CyberPress.Sopron

Randolph Westphal életének  kilencvenháromezer-hétszáz kilométere

    Randolph Westphal 93 700 kilométert tett meg eddig biciklijével és szándéka szerint 132 000 kilométert, – a Föld kerületének háromszorosát – szeretné végigkerekezni.
    Egy újabb megszállott, rekordhajhász, gondolnánk, aki jó dolgában nem tud mit kezdeni magával.
    Különlegesen kialakított biciklijével, amelyen Yukon névre hallgató kutyájának külön helye van, május 27-én érkezett Sopronba Randolph. Akadnak ilyenek, gondolnánk, de ha már erre vetődött adjunk hírt róla. Aztán a beszélgetés alatt egészen más kerekedett a történetből.

    Alaska, Yukon következnek a sorban, majd visszatérés Németországba – nagyanyja temetésére. Megint vérzik, orvoshoz megy: a diagnózis: bőrrák; 4.2 - mondja az "értéket", 1.5 már halálos teszi hozzá a magyarázatot.

    Nem kap állást; aki rákos, másodrendűnek számít - ha lenne munkája akkor onnan nem rúghatnák ki, de neki nincs, így nem is kap…

    Közben eltelik két év, és a halálos betegséggel együttélve, úgy gondolja, amíg lehet, szeretné azt tenni, amihez kedve van.

    Újra előveszi járgányát: 1989 – Kelet-Európa-Csehország, Szlovákia, Magyarország, majd irány vissza: Németországba : 3500 kilométer, 7 hét alatt, 2000 méter fölötti magasságban.

    Háromhavonta ellenőrzésen kell átesnie. Újból New Brunswick, Montreal; a kontroll-vizsgálat igen sok pénzbe kerülne. Nem tudná kifizetni, ezért "üzletet" ajánlanak neki: cserébe az ingyenes ellenőrzésért – megkérik, hogy mondja el a rákbetegeknek, hogy mit csinál, hogyan él, mesélje el történetét.

    Másnap 25 betegnek tart beszámolót; a két legnagyobb újság, és tévéstáb jelenlétében. Lámpalázas, nem is nagyon tudja, hogy mit csináljon, a hallgatóságán észreveszi, hogy sokan sírnak.
    Nem érti, mi váltotta ki ezt a hatást az emberekben. Valamit rosszul csinált? - meg is kérdezi egyik orvosát, talán az angollal van a baj? - mert az angolt "csak beszéli",  hallás után tanulta meg, írni-olvasni nem is tud.

    Minden OK - mondja az orvos – az emberek, miközben mesélsz, rájönnek arra, hogy ők eddig mindannyian kívülről, mástól, az orvostól várták, hogy segítsen őrajtuk, hogy megmondja nekik, mi a dolguk. Amit elmeséltél, azzal visszaadtad az önbizalmukat. Az orvos csak kezelhet, de nem gyógyíthat ki betegségekből, a gyógyulásukban ők maguk kell, hogy bízzanak.
    Ettől kezdve Randolph új célját találta meg életének: másokon segíteni.

    Bicikliútjain – Winnipeg, Edmonton, Calgary, Alaska, Inniwick – emberek ezreivel beszél. Időközben 25 operáción esik át.
 
- Ebből csak 7 volt  komoly -  nyugtat meg.

    Hat héttel az utolsó műtét után a Sziklás hegységben, és a Nemzeti parkokon biciklizik át. Alaszkán és Yukon-on télvíz idején. Medvék, farkasok támadják meg időnként az úton.
    Eddig még mindig megúszta, mint ahogyan azt a balesetet is Argentinában, amely során az úttesten haladtában egyszerűen átgázolt rajta egy jármű. Elvesztette az akkor kilenc éve vele tartó kutyáját, majdnem a fél lábát is; 3 év kellett ahhoz, hogy felépüljön, hogy újra járni tudjon. Két évig volt korházban, bizonyos szögből most is kettőzve lát mindent, emlékezetetét is elvesztette. Még jó, hogy részletes naplókat vezetett - mondja, azokból szerzi vissza emlékezetét folyamatosan. Egyrészt ezért is indult újra útnak: hogy emlékezzen.

    Tizenöt éve él így: először a médiához fordul minden városban, aztán, ha megkérik, kórházakba is elmegy. Azt nem tudja megmondani a rákos betegeknek, hogy mit csináljanak, azt meg főleg nem tudja ígérni, hogy biztos meggyógyulnak, de élete példa, ösztönzés lehet mások számára: ő elfogadja a rákot, mint a teste egy részét, együtt él vele. Amit elfogad az ember, azon változtatni is tud - mondja Randolph, vagy ha nem is, akkor pedig legalább ura lehet annak a helyzetnek, amibe került.

    Semmi mást nem tesz útjain, találkozásain, csupán saját történetét mondja mindig… Ezrekkel beszélt, egyetemeken is.

    Sok furcsa dologgal is szembesült: Spanyolországban például a rákbetegeknek elmondhatta történetét, csak azt nem, hogy ő maga is rákos..
- Hogy tudnék így segíteni? - semmi értelme -mondja. Az orvosoknak mindig őszintéknek kellene lenniük. Sok empátiával és együttérzéssel, de a betegnek mindig meg kellene mondaniuk az igazságot.

    Rengeteg levelet is kap, mindenfelől, például Ausztráliából. Még soha nem volt Ausztráliában. Talán majd egyszer.
    Nyári időszakokban napi 80-100 kilométert tesz meg, napi 12-14 órát van úton, ebből 6-7 órát ül biciklin. Télen "csak" napi 50-60 kilométert kerekez.
    Alaska után, Mexikóból – ahol igen nagy volt a hőség – jött Európába. Az európai utakon megtett 40 000 km között a napokban Sopron -Balaton- Buzsák útvonalon halad, Balatonfüred és Graz útvonalon indul majd vissza.
    Utoljára kelet-európai útján 1989-ben Pozsonyban találkozott és beszélt rákos betegekkel, Magyarországon még nem, de ha megkérik rá, szívesen megtenné.
    Yukon, a kutyája mindig vele van.

Ön most a szerencsével beszélt - mondja nekem  búcsúzóul, mielőtt a 84-esen továbbindulna Sopronból.

té