|
'Az élet útját mutatod nekem'
Mindig és újra elcsodálkozom, hogy a Bibliából vett idézetek, melyeket papok-püspökök szentelésükkor mottóul választanak maguknak, milyen sokat is mondanak - miként ez a 15. zsoltárból vett idézet is -, s egy-egy konkrét személyhez kapcsolódva hogyan "bomlik ki" tartalmuk eddig soha nem is sejtett részletességben.
 Érthető tehát, hogy az ünneplő közösség tele templommal várta a soproni Dómban Maróti Gábor újmiséjét szombat délelőtt. Az újmisézővel számos pap, soproniak és egyházmegyeiek együtt ünnepeltek (concelebráltak). Jelen volt Dr. Pápai Lajos, győri megyéspüspök is. Közös volt az öröm; a rendben (ordo-ban) új testvér született.  Különös érzés fogja el a jelenlevőt, különösen akkor, ha az újonnan szentelt papot apró gyermekkorától kisérte figyelemmel, s tanúja volt annak, miként szól bele, változtatja hosszútávon szemmel látható módon az isteni kegyelem a felnövekvő életet. Formálja kezében hasznos eszközzé, s használja fel a tehetséget, hogy szolgálhasson vele a közösségben.  Hiszen Maróti Gábor, aki ezentúl a győri Szent Imre-Templom káplánjaként kezdi meg működését, ha jól dolgozik, akkor szolgálni fog akként, miként a "meghívó", Jézus Krisztus is szolgált földi életében.  Nem lesz könnyű dolga, ha csak emberileg nézzük a dolgot. A máris tekintélyes paphiány a statisztika tükrében még csak fokozódni fog, s ki tudná megmondani, milyen körülmények között, mennyi konfliktus közepette fog élni, hányan fogják akadályozni, meg nem érteni, hiszen a tanítványnak sem lehet más sorsa, mint a Mesternek ("Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak") A fogékony, és érzelemmel telített fiatal élet védelmében reméljük, hogy nem szakad rá - ugyancsak Urunk igéretéhez méltón - több teher, mint amit elbír. Hogy amint eddig is voltak, akik kisérték, ezentúl sem marad magára.  Legyen mindig valaki, aki emberként is megfogja a kezét, amikor esetleg már nemcsak az öröm könnyei hullnak. Hiszen eddig is voltak papok és civilek, akiktől példát vett és kapott, akik többségükben most, az oltár mellett is még együtt álltak vele. Akikben a Gondviselés a legegyszerűbb és láthatóbb módon segítette, formálta, alakította, talán nyesegette, csiszolta, hogy méltó lehessen erre a hivatásra.  Folytatódjék tehát ugyanannak a kegyelemnek az érezhető erőterében élete, ami eddig is segítette annak elérésében, hogy helyét megtalálja! - DI - |