CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Szomszédvár - Régió

2000. március 19., vasárnap 00:00


Ki volt Radu Vasile

Kolozsvári tudósítónk elemzése

A kormány nem ura a helyzetnek

Abszurd színjáték Bukarestben?

Az elmúlt tíz év Gauss-görbéje lefelé mutat: a gazdaság mélyrepülése, a politikai élet iránytvesztett vonala, a politikai szűklátókörűség, a reformfolyamat lassúsága, a tömegmegmozdulások, sztrájkhullámok fanyar ízeket hagynak a szánkban. Romániában két személy ragaszkodott foggal-körömmel a bársonyszékhez. 1989 decemberében Nicolae Ceausescu államfő kijelentette, hogy csak a Nagy Nemzetgyűlés előtt hajlandó nyilatkozni, tíz évvel később pedig Radu Vasile kormányfő is a parlament előtt ugyanazt a véleményt fejezte ki, amit a mondabeli román vajda, Alexandru Lapusneanu mondott: "Ha ti nem akartok engem, én akarlak titeket!" ("Daca voi nu ma vreti, eu va vreau!")

Az elmúlt év decemberében Emil Constantinescu köztársasági elnök úgy döntött, hogy a miniszeterelnök képtelenné vált feladatai ellátására a kormány többségének lemondása következtében, és felmentette őt posztjából. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt három éven át kinevezett miniszterelnökei mind csődöt mondtak, szükséges volt hát egy újabb próbálkozás: egy párton kívüli kormányfő jelölése. A kabaréba illő kormányválság precedens nélküli helyzetet teremett, a Romániában eluralkodó politikai zűrzavar miatt rohamosan rosszabbodott az ország bel- és külpolitikai megítélése. A sajtó- és politikai megfigyelők véleménye a furcsa kormányváltástól, hatalmi harctól, alkotmányellenes lemondatástól a rosszul kivitelezett puccsig terjedt. Radu Vasile menesztése azonban a Romániát vezető koalíciós pártok döntése volt és a kormányfő jól tudta, mi készül ellene. Saját pártja fojtotta meg, ahogy ő tette elődjével Victor Ciorbeaval.

Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter állította, a kormányfő váratlan leváltásával a koalíciós pártok az integráció folyamatát akarták felgyorsítani, az államfő lépése alkotmányos és törvényszerű volt. A válság pálfordulatai a Ion Iliescu-féle Román Társadalmi Demokrácia Párt húzott hasznot (közvéleménykutatások felmérései szerint nagyot ugrott a párt népszerűsége), és elindította volna az államfő alkotmánysértés miatt történő felfüggesztésének parlamenti eljárását, ha Radu Vasile idejében le nem mond.

A sebbel-lobbal összehívott éjszakai tanácskozásokon négy ember neve merült fel a miniszterelnöki várományosok jegyzékén: Constantin Dudu Ionescu jelenlegi belügyminiszter, Ulm Spineanu és Radu Ciumara, a kormánykoalíció fő pártjának két alelnöke; Constantinescu államfő Radu Sarbu "önjelölt"-nek, az Állami Vagyonalap elnökének a megválasztását próbálta keresztülvinni. Mugur Isarescut, a Román Nemzeti Bank kormányzóját, független technokrataként a Nemzeti Liberális és a Demokrata Párt jelölte. (Nemigen hallani olyan puccskísérletekről a világban, amelynek kirobbanása előtt a szervezők még nem döntötték el, ki legyen a leváltandó személy utódja, és az utolsó pillanatig haboznak).

Mugur Isarescu megválasztásával a politikai felelősség már nem terheli a parasztpártot, így a párton belüli (a pro-Vasile,valamint a Ion Diaconescu - Opris vonalat támogató frakciók) kulissza-harcok sem fognak elfajulni odáig, hogy az ország stabilitását veszélyeztessék. A kormány szerkezete annyiban módosult, hogy a megállapodás értelmében öt államminiszter van miniszterelnök-helyettesi rangban: az RMDSZ részéről Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, Mircea Ciumara (Parasztpárt), Valeriu Stoica igaszságügyi miniszter (Liberális Párt, ugyanez a párt kárpótlásként megkapta a szenátus elnöki tisztjét, amely Petre Roman miniszterelnök-helyettes külügyminiszteri kinevezésével felszabadult), valamint a demokrata-párti Petre Roman. Jó lett volna elhalasztani a kormányváltást a helsinki Európa-csúcs utánig, mert ezen a konferencián Romániának bizonyítania kellett volna és kiegyensúlyozott politikai viszonyokat felmutatnia a csatlakozási műveletek elkezdése érdekében. Az amerikai törvényhozás Helsinki Bizottsága néven ismert testülete a Romániaval szembeni kifogások az emberjogi kérdésekről, az antiszemitizmus megnyilvánulásairól és az állam által a kommunista időkben elkobzott vagyonok visszaadásáról, kárpótlásáról szólnak. Az sem elvetendő, hogy Románia 2001-ben az EBESZ elnöke lesz. Ha vissza is tér minden a normális kerékvágásba, ha meg is nyugszanak a kedélyek, a váltás hosszú távra ismét igazolta, hogy ebben az annyira Európa felé törekvő országban továbbra sincsenek európai megoldások a legfontosabb problémákra.

Mugur Isarescu szimbolikus személyiség lenne az új kormány élén, és az igazi vezető szerepét Petre Roman tölti be? Mennyire valós az alapja ezeknek a híreszteléseknek? A megbízott kormányfő 1955. január 11-én született Bukarestben, nős, két gyermek apja. Nemzetisége és anyanyelve – a kormány hivatalos internetes honlapja szerint román, vallása ortodox. Jogi tanulmányait 1978-ban fejezte be a bukaresti egyetemen, és egészen 1996-ig különböző beosztásokban oktatói-oktatásszervezői munkát végzett. Munkaügyi miniszterré történt kinevezése előtt, 1992 és 1996 között pártja listáján lett országgyűlési képviselő.

A koalíciós pártok jelöltje rekordott döntött, 1990 óta áll a román központi bank élén, vitathatatlan a szakmai hozzáértése, nagyon jók a külföldi összeköttetései. Igaz, kiszolgálta Iliescuékat és az utánuk következő reformistákat is. Vállalta a megbízatást, azzal a kikötéssel, hogy távozása után visszatérhet a jegybank élére. Keményebb kezű, realistább, hajthatatlanabb elődeinél, legalábbis annak bizonyult az adóreform területén. Romániában is bevezették a személyi adót annak ellenére, hogy a határsávok még nincsenek kijelölve!

Megválasztásával talán kizökken az ország a holtvágányról, az ingatag politikai helyzetből (legalábbis a választásokig) vagy ő maga is rájön arra, hogy a csőd, amit ő olyan ügyesen 9 éven át elkerült, mégis bekövetkezhet?

Radu Vasile másfél évig volt miniszterelnök, nemcsak pártelnöki, de költői babérokra is pályázott. Saját pártjának alelnöke, a kormányfő riválisa, Remus Opris azonban középszerű politikusnak és költőnek könyvelte el. Ezt a korszakot saját hívein kívül mindenki kudarcnak könyveli el, annak ellenére, hogy sikerült úrrá lennie a bányászjáráson, a vasutassztrájkon, a tiltakozó szakszervezeti megmozdulásokon. A bukaresti szakemberek véleménye szerint az utóbbi 10 évben a Vasile- kormány volt az egyetlen, amely híven igyekezett tartani magát az IMF előírásaihoz.

Kabinetjének azonban (számos volt szocialista ország kormányához hasonlóan) nem sikerült átalakítani az örökölt gazdasági struktúrát modern piacgazdaságira, és ezzel párhuzamosan megvédeni a reform negatív hatásaitól a lakosságot. Érdekes, hogy Emil Constantinescu aranymondásával ("A reform addig csodálatos, amíg nem kell áldozatot hozni érte") a politológia, mint tudomány, nem ért egyet. Az Iliescu- rezsim okozta károkkal (a hét év késedelem, a külföldi adóságállományok növekedése, a jelenlegi tőke 80%-nak állami kézben való tartása - "eredeti ország eredeti privatizációja" - a lakosság nagyon kis hányada szembesül, így nem csoda, hogy ők a reformfolyamatnak csak a negatív oldalait látják.

A román politika sokat vitatott személyisége sok kérdésben megalkuvónak bizonyult, egyezkedett, halogatott, ígérgetett az üres zsebnek, korgó gyomornak, de a lavírozásnak nem volt bajnoka, a reform megtorpant. Nem sikerült megvalósítania azon tervét sem, hogy külföldi és hazai szakemberekből "árnyékkormányt" hozzon létre az ország középtávú gazdaságfejlesztési tervének kidolgozására és végrehajtására. Vasile, a paradox módon érdekes figura, saját kivégzését nézte végig.

Tévedés volt a leváltása? Ez a jövő titka marad.

Szőcs Andrea Enikő