|
Egy főiskolás - aki sikeresen jelentkezett
Szent Iván napján munkábaállás
Egy főiskolás - aki sikeresen jelentkezett
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Nincs egy hónapja, hogy túljutott a német teszten és két angol elbeszélgetésen, egy telefonoson és egy szemtől szembe zajlón - a főiskolás, aki egy világcég magyarországi álláshelyét pályázta meg, mely álláshelyhez német nyelvtudás okvetlenül szükségeltetik, de az angolnak is igen örülnek. Május 18-án, az akkori Szomszédvárban foglaltam össze az addig történteket. Addig volt a német teszt, egy angol telefonos és egy angol szemtől szembe elbeszélgetés.
Nos, azóta már lezajlott a német telefonos elbeszélgetés is. Hősünk úgy tudta, hátra van még egy élő-német állás-interjú, s az lesz az utolsó próba, azután már tényleg eldől, választják-e őt, szükség van-e éppen rá annál a hatalmas cégnél, kicsike pontnak, életkezdőnek, tizenkilenc évesen.
A mai nap délelőttjén hosszabb ideig tartózkodott a konyhában, egyszer csak megrohanta a félsz, besietett a szobába: nem hozta ki az előbb a telefonját, mi van, ha éppen most hívják, és ő nem elérhető... Jó lenne már túlesni az utolsó megmérettetésen is.
Megérzése jó volt, a nap stimmelt: június ötödikét választotta a munkaerő-közvetítő cég arra, hogy hatalmas örömet szerezzen a főiskoláslánynak - csak épp nem a délelőttöt, hanem a délutánt "célozták be" időpontnak. Nem is akármilyen óra és perc volt!! A leány egy másik hónap harmadik napján született, ezért a hármas a kedvenc száma. A sors elemében volt: három óra harminchárom perckor hívták! És hogy az öröm miért volt olyan nagy?? A telefonban a következőt hallotta a köszöntés után:
Azért telefonálok, mert a ... (cég neve) szeretné alkalmazni Önt.
Hát... a jókedv pillanatok alatt tetőfokára hágott!!
Tehát már nem is kell személyes németre mennie!! Ó!! És: Jaj!!! És sikoly is volt, és nevetés - könnyekkel, meg rohangálás a lakásban jobbra-balra, meg ölelés, és újabb nevetés stb. Nagy öröm, ez egyértelmű.
Huszonegyedikén még vizsga, pénteken... azután a hétvégén mozdulás, költözés... és hétfőn az első munkanap. Hamarosan azután tréning következik, előzetes információk alapján Angliában. De szombathelyi lévén hol lakjon Budapesten??? Ez nagy kérdés, hiszen régebben nyár végi kezdésről volt szó... Tanakodás: végül gyors levélírás a nagyszülőknek, akik Budapesten élnek, hajlandók lennének-e a kezdeti nehézségeken átsegíteni őt, és lakhatna-e náluk néhány hétig. Persze, előbb mindent részletesen el kellett mondani a levélben - hiszen csak néhány kiválasztott tudott erről az egész készülődésről, erről a nagy váltásról... Tizenkilenc nap, melybe hat vizsga szorul még... De a legfontosabb, az angol "proficiency" - már megvan! Évfolyamából kettőjüknek lett nagyon jó... Annak tegnap tudta meg eredményét - ma az állás!! Remek két nap ez, így egymásután.
Hogy azután hogyan alakul az egész nyár, hol lesz konkrétan a munkahely, s annak megfelelően hol sikerül majd Budapesten albérletet vagy bérlakást találnia - a fizetés fényében, természetesen (de most még arról sem szólt a fáma... mindössze annyi hangzott el az egyik beszélgetésen, nagy talányosan, hogy: nem fog rosszul élni...) -, nos, minden huszonnegyedikén, az évszázados hagyományairól neves Szent Iván napon fog majd kiderülni!
Felpergetett ritmus a felnőttkor ígéretes kezdetén: éppen "passzol" - ugye, Önök szerint is? A buktatók meg - arra vannak, hogy legyőzze őket az ember. Sorban, egyiket a másik után - ha sűrűn jönnek, hát egyszerre...
- gyöngyös -
|