CyberPress.Sopron

Közvélemény-kutatás Romániában

Kiábrándult román szavazók?

A (romániai) parlamenti választások közeledtével egyre gyakrabban tesztelik a "politikai piacot" a különböző, arra hivatott intézmények. Legutóbb a Metro Media Transilvania, majd a Román Közvélemény- és Piackutató Központ (CSOP) tette közzé – egymáshoz képest alig két hetes eltéréssel – adatait, amelyeket sokan az utóbbi évtized legborúlátóbb előrejelzésének minősítettek. Tény, hogy a felmérések tanúsága szerint a lakosság szegénysége, kiábrándultsága messze felülmúlja a korábban jelzett arányokat. A Metro Media által megkérdezettek 2/3-a elégedetlen a hazai közállapotokkal: 25 százalékuk "rossznak" minősítette, 17 százalékuk "katasztrofálisnak", 5–5 százalékuk pedig egyszerűen a "szegény", illetve a "nehéz", 4 százalékuk a "káosz", 2 százalékuk pedig a "rendhiány" jelzőt tartotta a legmegfelelőbbnek a jelenlegi helyzet leírására.

Több mint figyelmeztető, és a lakosság igencsak keserű tapasztalatait jelzi az ország "demokratikus átalakulását" illetően, hogy a helyzetből a kiutat egyrészt az egypártrendszerben (a Metro Media által megkérdezettek 42 százaléka!), másrészt – az újabb felmérés adatai szerint – Ion Iliescuban (38 százalék) és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjában (37 százalék) látják. A Román Demokratikus Konvenció ismét – sokadszor – a második helyre kényszerült (24 százalék), őt követi a Teodor Meleşcanu vezette Szövetség Romániáért Párt (10 százalék), majd a Demokrata Párt (9 százalék), és az RMDSZ (7 százalék). Az elnökjelöltségre esélyes politikusok listáján Ion Iliescut Emil Constantinescu követi (20 százalékkal), majd Teodor Meleşcanu (15 százalék), Corneliu Vadim Tudor (8 százalék) és Petre Roman (7 százalék) következik. Ugyanakkor a szavazati joggal rendelkező lakoságának majdnem fele (47 százalék) bizonytalan, azaz fogalma sincs arról, hogy melyik politikai pártra, elnökjelöltre szavazna abban az esetben, ha a jövő vasárnap lennének a választások.

A felsorolt adatok tükrében az RMDSz kilátásai nagyjából változatlanok – legalábbis a többi párttól, az általános politikai helyzettől elvonatkoztatva. Nincs is ezen mit csodálkozni. A magyar szavazópolgár – legendás fegyelmezettségén túl – még ha nem is ért mindenben egyet képviselőivel, vagy tartja egyértelmű sikertörténetnek az elmúlt közel három esztendő koalícióbarát politikáját, a köpönyegforgató vezetőivel szembesülni kénytelen román választók többségével ellentétben egy dolgot semmiképpen sem vethet választottjainak szemére. Éspedig, hogy nem képviselik évek óta következetesen ugyanazt a tetszés szerint cimkézhető (jó-rossz, sikeres-sikertelen, mérsékelt vagy radikális) politikai irányvonalat. Amelybe persze – a kisebbségi célok követése mellett – az általános gazdasági, társadalmi, politikai reform megvalósításáért folytatott, többnyire tánclépésekben "előrehaladó" (egyet előre - kettőt hátra) küzdelem is belefér.

Nyugaton tehát a helyzet változatlan – mondhatnánk –, és mégsem az. Hiszen jól tudjuk, s ezt az utóbbi kínkeserves három esztendő is bizonyította: a romániai magyarság önmagában soha nem érheti el céljait. Legalábbis nem a demokrácia eszközeivel. Partnerek nélkül (és itt nem feltétlenül koalíciós partnerekre gondolok), sem most, sem a jövőben nem lesz képes előbbre lépni. Márpedig az idézett közvéleménykutatások éppen a lehetséges jövőbeli "politikai társak" palettáját szűkítik le ijesztően.

Igaz, a törvényhozásban most mintha felpörögtek volna az események: a román honatyák egymás után szavazzák meg az évek óta halogatott, jobbra-balra taszigált kisebbségi passzusokat. De azért ne legyenek illúzióink. A jövőre sorrakerülő választások után, a közvéleménykutatások által is előrevetített új politikai felállásban már nem lesz koalíció, sem koalíciós érdek, megállapodás. Mármint olyan, amelyben az RMDSz is érvényesíthetné akaratát. Az ellenzéki együttműködés szabályai pedig jóval kevésbé kényszerítő erejűek, mint a hatalom melegében (?) sündörgők kényszerű egymásrautaltsága.

Lehetséges, hogy a következő szűk másfél esztendőben születik még néhány kisebbségbarát határozat Bukarestben, visszautalnak még néhány elkobzott ingatlant egyházainknak, esetleg az aradi vértanúk emlékoszlopa is helyére kerül, s ha tart a lendület, valószínű a tanügyi és közigazgatási törvényt is megszavazzák. Azon kell lennünk, hogy így legyen. De nem nehéz megjósolni: a majdani új kormány, új hatalom körül csoportosuló politikai erők egyik első dolga lesz – s talán a legfontosabb, hiszen messze könnyebben megvalósítható, mint az Iliescu által beígért 1 millió munkahely –, hogy azonnal megkísérli kiiktatni a kisebbségek számára eddig nyújtott, sőt "könnyelműen odadobott", "elrettentő", "az egységes román nemzet létét fenyegető" engedményeket.

Ez azt jelenti, hogy a választásokat követő négy esztendőre készülő RMDSz-nek, romániai magyarságnak – partnerekkel vagy anélkül – már nem a további térnyerésre, hanem mindenekelőtt a megszerzett hídfőállások védelmére kell berendezkednie.

Vásárhelyi D. Miklós (Bányavidéki Új Szó - Románia)