|
Tudás és kinyilatkoztatás
Tudás és kinyilatkoztatás
Mt 11.25-30 Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
 A tudás birtoklása fontos, minden szakma nélkülözhetetlen része. Enélkül - többnyire - a legtöbb munkavégzés csak pancser, csak fuser módon lehetséges. A munkavégzés hatékonysága, minősége azonban már sok más dologtól is függ, melyeket nehéz jobban összefoglalni másképp, mint ahogyan Jézus tette.
Valóban kinyilatkoztatott dolgokról; pénz és hatalom által ki nem csikarható tudásról van szó, mely személyre szabott adomány. Kár lenne "titkos tudásról", gnózisról beszélni, hiszen olyan (utólag legalábbis) nyilvánvaló dolgokról van szó, melyek az együttélés nélkülözhetetlen dolgai. Ilyen a világ "helyeretétele", a dimenziók és a látókör kiszélesítése.
Megismerésük Isten szuverén döntésén múlik, rajtunk annak elfogadása áll ugyancsak az egyéni lelkiismeret alapján. Isten pedig nem fukar, az egyéni élethez és az üdvösséghez szükséges ismereteket valamiképpen eljuttatja mindenkihez, némelykor "szervezett", a hitre vezető tanulás formájában, de sokszor egyéni módon, személyes párbeszéd formájában is. Biztosak lehetünk benne, hogy a megfelelő anyagot és a megfelelő módszert fogja mindenkinél alkalmazni.
Ha úgy tetszik Neki (és ez most azt jelenti, hogy úgy hasznosul a számunkra leghatékonyabban a "lecke"), terheket rak ránk, ahogyan egy korábbi részletben már olvastuk idén, keresztet viselünk, szenvedünk, minden napot a maga bajával együtt élünk meg.
Ez a legtöbbször rossz érzést kiváltó állapot azonban éppen az isteni kegyelem és szuverenitás, bölcsesség és mértékletesség miatt eszköz; célt szolgál, melyet nagyon sokszor csak jóval később értünk meg. Közben Jóbbal együtt lázadunk és visszakérdezünk, bizonytalanok vagyunk és kételkedünk, egyszóval nem tagadjuk meg emberi mivoltunkat. De ez nem baj!
Amit közvetlenül Jézustól lehet megtanulni, azt Ő maga mondja el ebben a részben: a szelídség és az alázatosság. Az igazi nagyok még a szakmájukban is az alázatot hangsúlyozzák. Hogyne kellene az isten-ismeretben, az általa közvetlenül irányított dolgokban alázatosnak lennünk.
Pszichológiai ismeret, hogy az értelmét megtaláló szenvedés és nehézség már könnyebbséget jelent. Jézus igéretében a bizonyosságot csak a ráhagyatkozó bizalomnak egy ősi, gyermeki formája hozhatja meg, akkor is ajándékként. Ez az "ugorj nyugodtan, mert itt állok és elkaplak" formáját a gyermektől minden szülő elvárhatja, akiben még nem csalatkozott a "kicsi", aki a gyermek irányában bizonyítékát adta feltétel nélküli szeretetének.
- DI -
|