CyberPress.Sopron

A kultúra ünnepe, ünneplése

    Igen gazdag portékát kínáló kézműves vásár, Méta- és Ghymes-koncert, zenészek, táncosok felvonulása, óriás bábok, gólyalábasok invitálták a soproniakat és a város vendégeit az Ünnepi hetek megnyitójára, Sopron Fő terén.
    A július 14-ig tartó rendezvénysorozatot Dr. Gimesi Szabolcs, Sopron város polgármestere nyitotta meg, az alábbi szavakkal:

Kedves Soproniak, tisztelt Vendégek!

    Sokszor álltunk már itt a soproni Fő téren együtt az egymás után sorjázó évek ünnepi heti megnyitóin. Volt amikor belépőjeggyel lehetett csak bejönni a térre, máskor szíves szóval invitálták az érdeklődőket. Volt amikor megvártuk a nyár esti sötétet, hogy az ünnepi hetek nyitányaként felgyúljanak a Tűztornyot megvilágító reflektorok. Milyen büszkén néztünk messziről is az ünnepi heti rendezvények idejét jelző és kivilágított soproni jelképet, a fénylő Tűztornyot.

    Ma, amikor már sokkal gyakoribb és hétköznapibb látvány egy-egy kivilágított templomtorony vagy középület, mégis szívesen nézünk erre a vizuális élményt jelentő látványra.

    Annakidején pedig a fénnyel ünnepélyesség és büszkeség költözött a soproniak lelkébe, akik lelkesen figyelték az ünnepi heti vonatokkal érkező vendégek arcán tükröződő elismerést, és élvezték a határsávbeli kisvárosban szokatlan nyüzsgést, szinte lubickoltak az egymást követő rendezvények adta élményekben.

    Felejthetetlen élményként élnek sokunkban Friedrich Kari bácsi csodálatos vetített képes előadásai, a koncertek, kiállítások, és emlékszem milyen büszkeséggel tekintettünk a fenyőággal díszített sok-sok emléktáblára.

    A Soproni Ünnepi Hetek rendezvényei jó néhány évtizeden keresztül a legalkalmasabb eszközök voltak a lokálpatriotizmus ébrentartására, fejlesztésére, talán nem vagyok túl merész, ha azt feltételezem, hogy e nélkül nem lehetne ma a városnak saját ünnepnapja a soproni népszavazás napja, nem hangozhattak volna el a várost köszöntő dalművek és irodalmi alkotások, és nem lenne országszerte ismert a soproniak legendás városszeretete.

    De az Ünnepi Hetek nem csak határsáv szorításából való néhány hetes kibontakozás lehetőségét rejtették magukban, hanem a kultúra ünnepét, ünneplését is ebben a hagyományosan sokszínű kultúrát őrző és ápoló városban. És ezt a kultúrát a városi polgárság nem csak akkor őrizte és támogatta, amikor virágzott a gazdaság, anyagi biztonságot nyújtva, hanem akkor is, amikor a város az élet árnyékos oldalán tengette szürke hétköznapjait. A soproni emberek akkor is eljártak zenélni, vállalták a kórustagságot az együttlét öröméért, de hálásan fogadták a városba látogató színművészek előadását, vásárolták a soproni írók könyveit, a festők képeit.

    Az idelátogatókat az ünnepi hetek idején szokatlan tömörségben érték a kulturális, vizuális, morális élmények. Alig találkozni a középkorúak között olyannal, aki ne őrizne kedves és élénk emlékeket egykor volt ünnepi heti rendezvényekről Sopronban. Manapság azért gondolhatunk vissza jóleső érzéssel az Ünnepi Hetek hosszú sorára, mert a mára már alappal hagyományosnak mondható rendezvénysorozatot úgy sikerült megőrizni, hogy az nem vesztett lendületéből, nem vált unottá.
     Voltak természetesen mindig kevésbé sikeredett rendezvények és voltak természetesen elégedetlenkedők, de remélem, ez csak a soproniak igényességét mutatja, és nem a békétlenségre utaló hajlamot.

    Visszatekintve a rendezvények hosszú sorára, talán bizonyíható a nemrég választott soproni szlogen igazsága: Tradíciónk a jövőnk!
    A soproniak városszeretete három pilléren kell, hogy nyugodjék: a hagyományőrzésen, a folytonosság biztosításán és a megújulás képességén
    Most, amikor a 725 -ik évfordulóját is ünnepeljük Sopron szabad királyi várossá nyilvánításának, különösen szembetűnő, hogy milyen szívesen gazdagítják a soproniak - és itt nem csak a Sopronban élőkre gondolok - városunkat, városunk kultúráját, javait egy-egy művészeti alkotással, egyéb dologgal, vagy csak egyszerűen valamilyen feladat önként felvállalásával.

    Ez ad erő városunknak arra, hogy ne csak élvezze és őrizze kulturális javait, hanem gyarapítsa is a saját és az idelátogatók örömére.

    A városi polgár ebből elkötelezettséget, az összetartozás iránti büszkeséget nyerhet, az idelátogató vendég pedig tapasztalhatja a város vonzerejét, sajátos multikultúráját, és őrizheti kedves emlékeként az itt töltött napokat.