CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Szomszédvár - Régió

2000. március 21., kedd 00:00


Székelykör Buda környékén

Kolozsvári tudósítónk interjúja

Székelykör Buda környékén

"Sokszor úgy érzem,
nehezebb itt..."

- beszélgetés Gecző Istvánnal

Mottó: És a szemem-szám földdel lett tele,
S megéreztem, Anteus vagyok,
Akinek csak itthon van ereje!
(Reményik Sándor)

Budakeszi 15 km-re van Budapesttől (a Lánchíd 0 km-től számítva), de még a városhoz tartozik. Mindössze 14-15 ezren lakják, de nyáron a turistákat, hétvégi nyaralókat beszámítva 17 ezerre is nő a lakosok száma; egyharmaduk erdélyi (Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Brassóból), illetve Dél-, vagy Felvidékről származott el. A lakosság 8%-a sváb, valamint kisebb létszámban romák is vannak.

Az idősebb székelyek zöme 1945 után került Budakeszire, a második nagyobb exodus pedig a romániai forradalom után volt. Kíváncsi voltam, felütötte-e fejét a széthúzás ezen a soknemzetiségű településen?

A Budapesti Székelykör az 1980-as évek közepén alakult meg. Ezt követően megindult az országos szerveződés. Budakeszin '90-ben alakult meg a Budakörnyéki Székelykör 21 fővel. Elnöke azóta is Gecző István, ügyvezető elnöke pedig Zsigmond Balázs. A Szervezeti és Működési Szabályzat értelmében kulturális egyesület, politikai és gazdasági tevékenységet nem folytat.

-1945 után sok erdélyi települt erre a környékre. Úgy gondoltuk, egyesületet kell létesítenünk, hogy valahová tartozzunk - mondta a csíktaplocai származású Gecző István. Azért választottuk a Budakörnyéki előnevet, mert nemcsak Budakesziről, hanem főváros- környéki falvakból, így Budajenőről, Zsámbékról, Budaörsről, Etyekről, Érdről, Telkiből, Tökről, Pátyról, Biatorbágyról is vannak aktív tagok. Ezenkívül a bukovinai székelyekkel - akiknek székhelye Bonyhádon van - is tartjuk a kapcsolatot. A Kör olyan önkéntesen létrehozott gazdasági egyesület, amelynek tagjai a székelység kultúrájának megőrzéséhez kívánnak segítséget nyújtani. A székelység "kincstárához" hozzátartozott a helytállás, az emberi tartás megőrzése a nehéz időszakokban is, az egymás segítése, a más népcsoportokkal való együttélés, és a mások iránti türelem. Ebben a szellemben kíván munkálkodni a Székelykör is. Elsősorban a kulturális tevékenységet szeretnénk felpezsdíteni, a hagyományokat ápoljuk, szorosan együttműködve az erdélyi székelyekkel. Elértük, hogy 1992-ben Csíkszeredával, Csíktapolcával testvérvárosi-egyházi kapcsolatot hozzunk létre.

- A fiatalokat hogyan próbálják meg bevonni ebbe a tevékenységbe?

- 200 tagunk zöme fiatal. A környéken telepedtek le, alapítottak családot és aktívan bekapcsolódtak Budakeszi társadalmi munkáiba, és bálokat, kirándulásokat szerveznek a Székelykör keretén belül.

- Tartják a kapcsolatot hasonló jellegű szervezetekkel?

- A budapesti Székely Körrel nagyon jók a kapcsolataink. Számos közös rendezvényt, bált, kirándulást szervezünk. Megemlíteném a Kalotaszegi Napokat, amelyet a Budapesti Székelykörrel Ravasz László és Kós Károly tiszteletére szerveznek évente Bánffyhunyadon. Gecző István összefoglalta, mit csinált eddig a Kör. Röviden: összefogott a helységben működő Szépítő Egylettel és a Hagyományőrző Körrel, velük együtt segítették az önkormányzatot, kölcsönös kirándulást tettek a pápalátogatás, illetve a csíksomlyói búcsú alkalmával, batyus bálokat, kulturális, jótékonysági rendezvényeket szerveztek, neves művészeket, költőket, ezenkívül politikusokat hívtak meg. Vendégük volt többek között Albert Júlia, Katona Éva, Erdélyi György, Pálfy Margit színész, Petrás Mária szobrász, Király László költő, Csép Sándor, a kolozsvári Magyar Rádió és Televízió főszerkesztője, Szőllősi János a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia tanára, dr. Ábrahám Zoltán, Tófalvi Zoltán tanárok, Csoóri Sándor, az MVSz volt elnöke, Tabajdi Csaba, a Határon Túli MH volt elnöke, Borsodi László, a csíksomlyói római katolikus egyházközség gondnoka, Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Csiha Kálmán kolozsvári püspök, Szilágyi Ferenc kolozsvári operaénekes, dr Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató, Ősz Erőss Péter, a Moldvai Magyarság főszerkesztője, a Herceg Tánccsoport, a Hagyományőrző Kör tánccsoportja, a Balassi Bálint Kör (Budakeszi), a Temesvári Ének- és Táncegyüttes, valamint a Gyimesi Moldvai Csángók. 1996-ban a község temetőjében kopjafát emeltek a második világháborúban elesett erdélyi katonák emlékére. A kopjafát Andrási Ignác készítette. A gyergyóditrói Jézus Szíve nagytemplomból még az első világháború idején elvitték és ágyúnak beolvasztották a 2200 kg- os nagyharangot. Hogy a békességet és szeretet hirdető hang újra szólhasson, a Buda Környéki Székely Kör gyűjtési akciót indított. Az 1993. március 29-én megrendezett jótékonysági est szép jelképe volt a község összefogásának: összegyűlt a pénz a ditrói nagyharang újraöntéséhez.

- Idén mi a Székelykör terve?

- Márciusban a helyi három iskola, a Nagy Sándor József Gimnázium, a Prohászka Ottokár katolikus gimnázium, a Széchenyi István Általános Iskola, a Czövek Ernő zeneiskola tanulói részére szervezzük meg a "Ki mit tud Erdélyről?" vetélkedőt. A nyertest elvissszük a pünkösdi búcsúra júniusban. Ezenkívül Németországból fogadjuk az ott élő magyarok egy csoportját. Augusztus 20-án Magyarország nemzeti ünnepén Csíkszeredából és Csíktaplocáról várunk vendégeket, útiköltségeikhez hozzájárulunk. Ebben az évben székelykaput szeretnénk felállítani a polgármesterünk, Szemereki Zoltán által kijelölt helyen. Az anyag és a fafaragók már megvannak, a polgármester azonban a tömbháznegyed szélére tervezte a székelykau felállítását. A helyi református templom lelkésze sem állt mellénk, nem engedélyezte, hogy méltó helyére, a református templom elé állíttassuk fel.

A székely batyus bált minden év februárjában megrendezik az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Idén ezen a bálon gyűlt össze a székelykapu elkészítésére és felállítására szánt adomány, ezenkívül az önkormányzat és az országgyűlés is hozzájárult a költségekhez.Tervezője Dósa József erdélyi származású fafaragó. Erre a rendezvényre Magyarország minden részéről összesereglettek székelyek, voltak, akik székely ruhában ropták a csárdást. Idén 280 személyt fogadtunk a Kultúrházban, a jegyek már hetekkel a rendezvény időpontja előtt elkeltek - tette hozzá büszkén Gecző István.

- Gondolom, ugyanaz a hagyományhűség jellemzi az itt élő más kisebbségeket is.

- A svábokkal vetélkedünk, hogy ki tudja legjobban a hagyományait megőrizni, ápolni. A romákról keveset hallani, nem tevékenykednek, pedig nekik is van önkormányzatuk.

- Milyen érzés székelynek lenni Magyarországon?

- Sokszor úgy érzem, nehezebb itt székelynek megmaradni, érvényesülni, mint odahaza. Budakeszin gyakran elkülönítenek bennünket, egy itt élő magyar nehezen fogadja el hagyományainkhoz való ragaszkodásunkat, különcöknek néz bennünket.

- Ön személy szerint miért települt át Magyarországra?

- Két nővérem élt már itt 1944-től, én tizenöt évesen jöttem ki. Őszintén bevallom, különösebb célom nem volt, gyerekcsíny volt, de nem bántam meg. Felnőtt lettem, jó lakásom, nyugdíjam van, az átlagembernek megfelelően élek. A tervem mindig csak az, hogy a székelyeket Budakeszin és környékén összetartsam. Ennek szentelem az életemet.

- Úgy érzi, odahaza nem érvényesülhetett volna?

- Hát hogy is mondjam… Ezt a lehetőséget használtam ki, mint gyermek, és nem bántam meg.

Szőcs Andrea Enikő