|
A lélek régiói - Imets László fametszetei az Erdélyi Házban
A lélek régiói - Imets László fametszetei
az Erdélyi Házban
A héten még látogatható Imets László csíkszeredai
festőművész tárlata az Erdélyi Házban (Sopron, Fövényverem u. 15.)
A sokszorosító technikák egyik legrégebbijét – és
mindenképpen egyik legnemesebbjét – alkalmazza Imets László különleges
hangulatú képein. Az ősitől némiképpen eltérő módon, lapdúcra vésett, magasnyomással,
kézi erővel készíti nyomatait.
Sz. Nagy Sándor a kiállítást megnyitó festőművész,
Imets László fametsző és Úry Előd az Erdélyi Kör elnöke
A távolkeleti hagyományokra visszavezethető, majd
a korai európai korszakaiban – düreri idők – klasszikus megjelenítési formáin
keresztül hosszú út vezet a 20 század fehér-fekete klasszikus felületének
arányait megváltoztató expresszionistákig, akiknek fokozott drámaiságot
közvetítő alkotásaikkal Nagy Imre – az erdélyi fametszet művészi
indítattású művelőjének – képei rokonságot mutatnak.
Gondolkodásmódot formál és feltételez a fametszés
technikája. Imets Lászlónak bátorítást és biztatást Gy. Szabó Béla,
az erdélyi fametszés másik nagyja adott, akiről K. Kovács László írja:
"Azok közé tartozik, akik művészi mondanivalójukat mindig tökéletesen ki
tudják fejezni. Lapjai nem a mesterség bravúrjai, hanem az életben s a
természetben mindig jelenlévő és nyitott szemmel járó művész vallomásai
mély emberséggel átitatott látomásairól. Lapjai ezért valóságszerűek, de
érezzük, hogy többek a valóság jól összefogott és jellemzett ábrázolásainál,
a lélek misztikus régióiban fogantak."
A lélek régiói jelennek meg Imets László fametszetein
is. A fekete-fehér kontrasztja, a metszet technikája által megkövetelt
jelentős fizikai erők és a képi megfogalmazások lelki töltete közötti látszólagos
ellentmondás a drámaiság szolgálatába szegődik.
Részletekben az egészet – a Lényeget – megjelenítő,
a Lényegre magára mutatóak, bibliai mondanivalójúak, a megváltás és hit
misztériumához kötődőek Imets Bűnbánat, Elesettek testvére, Elvégeztetett,
Én Uram, én Istenem, Feltámadás metszetei.
Ez utóbbi aprólékos kidolgozottságában rokonítható
Imets jellegzetes székelyföldi tájképeivel. A dekoratívabb megfogalmazásban
készült tájképeken a fény-árnyak játéka, a horizont kitágítása bármely
módszerrel is történik – a rajzos részletező, a nagyobb foltokban való
megfogalmazások, a fénydrapériák alkalmazásával – , lelkiségükben és hangulatukban
mind rokoníthatóak a hit élményéből fakadó lenyomatokéval. Belső fegyelem,
figyelés és összpontosítás, a lényegre való figyelés ábrázolásban megvalósított
tömörsége többet jelent a kiváló metszéstechnikával készült szemet gyönyörködtető
kiegyensúlyozott kompozíciónál: bizonyítékai annak, hogy a művész igaz
hordozója a legnemesebbés legigazabb eszményeknek.
Az egymást erősítő, esetleg tompító, árnyalt és többszólamú
ábrázolásmódot lehetővé tevő színek hiánya ellenére, Imets tájképeire dekorativitás
és festményesség jellemző. Az elemekből kompozíció áll össze és elevenedik
meg. A fekete-fehér puritánsága mellett sokkal fontosabb a redukált színvilág
lényegretörést megvalósító, az egymás melletti és egymást metsző vonalak
erőtereinek gondolatot közvetítő mivolta.
Imets ex librisei még inkább a műfaj adta (és megkövetelte)
összegező és lényegretörő képi megfogalmazások szép példái. Példái annak,
hogy a művész igazsága, nem a hétköznapok igazsága. Sokkal közelebb van
ez előbbi a külső világ szellemi mindenségéhez. Élesebben és mélyebben
lát és láttat Imets László a fogalmi igazságok közlése helyett.
Imets László fametszeteit bemutató tárlata június
8-ig látogatható az Erdélyi Házban, munkanapokon 10-15 óra között.
| Imets László
1934. március 13-án születtem Csíkszeredában, de a gyerekkorom nagy
részét falusi környezetben, Dánfalván töltöttem a második világháború végéig.
A háború, a trianoni országhatár ismételt visszaállítása véget vetett
gyerekkoromnak. Elkerültem otthonról, iskolába adtak. 1952-ben érettségiztem
a szeredai faipari műszaki középiskolában. Kezdetben faipari technikusként,
később édesapám szövetkezeti kerámia műhelyében dolgoztam, legutóbb pedig
több mint 20 évig a megyei közigazgatás helységrendészeti osztályán voltam
építész technikus, 1990-ben történt nyugdíjazásomig.
Diákéveim során iparművészeti vagy képzőművészeti pályára készültem,
de az akkori idők “osztályharcos" körülményei között főiskoláról szó sem
lehetett. Autodidaktaként foghattam az önképző körök rajztanulmányaihoz,
majd víz, pasztell és olajfestéshez, később pedig - néhány évi kerámia
készítés után - a fametszéshez; illetve lapdúcra vésett és az ősi, klasszikus
értelemben vett fametszettől némileg eltérő, de ugyancsak magasnyomással,
kézi erővel való nyomtatással előállított képek készítéséhez.
Gy. Szabó Béla neves kolozsvári fametsző, művész atyai bíztatása és
jótállása mellett, legelőször a gyergyószentmiklósi múzeum állította ki
metszeteimet. Az első rangos helyen 1967-ben szerepeltem, néhány képemmel
Marosvásárhelyt, amit további kiállításokon való rendszeres jelenlétem
követett, 1968-tól egészen 1981-ig. Ezzel párhuzamosan egyéni kiállításokat
is rendeztem az ország különböző városaiban és a fővárosban, külföldön
pedig Clevelandben, Chicagóban és New Jersey-ben. A bukaresti országos
grafikai tárlatokra is bejutottak a képeim, nevezetesen 1969, 1970, 71,
73 és 76-ban.
Metszeteim között van arckép, illusztráció, tájkép és kisgrafika. Ez
utóbbiakkal külön kisgrafikai tárlatokon is szerepeltem 1976-ban, Lisszabonban,
1978-ban, Tokajban, Luganóban és 1981-ben Lublinban.
Később, bizonyos körülmények következtében, mind ritkábban vettem részt
kiállításokon, sőt egy időben, szóban kifejezetten meg is fenyegettek:
ha továbbra is ex Libriseket küldözgetek külföldre, avagy témájánál fogva
“nemkívánatos" képeket készítek, “ellátják a bajom".
Amit sikerült megvalósítanom, azt közel 40 évi alkalmazotti mivoltom
mellett, szabadidőmben, sok áldozat és lemondás árán műveltem, soha nem
olcsó elismerésre pályázva, hanem sokkal inkább 'az alkotó munka csendes
örömében, az időkben való túlélést keresve, találva. Metszeteim kézi levonatai
ott vannak nagyon sokak otthonának falain, hogy halkan szólva élesztgessék
a minden ember lelkében szunnyadó szépre, jóra és igazra vágyakozás gondolatát. |
té
|