd éves, és közel 10 millió éve lökodött ki a vörös bolygó felszínébol. (Sky and Tel. 2002/3 - Kru) Naptávolban a Wirtanen-üstökös A 2003-ban induló Rosetta űrszonda célpontja az 5 és fél év keringési idejű Wirtanen-üstökös. Az ESO VLT rendszerének 8,2 m átmérőjű Yepun teleszkópjával 2001. december 9-én figyelték meg a Naptól akkor 435 millió km-re járó kométát. Közel ugyanilyen naptávolságban lesz 2011-ben is az üstökös, amikor a Rosetta találkozik vele. A jelenlegi megfigyelések így jó összehasonlításként szolgálnak majd. Az észlelések alapján a Wirtanen igen gyenge aktivitást mutat, ez a kis pormennyiség miatt kedvezo. Magja szinte teljesen csillagszerű, a mérések alapján 1,2 km átmérőjű. A szonda keringő egysége 2013-ig fog az objektum körül keringeni, amikor az eléri 160 millió km-es napközelpontját és maximális aktivitását. (ESO PR 06/02 - Kru) Újabb "visszavont" űrszonda A FAME (Full-Sky Astrometric Mapping Explorer) szonda a Hipparcos asztro-metriai
műhold után következő nagy asztrometriai űrobszervatórium
lett volna. A tervek szerint 5 és 15 magnitúdó között
mintegy 40 millió csillag pozícióját határozta
volna meg 50 milliívmásodperces pontossággal, a Hipparcos
pozíciómérési képességének
közel 20-szorosával. A program azonban 25 millió dollárral
meghaladta a 180 millió dolláros előirányzott költségvetést.
A NASA szűkös anyagi helyzete miatt azonban a többlet fedezésére
nincs lehetoség. Jelenleg a programonként 299 millió dolláros
határral rendelkező Discovery programba akarják a szondát
áthelyezni. Ez biztosítaná a hiányzó összeget,
azonban itt elvben csak a Naprendszer kutatását szolgáló
berendezések kaphatnak támogatást. (Sky and Tel., 2002.02.11.
- Kru) A hírek a Meteorból, a Magyar Csillagászati
Egyesület lapjából származnak. |