|
A ' térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemség' írófejedelme
Az író, aki álmot hozott az erdélyi Mezőségről Sopronba A Hűség Városa magához vonzotta ünnepelni a magyar
szellemi élet és irodalomi leghűségesebb alakját: Sütő Andrást.
A soproni Kálvin Kör, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Luther Szövetség, az Erdélyi Kör és a Rákóczi Szövetség soproni szervezetei közös szervezésében a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) dísztermében rendezett "Uram, maradj velünk, mert esteledik " címmel rendezett irodalmi esten – amely Szarka László köszöntőjével és Vladár Gábor református lelkész által tartott áhítattal kezdődött – Mádl Ferenc a Magyar Köztársaság elnöke, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, Csoóri Sándor író köszöntötték Sütő Andrást, akinek munkásságát Görömbei András akadémikus méltatta. - Sütő András magyar nyelvben fogant életműve annak példázata, hogy nincs külön határainkon túli magyar irodalom, határainkon túli magyar kultúra. Csak magyar irodalom és magyar kultúra - a maga teljességében. Akikkel összeköt az egy nyelv, azokkal összeköt a titkos szövetség: melyet közös hagyományaink, közös reményeink táplálnak. Nyelv, szülőföld, ősök és utódok reményének megtartó „abroncsa" mondatta ki Sütő Andrással a legdrámaibb időkben is: „Maradok. Másként nem tehetek.” Tőle tudjuk, hogy magyarságunk közösség, amelyből ”lélekroncsolás nélkül elszakadni lehetetlenség" - mondta Mádl Ferenc. A magyarság soproni ünnepén, Tamási Áron és Illyés Gyula szellemi örökösének kitüntetést adományozott a köztársasági elnök: az egyetemes magyarsársgtudat elmélyítésében, a művészetek alaphangját adó és személyes sorsával hitelesített humanizmusáért, életművéért 75. születésnapja alkalmából Sütő András a Köztársasági Elnök Érdemérme kitüntetést kapta.
Szokolay Sándor
Kossuth-díjas zeneszerző, a Corvin-lánc tulajdonosa, Sopron díszpolgára
köszöntőjét Sütő András Gyermekkorom tükörcserepei alapján írott Ne hagyjátok
az éneket! Szokolay-kórusmű ősbemutatója követte, az Arany János karnagy
vezette Fidelissima Vegyeskar előadásában.
- Csak a szeretet lehet ilyen ártatlanul önző és meggondolatlan, hogy
a keleti végekről a nyugatira hozza íróját, ide vonzza tisztelőit, barátait;
a szeretet, amely Istent magát is házába hívná vendégségbe; a vendéglátás
hagyományában, mi magyarok, már csak ilyenek vagyunk - szólt Csoóri Sándor
köszöntőjében.
Sütő András, Mádl Ferenc Köztársasági Elnökkel Görömbei András a szabadság mindenkori őrvárosából,
Debrecenből hozta köszöntő szavait.
Ablonczy László Nehéz álom című, Sütő András 75 évéről írt, és Sinkovits Imre emlékére ajánlott művét adta át az ünnepeltnek, utalva Sopronnak, mint születésnapnak helyet adó Hűséges Városnak egy másik, Sütő életének eseményét meghatározó kapcsolatára: a Sopron 1921-es történelmében oly fontos szerepet játszott politikussal gróf Bánffy Miklóssal, 55 évvel ezelőtt maga Sütő András is találkozott Kolozsvárott.  - Köszönöm, hogy velem fáradott az úton és kitüntetett elnöki figyelmével, ezt olybá veszem, hogy nem csupán rám vetődött a figyelem, hanem arra a szellemiségre is, amelyet magam is szolgálok és amelyről itt ma annyi szó hangzott el, kitágítva ezt a szellemiséget Sopronból az egész nemzetre. Sopront ragja szerint illik említeni: Civitas Fidelissima, a leghűségesebb város. A trianoni hungarucidium jegyében elrabolt terület, annak idején, visszatért az anyaországhoz. Küzdelmére, a népszavazásra, amelyet például Kolozsvárnak nem engedélyeztek, hálával emlékezik a nemzet. Büszkeségében minden magyarhoz szól. Közben az erdélyi magyarság sóhajt is: ha a keleti végeken élő magyaroknak hasonló történelmi szerencséje lett volna! Kolozsvár, téli sápadságban meredt a román hadsereg bevonulására. Mit tehetett, a betlehemi csillag felé figyelő Erdély? Úgy szólt, amiként ezt tragikus helyzete diktálta: fehér zászlóval állt Istene és a bevonulók elé. Az akkori Kolozsvár nincs többé, magyar maradványaiban jelen idejű végzetével folytat élet-halál harcot. Sopronihoz hasonló történelmi szerencsére nincsen kilátása. Sütő András egy jeles személyiségre emlékezett, arra, akinek történelmi szerepe volt abban, hogy Sopron elkerülhette, trinoni végzetét: gróf Bánffy Miklós Magyarország akkori külügyminiszterének emlékét idézte, akivel 1948-ban kolozsvári gimnazista riporterként találkozva készített interjút, a barbár-puszítást követően.  Sütő András beszélt azokról a szellemi nagyságokról,
akik életét meghatározták. Móricz Zsigmond, Kemény Zsigmond, Babits Mihály,
Németh László, Tamási Áron vonzáskörében élve ismerte fel az írástudók
felelősségét, így került szembe, mindazokkal, akik mestereit válogatott
bűnök elkövetésével bélyegezték meg.
 - Mi ez, ha nem abszurd, ha nem ugató madár? Azt kell írnunk, amink van vallja ma is az író. A tüzet, amelyet, ha nem oltunk elporlaszt egy nemzeti közösséget, a vizet, amely elviszi házunkat és múltunkat. Azt kell írnunk, amivel megmenthetjük magunkat, a kisebbségeket megolvasztó kohók veszedelméből. Akkor sokan hallották ezt az írói hangot és lelki erőt gyűjtöttek maguknak. Örökérvényű ars poetica-ja Sütő Andrásnak : - Ott kezdődik az ember, ahol összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották. Számbavételezzük? - Az én életem ehhez már kevés, jönnek, vannak mások, akik ezt majd megteszik. Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében, s nem csupán az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem, hiszem, hogy közösségi fennmaradásunk reménye az anyaország ragaszkodó szeretetében fölerősödik: az önrendelkezésig. Ez a hit mondatja velem a tizenegyedik parancsolatot: Erdélyben maradni kell akkor is, ha nem lehet.
Mádl Ferenc a Magyar Köztársaság elnöke ünnepi köszöntője Az író Sütő András, az “Anyám könnyű álmot ígér” című vallomásban így ír Sütő Andrásról, az apró gyermekről: “Sokáig bizonytalankodtam, hogy anyám ajándékát - e szamárköhögéses, himlős, lázas valamit, az életemet - elfogadjam-e. A jelek szerint ( ..) ... megmaradtam.” Nos, mi, akik itt most Sopron városában összegyűltünk, és mindahányan, könyvszerető, olvasó, színházba járó emberek, a magyar nyelv szerelmesei, igazán hálásak lehetünk, hogy Sütő András végül is “elfogadta az életet”. Mert így bejárhatta azt az utat, ami Pusztakamarástól a megszülető könyvek merengő ösvényein, gondolati zeg-zugain át sokunk lelkéig elvezetett. S vezet el ma is, mindig, újra meg újra. Így lehetett őrző a strázsán, állandó a mindig változóban, az anyanyelv felesküdött katonája, csöndes kibeszélő az “üvöltöző”, zajos történelemben. A félszázadik születésnap táján, egy barátságos interjúban Sütő András arról vallott: az ő családjuk valahogy nem tartotta számon a születésnapokat. Úgy okoskodván, hogy az efféle vissza-visszatérő dátumok feldarabolják az időt. Talán ennek ellenére sem bántódik meg azon, ha mi bizony nagyon is vágyunk rá, hogy számon tartsuk Őt. Szeretnénk megszelídíteni azt a bizonyos, rohanó időt és ünnepet kerekíteni mindannak, amit máskor oly természetesnek veszünk, szinte öntudatlanul birtoklunk. Ilyen öntudatlan gazdagságunk az élmény, a nyelvi, örökségi, erkölcsi, történelmi kaland, ahogy műveiben fenséges szellemi ösvényekre lelünk. Ahogy sorról sorra, könyvről könyvre követve a sorsot, hősök és hétköznapi emberek sorsát, egyre közelebb és közelebb érezzük magunkhoz az alkotót. A beavatottság titkos összekacsintásával ismerjük fel a tájat-, az arcokat. Mindazt, amit az író a széteséstől megóvó titkos ereje miatt “abroncsnak” nevez. A családot, a mindig kritikusan “cöccögő” rokonokat, az áldott szeretettel óvó édesanyát, a meséken uralkodó kiskirályfi unokát. Sütő András történetei saját, megélt történeteink felé, az önvizsgálat felé is fordítanak minket. Az örök emberi kérdésekkel, lélekállapotokkal szembesítenek. Amint a lócsiszár Kolhaas Mihály elszántan keresi az igazát. Amint parázs vitára kél az új hit a még újabbal, Kálvin a máglyára küldött Szervét Mihállyal. Amint törékeny titkot őriz a balkáni gerle családja. Amint ünnepre készülnek a Hargitán. És az író nem kér mást,
csupán szerényet, látszólag könnyen teljesíthetőt:
Sütő András magyar nyelvben fogant életműve annak példázata, hogy nincs külön határainkon túli magyar irodalom, határainkon túli magyar kultúra. Csak magyar irodalom és magyar kultúra - a maga teljességében. Akikkel összeköt az egy nyelv, azokkal összeköt a titkos szövetség: melyet közös hagyományaink, közös reményeink táplálnak. Nyelv, szülőföld, ősök és utódok reményének megtartó “abroncsa" mondatta ki Sütő Andrással a legdrámaibb időkben is: “Maradok. Másként nem tehetek.” Tőle tudjuk, hogy magyarságunk közösség, amelyből “lélekroncsolás nélkül elszakadni lehetetlenség”. Maradni, megmaradni, otthon maradni. Milyen egyszerű igék ezek! Hiszen -gondolhatnánk - energiát mindig a cselekvés, az elmozdulás igényel. Ám a “szemet szóért" világában ez volt a legtöbb, a legszebb, a legnehezebb: megmaradni, hűnek maradni. Sütő Andrásnak sikerült. A zt hiszem, ezen a mai,
különleges ünnepen továbbgondolhatjuk a Kölcsey-igazságot, s hálát mondhatunk
az égnek, mely Sütő Andrást magyarnak születni engedé! És a születésnapon
aligha kívánhatunk szebbet, mint a
könnyű álmok szent és őszinte vágyával:
“...adassék meg jövő ilyenkor is elmondanunk a történeteket”!
KÖSZÖNTÉS: Sütő András 75. születésnapjára Földedhez,- Véreidhez,- Gyökereidhez mindig HŰ - Szeretett Sütő Andrásunk! “A rokon-lelkek ifjú-seregét" megszólító életműved: éned-teljességével makulátlanul-ötvöződött! -Kimondott szándékaid szerint: "az idők szellemi-omlásaiban" őrizted "az írás - értelmének társadalmi- és nemzeti-parancsolatait!" - Mindig “mélyebbről-jövőt és mélyebbre-hatolót tudtál mondani, - és k i m o n d a n i - -a kimondhatatlanságok kényszerű csöndjében sorstársaidnak! - Saját világunkat “szembesítetted mindenek-előtt az eszményeinkkel!- Tudtad, hogy "a szót-emelés" a saját-idején messze-túlmutat, s épp ettől “a jövőben is előfordulhat még." Műveidben talán maga a sors markolása is növelte klasszikussá-edződésedet! Kétségtelen kiválasztottságod is a kényszerűségek-szorításában tudott írásaidban túlmutatni önmagán! ,,Gyermekkorom tükörcserepei" műved mélységes élménye életemnek. -Döbbenetes m á r maga a születésed története: a ,,Kék álhalál"-ban. A megkésett-felsírásod “keserves rázendítése" egész- életedet jelképezi számomra. (Idézek hát születési-pohárköszöntésedből=) ,,ha sor kerül rá: olyan legyen a hangja, -mint a szamárállkapocs, -FILISZTEUSOK RÉME- a Sámson kezében"! - Életed “sámsoni-beteljesülését" fedezhettem fel a “SZEMET SZÓÉRT" című - könyved végzet-felé tartó sors-tragédiádban. Ez a "-kudarcok-könvvéért járó sámsoni-megvakítás vad-szándéka volt!!" E “jogtipró összekacsintások bizony ismétlik magukat!- Sajnos napjainkban is! -Németh Lászlónk sámsoni-áthallásai opera-ihlető- erőt nekem se véletlenül adtak!- Életed drámai-valóságát azonban istenáldotta derű, - báj és reménységet- adó tündéri-emelkedettség ellenpontozza. Ez a teljesedettség engem Kodály igenlő, -mindig reményt sugárzó líraiságára emlékeztet leginkább. Végül egy kórus-kompozícióm szólal meg tiszteletedre!- Kórémuzsikád — záró-soraira-írtam a müvet: Ne hagyiátok az Éneket címmel. (A Fidelissima-kórus énekli,- Arany János vezényletével.) -E sorokbanban a s ü t ő i-mondandó i g a z a l ü k t e t: “Aki nem tud énekelni:- bizonv nagyon szegény ember, - még ha tele van is forintokkal a ládája. -Kodály és Bartók feltarisznyált bennünket énekkel ezer esztendőre. Otthon, - amidőn valamelyikünk hosszú és magánvos útra indult,- öregeink azt kérdezték:- Jól felöltöztél-e? - Botod van-e? - Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis védelmet a sötétség, -s az úti veszedelmek ellen. - Ne hagyjátok cserben az Éneket! Ne hagyjátok az Éneket". - Most: -az Idő markának szorításában (kint is, -bent is,) a derekabbak egyre-szorosabban a Sorstársak-láncát alkotják! - - Igazad van = ,,az Idő keze dolgozik rajtunk".- Most egy s z é p köszöntő-kifejezésedet fordítom a Te ünnepelt-fejed-felé ,,a jó sors védelmezze nem csupán fölvetett-fejedet, hanem akhilleuszi-sarkadat is. Hogy ezután is rá állj, amikor szükséges!"- “Mondjam még? Mondd!-Azért is!" - Adassék Neked:hosszú-élted minden-napján a Rád-váró-Szavak Bátorsága és a KIMONDÁS-joga! - Amit én a kölcsönkapott-hangommal inkább “ k i é n e k e 1 n i szeretek" !...... Szokolay Sándor A 75 éves Sütő
Andrást köszöntő ünnepségen, az Evangélikus Líceum zsúfolásig megtelt dísztermében
felvételről megelevendett Bódi imája az Advent a Hargitán c. darabból,
Sinkovts Imre előadásában, az Anyám könnyű álmot ígér, Naplórészlet
- 1989. szeptember, Üzenet Erdélyből című Sütő-művekből részleteket Agárdy
Gábor, a Nemzet Színésze adott elő.
Kapcsolódó cikkek:
|
