|
Olaszországi tanulmányúton a Magyar Hidrológiai Társaság Területi Szervezete
Olaszországi tanulmányúton a Magyar Hidrológiai Társaság Területi
Szervezete
A rendszeres szervezeti tevékenység jutalmaként Területi
Szervezetünk lehetőséget kapott – a korábbi évek belföldi útjai után –
2002. június 1-5-ig időszakban egy olaszországi tanulmányút megszervezésére
és lebonyolítására.
Az utazást kényelmes (légkondicionált) autóbusszal
oldhattuk meg, a szállások szerényebb lehetőséget nyújtottak.
A programban szerepelt: Fano város vízmű rendszerének
és szennyvíztisztító telepének tanulmányozása, megismerése, a Ridracoli
térségi víztározó (és víztisztító mű) megtekintése, a Gola del Furlo-i
vízierőmű meglátogatása, Velence város lagúna-rendszere hidraulikai modelljének
tanulmányozása a Padovai Egyetem Kutatóintézetében és megtekintése a velencei
helyszínen.
A kedvező időjárásnak is köszönhetően a tervezett
program maradéktalanul teljesült.
Fano város közműveinek tanulmányozása
A város közműveinek teljes megismerésére már csak
azért sem volt lehetőség, mert nekünk szokatlan – de talán célszerű – módon
a közművek üzemeltetése – víz, szennyvíz, gáz, köztisztaság és közlekedés
– egy vállalatban összpontosult. Csupán a közlekedést választották le a
közelmúltban, betagolva a megyei egységbe.
Vízellátás
A város (és környékének) vízigényét korábban a felső
talajrétegekből elégítették ki, amely a mezőgazdaság növekvő szennyezése
miatt ihatatlanná vált, felszökött a nitrát tartalma. Mivel a környék felszíni
vízkészlete tetemes, tisztítása egyszerűbb, áttértek az ebből való vízellátásra.
A víztisztítás (kezelés) megoldása eléggé különös
számunkra, ugyanis - egy részét (általában a felét) a szokásos – homok
és szénszűréses – módszerrel, - másik részét pedig talajszűréssel, a nitrátos
víz visszaszorításával, majd kitermelésével (ált. 30 m kutak), illetve
ezek keverésével állítják elő.
A talajvízkutak és a telepek ivóvíz minőségének
optimumát kiválasztó program biztosítja. Az NO3 határérték náluk
is 50 mg/l. A meglátogatott telep kapacitása 50-100 l/s (4-8 em3/nap),
de sokkal nagyobb, regionális telepek is működnek a térségben.
Szennyvíz tisztítás
Fano város és környéke szennyvizeinek tisztítását
három telepen végzik, a meglátogatott a legrégebbi, elavult felújítását
megkezdték (i 3 ME). Korszerűsítését ugyan elvégzik, de megtudtuk hogy
EU koncepció a centralizálás, központi tisztítók létesítése, így az EU-tól
támogatást csak ilyen telepek építéséhez kapnak.
A szennyvíz terhelés 400-500 m3/ó, de
nyáron (turizmus) és csapadékos időben ennek duplája is lehet. Az ingadozásból
adódó nehézségek leküzdésének módszerére egyértelmű választ nem kaptunk.
A telep technológiai sora az általunk ismertekhez
hasonló, biológiai tisztítás. Éppen ezért csak a jellemzőkről, különlegességekről
és az eltérésekről ejtek szót.
A bejövő szennyvíz – Sopron szennyvízéhez képest
– igen híg, 200 mg/l KOI alatt, az elmenő 50 mg/l. A szemét leszedő rács
“svéd rendszerű”, vákuumos, a szemét (kevés) zárt rendszerű (zsákos), szagtalan.
Az előülepítő hiányzik, helyette az ún. aneorob ülepítő funkcionál.
Az eorob lebontás rotoros levegőbevitellel van megoldva,
a régi felszíni (oldalfallal bűzvédelem), az újabb (első) már fenéken elhelyezett.
Felújítás után O2, injektoros bevitel lesz.
Az utóülepítés nem különleges, iszapszűrése dobszűrős
vákuumos víztelenítés (aneorob nélkül), az iszap szárazanyag tartalma 18
%-os. Az iszap mezőgazdasági elhelyezése náluk sem megoldott, tároló helyekre
(nem szeméttelepre!) szállítják és földdel betakarják.
Ridracoli víztározó
A tározó érdekessége a hatalmas térfogat, a gát
gigantikus mérete és a vízgyűjtő lenyűgöző kiterjedése, a táj szépsége,
amely a gátépítési sebek “begyógyítását”, füvesítését, fásítását is magában
foglalja.
Az ismertetett rengeteg információ és adat közül
a jellemzőek, a legérdekesebbek: 1975-82 között építették, csak a terep
előkészítése (fától, talajtól, omladéktól való megtisztítása) tartott 4
évig.
A gát vízgyűjtő területe 1035 km2, a tározó térfogata
33 Mm3, jelenleg 75 %-os telítettségű. A térség átlagos évi csapadéka 1400
mm, az idén kevesebb.
A gátat 5000 íves valószínűségre (!) tervezték,
íves súlygát, stabil kőzet alappal. A valaha előfordult földrengés 12-szeresére
méretezték.
A gáton 900 db mérőhelyet alakítottak ki, amelyből
225 db automatikus mérést jelent (8 óránként), a többi kézi, egyedi. A
mérések a föld- és gátmozgásokra, gátnyomásra, a vízszivárgásokra vonatkoznak.
A vízre vetítve hőmérsékleti, vízszintet, vízelvételt, vízminőséget rögzítenek
és dolgoznak fel.
A térfogat szomszédos völgyekkel (vízgyűjtőkkel)
is növelhető, alagutas átvezetések révén.
Az iszap becsült lerakódását 34 em3/évre
számították, az eddigi tényleges 20 em3/év. Teljes ürítésre
még nem volt szükség (tisztítás), alsó ürítéssel csökkentik.
A vízelvétel az ismertetéskor 1400 l/s volt, de
az alvíz szükséges mennyisége ezt még növeli.
A kényszer ürítés három nyíláson történhet, a teljes
ürítés időtartama 24 óra. A gát teljes magassága 103,5 m, a “hasznos” 93
m, az alvízi vízláda 60 m3-es.
Folyamatos szeizmográf- és műholdas meteorológiai
mérés, jelzés van, a földrengés és időjárás megfigyelésére.
Kérdésre válaszolták: 1 m3 általuk eladott víz 0,21
euro, a fogyasztott víz pedig 1,21 euro. A tározóhoz tartozó víztisztító
művet, hatalmas kiterjedését, csőméreteit csak kívülről láthattuk.
Gola del Furlo-i vízierőmű
Az ENEL-cég az olasz vízierőművek vállalata, amelyhez
a meglátogatotthoz még öt tartozik. Jelenleg egyik sem üzemel, ill. a Furlo-i
1-2 órát csúcsidőben. Oka a katasztrofális vízhiány, a téli hó elmaradása.
A tározó és gátja szintén egy gyönyörű tájon, egy
nagy magasságú hágóra épült 1920-ban, melyhez az alvízen létesült az erőmű.
A második világháború alatt azonban annyira megrongálódott, hogy le kellett
bontani. 1948-ban 2 km távolságban – alagúttal összekötve – újjáépítették.
Vízgyűjtője 400 km2, a tározó 3 m/s vízzel
szolgáltat átlagosan az erőműnek.
A hágó (vagy szoros) érdekessége, hogy római kori
út vezetett át rajta, sőt egy kézzel vájt alagút tanúját is megcsodálhattuk.
Velence város lagúna-rendszere
Velence város egy lagúna-rendszer térségében
épült, 118 szigetből és 80 hídból áll jelenlegi formájában. A lagúnák sajátossága
a folytonos változás, ugyanakkor a tengerrel való kapcsolata révén (apály-dagály)
gyakori az árvízveszély. A közeli legnagyobb 1966-os, amikor a mértékadó
vízszinthez képest 2 méteres emelkedést mértek (óriási károk), de a 2000.
novemberi is elérte az 1 métert.
A hatalmas károk és a város elpusztulásának veszélye
miatt az olasz kormány megalkotta az 1984 évi ide vonatkozó törvényt, amely
Velence megmentésére átfogó tervet és annak folyamatos megvalósítását írta
elő.
A terv lényege, hogy a lagúna-rendszerből ki kell
vezetni a tápláló és bizonytalan működésű folyókat (ez már megtörtént),
meg kell erősíteni a szigeteket, megakadályozva az eróziót, valamint –
a hajózás biztosítása mellett – a dagály és hullámverés bejutását a lagúna-rendszerbe.
A tervezésekre, kutatásokra, adatgyűjtésre a témához
értő egyetemi karokat jelölték ki, amelynek koordinátora a Padovai Egyetem
lett.
Feladataik közül megtekinthettük a modell kísérleteket
és a témával kapcsolatos ismertetőket.
Az igen terjedelmes ismertetőkből csak a leglényegesebbeket
emelem ki, rövid ismertetéssel.
A modell kísérletek három elemét láthattuk: a tengeri
partvédelem kiválasztását, a hullámzás hatását a modellezett partszakaszra,
a bejárókapuk billenő elemes elzárását kikísérletező modellt, valamint
a lagúna teljes egészét vizsgáló modellt.
A partvédelem szimulálását mutató modell M=1:38 méretarányú,
a gát anyagösszetételének és rétegződésének változtatásával, a hatások
megfigyelésével, feldolgozásával.
A billenő elemes kísérlet M=1:600, amely arra irányul,
hogy a levegővel tölthető záróelemek optimális méretét, alakját, működését
megfigyelje, meghatározza.
Összetettebb a teljes lagúna modellje, ahol torzított
méreteket kellett alkalmazni: Mh=1:250 Mv=1:20 Midő=1:56 Mseb=1:45 Mvízh=1:22360
A tudományosan megállapított, arányosított méretek
sem biztosítottak minden komponensre érvényes eredményt, ezért az igen
költséges kísérletet (hatalmas épület, nagy fesztávokkal) le kellett állítani.
A számítástechnika rohamos fejlődésének köszönhetően
ma már mindezt matematikai modellekkel is végre lehet hajtani.
A Punta Sabione- i kikötőből Velencébe közlekedő
oda és vissza hajóúton a gyakorlatban is láthattuk a lagúna-rendszer viselkedését.
A tanulmányút keretében a szállások révén még eljutottunk
a rimini-i tengerpartra, csodálhattuk a firenzei és padovai történelmi
emlékeket, San Marino állam különlegességét, gyönyörködhettünk a táj szépségében.
Szöveg: Németh Kálmán
Fotó: Kámán
Szabolcs
|