A 3 nap 3 délutánjának és 3 éjszakájának minden egyes percére akadt valami program.

VOLT: 3 nap története

Azon gondolkozom, hogy talán már kicsit elcsépelt ez a "megVOLT", "jó VOLT", stb. cifrázás, pedig először valami ilyesmi címet szántam cikkemnek. Kezdetben, néhány éve, mikor még csak ismerkedtünk ezzel az új névvel, bizony sokat játszottunk vele, de mostanra már olyan megszokottá vált, hogy az ilyen jópofáskodások már inkább furcsán hangzanak. A VOLT már teljesen beépült az emberek nyelvezetébe, és ennek okán már bizony szükségünk van minden évben erre a néhány napra! Főként ami a soproniakat illeti, hiszen milyen jó érzés, hogy emberek ezrei ismerkednek meg városunkkal, és mi - mi mindannyian - töltjük be a házigazda szerepét!

De tegyük félre az okoskodást, hiszen most a szórakozásé a főszerep! Az elmúlt 3 napban aki tehette és soproni mind-mind kint volt a kempingben. Ha másért nem, hát kiváncsiságból, hiszen Soprontól és a VOLT Fesztiváltól hangos a tévé, ezzel vannak tele az újságok, és ha már itt lakik a közelben, kinek az oldalát ne furná a kiváncsiság, hogy miért beszél mindenki erről! Másokat meg éppen a változatos program csalogatott a Lővérekbe. Vagy így, vagy úgy, aki kiment, nem bánta meg!

A kitünő szórakozásról a több, mint 100 fellépő remekül gondoskodott! A 3 nap 3 délutánjának és 3 éjszakájának minden egyes percére akadt program.

Az első nap egyik legemlékezetesebb pontja a Kispál koncert volt. Kicsit korán érkezhettek a fiúk, mert a programban szereplő 9 óra helyett, már jóval korábban elkezdődött a műsor, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy már fél órával a meghirdetett időpont előtt ott voltam, de az elejéről így is lemaradtam sajnos. A koncert jó hangulatban telt, és ahogy egyre jobban előrébb verekedtem magam a tömegben, a hangulatom is mindinkább a tetőfokára hágott. Az emberek ugráltak, énekeltek, hullámzott az egész embersereg. Ebből a legelől csápolok között annyit éreztem, hogy mindenki engem akar összenyomni. De ez nem tartott vissza attól, hogy én is fékevesztetten ugráljak, és átadjam magam a hangulatnak. A kezdeti gyorsabb számokat néhány lassabb követte. Ennek következtében a nyomás is engedett valamicskét a tömegben, és az egyre-másra kövektező lassú számok miatt már-már úgy éreztem, hogy véletlenül a csendesülősre jöttem, csak nem hoztak székeket, és az ugrálós Kispál egy másik sátorban van... Ezt megcáfolandó a fiúk rögtön a húrok közé csaptak, és a Húsrágó hídverő egy pillanat alatt felélesztette az eltunyult tömeget!
Kispál koncert után belemerültünk újra a forgatagba, és sátorról sárorra járva végül Sub Bass Szabinál ragadtunk le. Először láttam őt így élőben, és igazán klassz volt a produkció. Korábban is szerettem a zenéjét, de eddig valahogy nem tudott megmozgatni, most viszont megizzasztott rendesen.

Pénteken, vagyis a második napon, a Zanzibár adta meg a kezdő lökést, hogy az aznapi este is jól induljon. Tetszett a lány hangja, olyan simogatóan érdes. Vagyis ilyennek hatott az első néhány számban, aztán utána a hangosítás mintha bekevert volna, mert a korábbi bársonyos hangból eltünt a simogatás, és inkább érdesen bántóvá vált. Legalábbis a hangfal mellett állva ilyennek hatott. Azért a fellépés tetszett a közönségnek, és nekem is. Egyedül talán még azt említeném meg, hogy a tetszés ellenére a közönség mégis nagyon passzív volt. Látszott az arcokon, hogy jó a zene, de mozogni senki nem akart.

Szombat. Eddig nem mondtam, de az elmúlt két napban valahogy keveseltem a tömeget. Okay, sokan voltak, de úgy éreztem, lehetnének többen is. Sejtettem, hogy szombat lesz a nap, mikor a legtöbben lesznek, és tényleg!
Ezen a napon kicsit későn estem ki a helyszínre, tudtam, hogy hajnalig helyt kell állnom. Első megmérettetésem a Korai örömön volt. Mit is mondjak: húzós!! Már hallottam róluk, a honlapjukon az együttessel és a zenéjükkel is megismerkedtem kicsit (www.korai.hu), de amit élőben produkáltak az eszméletlen. Ide is néhány perc késéssel estem be, de már a táncoló tömeg látványa magával ragadó volt. Messziről olyannak tűnt, mintha az emberek a kígyóbűvölő dalára táncolnának, és közelebb érve az én tagjaim is akaratlanul engedelmeskedtek a zenének. Hihhhetetlen, a "gyógynövényrock" a csontomig hatolt. Elismerésem az együttesnek, és ha a tegnapi Zanzibárt kezdő lökéshez hasonlítottam, akkor ez sokkal inkább kezdő rugásra emlékeztet. Jól beindítottak.
Őket Palotai követte, de valahogy túl lassúnak és pihentetőnek tűnt, mikor én még tombolni akartam! Így továbbálltam, és kerestem az éltető energiát. Kint még Moby Dick volt, majd őket követte a Tankcsapda. Jók voltak mindketten. Vagy 1 óra telt el, mire újra valami komoly talpalávalóra akadtam, ugyanott, ahol korábban a Korai öröm szétzúzta az agyam. Neo! Két srác, egyiknél a szinti, másik kezében mikrofon. Tiszta Trainspotting feeling, és megintcsak elmosták az agyam, és elképesztően bepörgettek újra. Ennek már egyenes következménye volt, hogy ezután én már csak a Hyperspace-en fogom jól érezni magam. Úgy is lett, Igor Do'Urden várt rám, és a zakatolás kiszívta a maradék energiám is, a tagjaimat lebénította, a csontjaim mintha cseppfolyossá váltak volna, és ha még egy perccel tovább maradok, a mentő visz el. Állati volt!
Kicsit vissza is vettem a pörgésből, és igyekeztem rákoncentrálni a többi sátorra, mielőtt járni sem lesz energiám.
Hip Zop zónában Dj. Tomekk szorgoskodott, tetszett is, meg nem is, majd a falatozást és iszogatást újra a Hyperspace követte.

Az elmúlt 3 napról összegzésképpen talán csak annyit lehetne mondani, hogy egyszerűen nem szabad kihagyni! Sopron gyönyörű város, már ezért megéri ellátogatni hozzánk, a VOLT Fesztivál pedig egyenesen fergeteges! Elismerésem a szervezőknek, és beismerem külön öröm számomra, hogy ez a nagyszerű party az én kedves városomban kapott helyet!