CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2002. jĂşnius 15., szombat 12:08

“Énekem immár elkezdem, dalokon a lelkem megnyugszik.” - Berecz András a Kurucdombi Fiókkönyvtárban

“Énekem immár elkezdem, dalokon a lelkem megnyugszik.”
Berecz András a Kurucdombi Fiókkönyvtárban

    Berecz András népdalénekes és mesemondó az Ünnepi Könyvhéten ismét a Kurucdombi Fiókkönyvtár vendége volt, ezúttal a generációk együttműködését szolgáló, a Szociális és Családügyi Minisztérium által támogatott közösségépítő programsorozat keretében.
    A gyerekeket szólította meg először, mesével, dallal, találós kérdésekkel: “Egy fa kidől, messze hangzik - nől az erdő, ki hallja?” “Szél a marhát ha feldönti, a kecskét az égen keresd!” “Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz!”
    Dalai, meséi nemcsak a gyerekek figyelmét kötötték le. “Kőkeretben liliom” című CD-je is az érdeklődés középpontjába került, szívesen beszélt róla előadása után.

A Magyar Millennium évében született CD-n a két csokorba gyűjtött dalok, mesék túlélésünk, megmaradásunk, felemelkedésünk egy-egy pillanatát és elágazó útjait rögzítik.
- A CD-n a két legfontosabb mesémet mondtam el, amiről úgy érzem, a mai embernek át tudom adni. Az egyik - a “Mese az Igazságról” arról szól, hogy az igazság minden körülmények között igazság, azt nem lehet elkendőzni, az a hazugsággal nem tud vegyülni. Ebben a mesében az Igazság és a Hamisság együtt utazik, és lecsonkolják egymást. Nem könnyű ennek a tanulságaival élni. A másik mese, ami ezt kiegészíti, az irgalom “Mese a furulyáról” címmel. Az irgalomról szóló mesében szőlőt igyekeznek megőrizni a gazda gyermekei, mind a hárman. Ostort suhogtatnak, korbácsot ropogtatnak, de a seregélyek, mikor jobbról ütnek, balról eszik a szőlőt, mikor balról csattintanak, jobbról pusztítják, így hát nem érik el a céljukat. Hanem Krisztus mikor arra jár, a legjobbiknak, a harmadik gyermeknek furulyát ad. Az mikor megszólal, a seregélyek nem tudják enni a szőlőt. Egyszál furulyával meg tudja őrizni, amit korbáccsal se tudott. Ez az, amit az ember sohasem fog megérteni: melyik az a furulyadallam, amelyikre megjavul az emberiség, melyik az, amire pusztítani már soha többet nem fog tudni.

Igazság és irgalom együtt már közösséget tud rendezni...
...emberi élet így már fennmaradhat. Hogy milyen arányban kell igazságot gyakorolnunk, és milyenben irgalmat, nagyon nehéz megmondani, mert irgalomért leghangosabban a bűnös szokott kiabálni. De mégis mind a kettőt meg kell fontolnunk. Én úgy érzem, erről a két legfontosabb közösségrendező elemről a mese nagyon szépen tud szólni. Ezeket tettem bele. Persze dalokkal szorítottam abroncsba. Mire ebből angol fordítás lett, a postát meggazdagítottuk: jó barátom, Sue Foy folyton hívott telefonon, ezen mit értek, azon mit értek. A szöveget sok oldalról meg kellett forgatni, nem volt könnyű feladat.
- Fotók is vannak hozzá, saját termésem. Igyekeztem egymásba csukódó képeket mint képpárokat egymás mellé helyezni, amik együtt továbbgondolhatók. Egyik Árpád-kori templom összecsukódik Pál Pista bácsi türelemüvegével. Amikor kifogy az üvegből a gyógyszer, akkor hajnaltól estig csipesszel összerakja a korpuszt: Krisztus a kereszten. Tíz falu nagy templomot épített, egy ember pedig egy kicsi belső templomot. A kettő együtt ér valamit: tíz falu hiába épített egyet, semmit nem ér, ha ezt a belső templomot nem építi meg magában az ember. Más helyütt gyógyító dobbal csángó asszony van lefényképezve. Ezt a dobot újesztendőben használták, hogy a betegség elfusson a falu határáról. Ez összecsukódik azzal a fényképpel, amelyen egy kizöldült kútágas látható. A dolgok ott folytatódnak tovább, ahol az ember nem számít rá.
Rokonok söre
    Az Ünnepi Könyvhétre való tekintettel új oldaláról is bemutatkozott az előadóművész: “Rokonok söre” című kötete műfordításait ő készítette, válogatta és szerkesztette, az előszót, a bevezetőt, valamint a jegyzeteket is ő írta. Legkedvesebb csuvas népdalai elhangzása után így vallott szemet-szívet gyönyörködtetető könyvéről.
- Elsősorban népdalénekes és mesemondó vagyok. Így alakult az életem. Hogy valaha is műfordítással is foglalkozni fogok, éppúgy nem hittem volna el - akár tenyeremből, akár talpamból jósolják meg -, mint ahogy azt sem, hogy a mesterségem mesemondás lesz, ebből valaha kenyérkereset lesz. A jövőre sohasem tekintek úgy, mint aki kiszámítani igyekszik azt, hanem mivel szabad életet élek - a szónak abban az értelmében, hogy feladatot csak magamnak szabok -, nem lepődök meg semmin. A műfordítás is úgy jött, hogy telefonon kérték Pécsről, hogy sördalt énekeljek. És mivel magyar sördal nem nagyon van - tudható, hogy miért, a sörivására nem büszke a magyarság, még a rege azt is tartja, hogy Aradnál az osztrákok sörrel koccintottak -, egy ilyen furcsa kérés terelt engem ebbe az irányba. Megtudtam, hogy a csuvasoknál a sörivás nem tréfadolog. Sördalokat énekelnek mellé, ami tulajdonképpen rokondicsérő költészet. A világirodalom igazi gyöngyszemei ezek, amely a kis népek költészetét is számontartja.
- A rokondicsérő költészetben nemcsak az érdekes, hogy mi ilyent már nem tudunk, hogy a mi dalainkban a “rokon” szó bizony olyan helyeken fordul elő, hogy “idegenyek vagytok, rokonok, rokonok, idegenyek vagytok, kórházi ágyamon vagy börtöni ágyamon meg se látogattok”, ez a típus. Nemcsak ezért fontos, hanem azért, mert nekem egyik legfontosabb kérdést teszik fel ezekben a dalokban: mi a szó, mi az emberi szó. Rokonok között hogy ejtsem ki a legszebb, legfontosabb szavakat. És ezekben a dalokban párhuzamos képekkel például azt mondja a csuvasdal, hogy az érzés, aminek még nem adtál szót, ami a nyelved alatt ott van, az rokonok között olyan, mint a mezőről hazaszaladó fehér lónak sörényébe kavarodó mezei szellő. Hát aki ilyen eleven hasonlatokat tud, az legalábbis figyelemreméltó. Ha az ember belehatol ebbe a költészetbe, úgy tűnik, mintha a király kincses kádjában találná magát, vagy a menyasszony ládáját hajtaná föl, benne van egy nép hozománya. A csuvas nép estétől reggelig, mikor mulatságba kerül, a rokonait dicséri. Más ilyenkor egy-egy malacnótát vesz elő. Ez a nép akkor érzi jól magát, ha a rokonait dicséri. És erre szüksége is van. Ezek a sördalok évszázadokon át nagyon nehéz történelemben a fogódzói voltak, és ma is azok.
    Gennadij Ajgi csuvas költő mondta, hogy a létüket köszönhetik ezeknek a daloknak. Ezen a ponton érdekes nekem a sörköltészet. Ez az, amivel igyekszem a sörös haknivilágba ártatlan arccal behatolni. Itt igazi költészetet kapnak olyan emberek, akik ha azt a szót hallanák, népművelő, hanyatt-homlok elfutnának. Pedig a jó szóra is szomjasak! Ott ülnek a sörsátrakban, és jobbik esetben kedélyes bécsi muzsikát, viccet prágait vagy gólszámolgató münchenit kapnak, de olyat, amihez nekünk közünk van, olyant nem. Márpedig ezeknek a sördaloknak egy része magyar szerkezetű dallam. Ezek olyan dallamok, hogy ahogy egymás után elénekelem őket, és azt kérdezik: hogy lehet ennyi népdal egymás mellett, amit nem ismernek. Ha Kodály a csuvas dallamokat gyermekeknek tette le egy 140 dalból álló kottafüzetbe, hát akkor már 50 éves örökségünk, hogy ezzel foglalkoznunk kell. Azért adta gyermekeknek, hogy a magyar embernek az idegrendszerébe menjen be, és ne csak mint műélvező hallgassa, azt mondta, hogy a magunk megismerését mélyítjük a csuvas népköltészettel. Sőt, azt mondta, a világzene felé előbb vezet csuvas földön át a mi utunk, mintha egyenesen nyugatra mennénk.
Az ember lelke is a nótától felkavarodik, és utána megnyugszik.
- A csuvas költészethez úgy jutottam el, hogy Vikár László és Bereczki Gábor kötetét megvettem nagyon régen, és annak a zenei felvételeit, az eredeti hangzó anyagot a Zenetudományi Intézettől megkaptam. Megtanultam 300-340 csuvas dalt, le van írva kiejtés szerint a szövege, fülembe ment a vers ritmusa, a metrum, és akkor néztem a nyers szöveget, és beleraktam abba a formába. Olyan volt ez, mint egy gipszforma, és beleöntöttem a fölhevített rezet. Van köztük olyan, amiről azt gondolnánk, görög versforma: Egymás mellett párban leng az a két nyír,
reszkető levelei szélben zúgnak.
Szép rózsám, egyenek csak most, akik esznek,
ide gyere, most duruzsoljunk, míg falatoznak.
Hát ebbe persze örömöm leltem. Van olyan, ami mintha Balassi lenne, pedig csuvas népdal. Ráadásul magyar dallam. Téged szívem úgy szeretlek, mint a bolti mézestésztát.
Hozzám hajló szép szerelmed rossz vadalma savanyúság. Az egyik csuvas dal párhuzamos képpel elmondja, mi a dal. Azt mondja: Ballagó lovamon léptettem,
patanyomon út pora elnyugszik,
énekem immár elkezdem,
dalokon a lelkem megnyugszik. - Tehát az ember lelke az út, a dal a ló, az énekes a lovas, s ahogyan a ló lépte után felkavarodik az út pora, de utána elnyugszik, úgy az ember lelke is a nótától felkavarodik, és utána megnyugszik. Ilyen pontos, a dalolás minden lényeges pontját leleplező képet még nem találtam.
- Egyik tervem a “Bú hozza, kedv hordozza” című könyvem második és harmadik részét is megírni, pedig még a másodikkal se vagyok kész. 220 észt dalom van, ami a dalolásról szól. Náluk ez külön műfaj: dal a dalolásról. Ha már ars poétikus költészetnél tartunk: mesék a meséről. Egyet el is mondtam itt. Voltam Tallinban nemzetközi mesemondó versenyen. Csodálatos élmény volt, írtam is egy mesét ennek hatására. Az a nagy kérdés bennük, hogy érdemes-e ma még beszélni, eljut-e a szó értelme ahhoz, akihez el kellene jusson.
Csuvas földre nem volt könnyű eljutnom.
- Sokáig írtam pályázatokat. A tollforgatók azt mondták: ez igen sörös ügy, a sörösöknek meg ez igen irodalmi volt. A soproni sörgyárnak is írtam, másokat is próbáltam meggyőzni: ez költészet, ez néprajztudomány, ez gasztronómia, ez keletkutatás, de nem kellett senkinek. Lemondtam már az egészről, amikor valaki mondta, a Duna Tévénél próbálkozzak. Bementem, Sára Sándortól engedélyt kértem. Tetszett neki az ügy. Azonnal adott egy kamerást, Dénes Zoltánt, pénzt, hárman kimentünk, Debrecenből Agyagási Klárával, aki Csuvas Klára névre hallgat különben, csuvas nyelvkutatásairól híres. Lakodalmakon voltunk, gyönyörű helyekre jutottunk el, pogány mezei áldozatot láttunk, olyan szertartásmestertől, akinek minden felmenőjét kiirtották. Ruháját is a szüleitől örökölte, az imákat, ezeket felvettük. Öt órás éneket, zenét gyűjtöttem, kitűnő emberekkel találkoztam.


Ha az ember megérti az üzenetét, már rosszul nem járhat
- A könyv? Boldog vagyok, hogy jó munkatársakat adott az Isten. Jeszenszky Gyula számítógépre vitte, amit leírtam, a Papirusz Rt. a legszebb papírt adta hozzá, svéd természeti anyagot, ott egy kedves jó barátom, Galánffy Ede hajtotta ki. A borítója vászon. Bicskei Zoltán, a grafikus kilencféle sörtálalást ábrázol: amit a néprajzi gyűjteményekből eléraktam fényképekből, úgy tette le a fejezetcímekhez, hogy az emberi élet sorsfordulói legyenek benne. A leánysör-ünnep fejezetéhez szépen kifaragott sörmerőkanalat rajzolt le, olyan, mint egy fölékesített gyönyörű leányka. Tura söre - Tura a főistenük -, ahhoz olyan söredényt rajzolt meg, amire felülről látunk rá, mint amikor az Úristen lehajol az égből és azt mondja: kedvesek vagytok, hogy ezt a szép habos sört nekem idetettétek! A rokonok sörét oldalról, ahogy föl vannak akasztva rá a sörmerő csanakok, és a tetejükbe kifaragott lovak, mint egy-egy totemoszlop, és ott vannak, mint egy-egy családfő, az összetartozás jeleként. A keserű sörnél repedezett szélű, kiszáradt fakupát, mint egy kiszáradt kutat tett le. Olyan, mint egy feneketlen kút, ami soha be nem telik, örök keserűségre van kárhoztatva. Az ilyen emberekkel valóban jó volt. Úgy éreztem, keresik is a könyv üzenetét, belülről megértve voltak társaim.
- Magam is fotóztam. Amikor bemutattam a Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékén, tanárok, diákok félretették a munkájukat, és mindenki kifaragta a maga sörmerő csanakját. Kifaragták a 12 literes óriás sörcsöbröt, amit a csuvasok rucának hívnak. Ráakasztottuk a sörmerő csanakokat, és létrejött a “Szomjoltó szobor”, ezt már kiállítottuk több helyen az országban. Azóta is mikor ünneplünk, mindig abból isszuk a sört. Egy ilyen sörivó készség mellett a pohár maga az árvaság. Ezt csak közösen lehet használni. Ha az ember megérti az üzenetét, már rosszul nem járhat.

A CD forgalmazója a Fonó - Budai Zeneház - a XI- kerületben, a Sztregova utca 1-3-ban. A könyv a Teleki László Alapítvány gondozásában jelent meg, a Teleki Téka könyvesboltban lehet megvásárolni a Baross u. 1. szám alatt a Kálvin térnél.
Hálistennek szépen fogy.

Kelemenné Torma Erzsébet