|
Megyei Ünnepi Könyvhét-nyitó Sopronban
Megyei Ünnepi Könyhét-nyitó Sopronban A Győr-Moson-Sopron megyei könyvhét ünnepélyes megnyitóján
a B.W. Pannónia Hotel Európa-termében a Műhely kulturális folyóirat Tenger
– három kötetből álló – tematikus különszáma körül ült össze a könyvet,
az írást, az olvasást ünnepelni vágyó, (vagy legalább is a könyvvel találkozni
akarók) közössége.
Tölli Balázs, Karátson Endre, Villányi László, Ivanics Ferenc, dr. Gimesi Szabolcs, Horváth Csaba, Jász Attila Ivanics Ferenc, a Győr-Moson-Sopron Megye Közgyűlése
elnöke ünnepi megnyitó beszédében emlékezett Széchényi Ferenc múzeum- és
könyvtáralapítóra, kiemelte, hogy az elmúlt évtizedben tapasztalt hullámvölgyek
ellenére a harmadik évezred elején szükség van a könyvre.
 Az irodalommal való találkozás, a könyvre való figyelés alkalmával a vendégek könyvhétről alkotott vélenyüket is elmondták. Légüres térben van a könyvszakma, vélte Jász Attila. Rossz a terjesztés, néhány mamut-kiadó uralja a piacot, vannak kiadók, amelyek már az Ünnepi Könyvhét előtt piacra dobják könyvheti kínálatukat. Hiányérzettel maradt a költő a könyvheti katalógus átlapozása után, és úgy véli, hogy az üzleti szellem átformálta az Ünnepi Könyvhét naiv örömét.  Karátson Endre, a "messziről jött" ember, évről-évre megújuló eseményt lát a könyvhétben, amelynek 1990-ig tartó időszakára visszatekintve egy jól meghatározható fejlődési iránya is kirajzolódik. "Szabadon beszélésének" időszakától kezdve, külföldi hatások alatt, belső ösztönzésre új stílus mutatkozik meg a magyar irodalomban - fejtette ki az író, aki szükségesnek és hasznosnak nevezte az írók és olvasóik alkalmakkénti találkozását. A közreműködő diákok, amint az a beszélgetés során kiderült, maguk választhatták ki a tenger-számokból a felolvasott műveket, a tengert idézőket, a valós tengerparti élményekből, vagy az elképzeltekből, a belső tengerből ihletetteket. Telitalálat volt a könyheti megnyitó vendégeinek kiválasztása, bizonyosodott meg az a kevés számú résztvevő, aki nem "hivatalból", jött el a rendezvényre, mert bepillantást nyert az irodalom(alkotás) különös műhelyébe(Műhelyébe), egy különleges világba, amely sok hasonlóságot mutat a Paul Valéry Pillantás a tengerre című, címadó írásában olvasottakkal: "Ki ne szállt volna le már gondolatban ebbe a mélyvilágba?... A sziklákra vagy az iszapra, a kagylóágyra vagy növényzetre néha-néha, egy hosszú süllyedés végén, ernyedten, álomra készülődve leereszkedik egy hajó óriási törzse: teleszívta magát. Itt kétezer méter mélységben, itt őrzi magában a Titanic kultúránk csaknem teljes anyagi tárházát: gépeket, ékszereket, egy bizonyos korszak divatjának nyomait..." 
*** |