|
Horvátországi levelek - 2. rész
Horvátországi levelek, 2002
2. rész
Kedves Georgie!
Gondolom már láttál mixert koktélt keverni. Meg
talán bűvészt is. És fagylaltárust? Dobálta
a gombócokat, kis figurákat készített belőlük,
a tölcsér csúcsára tette, és megtréfálta
az embereket. A legenyhébb trükkje az volt, hogy dupla tölcsérben
nyújtotta át, és a vásárló az alsót
fogta meg, s közben ő visszavette a felsőt és ezáltal
a fagyit. A többit nem lőném le, nézd csak meg majd
a saját szemeddel. Ott van azon a kis utcán, ami a turisztikai
irodától indul, s mindig nagy tömeg vette körül.
Minden este sétáltunk és lassan ismerősök lesznek
az arcok. Az egyik tér mindig ugyanazokkal a kisgyerekekkel van tele,
rohangásznak fel alá. Ott hátul egy srác árulja
a képeit, amott mexikói zenészek játszanak, csodálatos
esti hangulatot varázsolva. Egy négyéves csaj próbálkozik
a hastánccal. Khm… Az egyik pékségben pedig olyan
helyes csajjal találkoztam…
Sokat járunk a strandra, kezdek lebarnulni. Bár természetesen
még Starigradban leégtem, méghozzá olvasás
közben. Strandszomszédunk, egy horvát család (legalábbis
horvát újságot olvasnak) elég nagy szemetet hagy
maga körül. Tudod, IQ-szint a magasban…
Ma a sziget északi felére mentünk el, ott fürödtünk
egyet. Csodálatosan tiszta volt a víz, és miközben
úsztam, rájöttem, hogy a parttól néhány
száz méterre miért sötétebb. A víz alján
az aljnövényzet nem pár centis volt, mint a part közelében,
hanem néhány méteres. A határ nagyon durván
nézett ki: világos homok, majd hirtelen valami magas növényzet,
mélyen a víz alján, s sötétség. Rengeteg
hal úszkált, azokat követtem… Visszafele megnéztünk
néhány templomot, meg bepillantottunk egy streetball meccsbe,
majd mentünk tovább egy névtelen öböl felé,
amit még vasárnap fedeztünk fel. Sziklapart, tenger, a végtelen
tenger. Húgom ismét gyűjtött egy csomó kagylót,
majd biztos te is kapsz tőle ajándékba.
Pag, a parton üldögélve, 2002. július 11.
Bacsi
A pagi fagylaltárus figurái népszerűek voltak
a fiatalok körében
Szia Geogie!
Ezeket a sorokat még Horvátországban írom, az előbb
adtam át a kormányt, levezettem néhányszáz
kilométert. Valamilyen oknál fogva bekeveredtünk Zágrábba
is (úgyhogy már jártam a horvát fővárosban
is, igaz csak néhány perc erejéig), majd kifogtunk egy
szép hosszú dugót az autópályán. Lépésben
haladt a sor egy felújítás miatt. A leállósávban
álldogált néhány lerobbant kocsi - úgy látszik,
ők nem bírták ezt a szakaszt.
Tegnap este elbúcsúztunk Pag-tól. Kedvelt fagyisunk (ez
egy másik, nem amelyik dobálta a gombócokat) soron kívül
kiszolgált minket… A szombat délelőttöt pedig
Senj-ben töltöttük. Komppal keltünk át, elkerülve
azt a járhatatlan összekötő utat. Nagyüzem volt,
kérem szépen. Az utolsó kocsi épphogy beállt,
már indult is a komp, s csak akkor kezdte el felhúzni a hátsó
ajtót. A túloldalt megértettük, hogy miért
ez a nagy sietség (egyébként a történelmi hűség
kedvéért megemlítem, hogy három komp járt):
több kilométeres sort alkottak a várakozó kocsik…
Egy kis városnézés Senj-ben, majd fürdés a
strandon. Ami roppant érdekes volt: egyrészt itt a leghidegebb
az Adriai-tenger, másrészt nagyon sok hal úszkált
a part mellett. Szó szerint. Ültünk a sziklán és
bámultuk a halrajokat. Csodálatos látvány volt.
A néhány lépés után hirtelen mélyülő
(1 méterről legalább 5-6- méterre mélyülhetett)
vízről már nem is beszélve…
Jé, az ott már egy magyar zászló… Befejezem,
további jó nyarat!
Államközti terület Magyarország és Horvátország
között, 2002. július 13.
Bacsi
|