CyberPress.Sopron

"Bálványosi folyamatok" - beszélgetés Toró T. Tiborral, az RMDSZ Reform Tömörülés elnökével

A Bálványosi Szabadegyetem az elmúlt tizenkét év során nem csak az erdélyi, hanem a kárpát-medencei magyar közéletben is komoly intézménnyé és referenciaponttá vált. Az idei, XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem, valamint az eseményt közvetlenül megelőző politikai történések mindenképpen az erdélyi magyar politikai élet szereplőinek megosztottságát, az RMDSZ belső válságának látszatát keltették. A romániai magyar sajtótermékek elemzései egy, az RMDSZ-en belüli, ellenzékről szólnak, amely az idén az eddig megszokottnál erősebben hallatta hangját.
A Bálványoson történtekről, "az erdélyi helyzetről", Toró T. Tibort, a Reform Platform Tömörülés elnökét, a Bálványosi Szabadegyetem szervezőjével beszélgettem.

- Milyen céllal indult tizenkét évvel ezelőtt a Bálványosi Szabadegyetem, és hogyan alakult tevékenysége az eltelt tizenkét év alatt?
- Azt szoktam mondani: minden jó ember, fizikailag vagy lélekben ilyenkor július végén itt van Bálványoson, illetve negyedik éve – miután a bálványosi infrastruktúrát kinőttük – Tusnádon.
    Eredeti célunk egy olyan szabad műhely, találkozóhely kialakítása volt, ahol a kárpát-medencei– magyarországi és erdélyi magyar és romániai román – fiatalok a közéletet foglalkoztató különböző témákról tabu-, és előítélet-mentesen beszélgessenek, és a maguk előítélet-mentességét próbálják felhasználni arra, hogy a felnőtt társadalomnak "megoldásokat" javasoljanak. Ez a törekvés továbbra is megvan a szervezők céljai között, amire a mozgalom és az intézmény terebélyesedésével újabb funkciók is rátevődtek, hiszen azok a fiatalok, akik az egészet kitalálták – elsősorban a Fidesz határon túli ügyekkel foglalkozó front embereire gondolok – kinőtték magukat politikusként. Időnként ellenzékben, időnként kormányon, de mindenképpen meghatározó elemeivé váltak a két ország politikájának és közéletének. Nyilván a felelősségek, tisztségek magukkal hozták a nagyobb érdeklődést, a perspektíva kiszélesedését és mindezekkel természetesen egyéb, szervezési gondokat is. Tizenkét év távlatából úgy látom, hogy jelentős eltérés az eredeti céltól nem történt és a bálványosi folyamat töretlenül ível.
    Az újdonság: immár negyedik alkalommal házasítottuk össze sikerrel a szabadegyetemet az erdélyi diáktáborral. Azon kívül, hogy ez a szervezési gondokat megsokszorozta, azzal az előnnyel járt, hogy sokkal több fiatal van itt, nagyobb az érdeklődés a szabadegyetem előadásai, vitái iránt, ugyanakkor a számos alternatív rendezvény is várja a résztvevőket. Aki eljön az egy komplett programot kap, amiből kedvére válogathat. Semmi nem kötelező, ugyanakkor, bármit választ , garantáltan minőséget kap, mind a viták és előadások, mind a szórakoztató, művészeti, kulturális műsorok színvonalát illetően.

- Jól érzékeljük-e az anyaországban azt, hogy politikai értelemben polarizálódik az erdélyi magyar közösség? Összefüggésben vannak-e a romániai magyarságot érintő, említett folyamatok a magyarországi politikai élettel, a választási kampány alatti és utáni politikai helyzettel?
- Egyelőre a politikai elit polarizálódik politikai elvek szerint. Ez néhány száz, esetleg néhány ezer ember. Ez a polarizálódás régebb megtörtént, csak a magyarországi választási kampány tette nyilvánvalóvá.
    Nyilvánvaló az összefüggés. Az erdélyi magyar társadalom egy jelentős nagyságú, komplex, sokszínű társadalom. Teljesen világos, hogy itt a különböző értékek, érdekek, eszmerendszerek mentén a társadalmat törésvonalak szabdalják, amelyek mindeddig áthidalhatóak voltak a politikai érdekképviselet terén, hiszen olyan közös érdekeink vannak, amelyek ezt szükségessé és lehetővé tették. Az RMDSZ elmúlt öt év alatti pályája viszont olyan irányt vett, amely az említett létező szembenállást elmélyítette és ez a magyarországi választási kampány ürügyén vált nyilvánvalóvá. Bizony itt is van egy olyan csapat, amely nem az autonómia-programot tartja fontosnak, meghatározónak, hanem egy egyezkedéses, balkáni – én azt szoktam mondani – kisebbség-gyakorlati politikát – amelynek nem az a lényege, hogy stabilan megoldja közép és hosszú távon az erdélyi magyar közösség gondjait, hanem az, hogy a saját pozícióit újratermelje. Ez személyekhez kötött, általában olyanokhoz, akiket a többségi hatalom preferál és elfogad partnernek és rajtuk keresztül csöpögteti azokat az engedményeket, kegyeket, amelyek egy-egy problémát megoldanak.

-Ezzel szemben a másik oldal?
- A másik oldal egy stabil, jogszerű megoldásban, autonóm intézményrendszerben gondolkodik és közjogosítványokban, amelyek szerint mindegy, hogy ki van hatalmon Bukarestben, az RMDSZ-ben. Egy olyan rendszer kialakítására van szükség, amely önjáró és működik. Egy demokráciában nem okoz drámai megrázkódtatást a hatalomváltás, vagy az egyes intézmény élén történő személycsere; a dolgok mennek tovább.
Ez a két különböző szemlélet nem igen kompatibilis. Jelenleg az RMDSZ-en belül a pozíciókért küzdő politikusok kerültek többségbe a programorientált politikusokkal szemben, ez most vált nyilvánvalóvá, amikor Magyarországon is nyilvánvalóvá vált a választási kampányban, az egyszerű ember számára is az, hogy itt a múlt és a jövő között kell választani. Hozzánk mindez – jó értelemben – átgyűrűzött .

- Hogy értve: "jó értelemben"?
- Ezt én pozitív folyamatnak tartom, mert legalább letisztult az, ami eddig is létezett, és igazából világossá vált az emberek számára az alternatívák közti különbség. A gond csak az, hogy amíg Magyarországon a demokratikus választások alatt a népnek, a nemzetnek, az anyaországiaknak lehetőségük van választani, mindeddig ez Erdélyben – és gondolom, hogy a többi határon túli közösségben sincs ez másképp – nincs lehetőség választani, hiszen egy olyan kvázi-demokratikus rendszer alakult ki, ahol gyakorlatilag az elit választ és az elitnek bizonyos része, aki éppen hatalmon van, jóval nagyobb eséllyel tudja magát újratermelni. Mi pontosan ez ellen harcolunk, próbáljuk valamilyen módon ebből a válsághelyzetből az érdekvédelmi szervezetet kivezetni, mert ha ezt a válságot nem sikerül megoldani, akkor ennek az lesz az eredménye, amire a többi határon túli közösségekben vannak már negatív tapasztalatok.

- Az erdélyi magyarsággal kapcsolatosan a jelenlegi kormánynak volt néhány, az előbbihez képest új elemet is tartalmazó kijelentése. Ön, mint az erdélyi magyarság egyik meghatározó személyisége, hogyan érezte, az Orbán-kormány "túlszerette" a magyarokat?
- Ez a kijelentés szinte kommentálhatatlan. Én nem éreztem ezt a "túlszeretést". Én azt éreztem, hogy van egy útkeresés, létezik egy nemzeti stratégia: a határmódosítás nélküli össznemzeti egyesítés programja. Ennek próbálták meg a politikai, gyakorlati, közéleti, leghatékonyabb eszközeit megtalálni, úgy hogy közben – az egységes nemzet szempontjából – szerintem, egy egészségtelenül gondolkodó Európával, illetve a környező országok határozottan ellenséges politikájával kellett szembemenni. Ennyit éreztem a "túlszeretésből".

-A Medgyessy-kormány azt is hangsúlyozta, hogy a határon túli magyaroknak meg kell hagyni azt, hogy a őket érintő, akár össznemzeti kérdésekben ne az anyaország, hanem csakis ők maguk keressék a helyes megoldásokat.
- Tetszetős és elvileg nem is lenne rossz, ha ez az elv egy nemzeti koncepcióba beilleszthető lenne. Én úgy érzem, hogy ez inkább azt takarja, hogy a jelenlegi szocialista kormánynak a nemzetpolitikáról általában és a határon túli magyar kérdésről sajátosan nincsen semmilyen koncepciója. Ez inkább a kényelem és a tájékozatlanság jele. Ők egyszerűen átdobják a problémamegoldást a határon túlra. A magyar külügynek, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának éppen az lenne a dolga, hogy ezt a koordinációs munkát elvégezze, folyamatosan konzultációt folytasson, és végül is alakítsa ki a megfelelő nemzetpolitikát. Minden nemzetrésznek megvannak a maguk sajátos érdekei és megvan a sajátos helyzete, amelyeket semmiképp sem lehet elszigetelni a magyarországi történésektől, ha egyáltalán nemzetben gondolkodunk.
    Én úgy látom, hogy a jelenlegi kormány tízmillió magyarral gondolkodik és az országban. Ugyanakkor nem mer teljesen szakítani a nemzeti retorikával, mert tudja, hogy ezzel olyan pozíciókat veszítene az országon belül is, amelyek esetleg elveszítené a kormányzási lehetőséget, ugyanakkor nincsen elképzelése a nemzet jövőjéről. Ráadásul a státusztörvényt, a nemzetpolitikát is kampánytémává tette, most pedig a retorikai csapdából nem tud kikeveredni.

-  A közelmúltban váltak ismertté a romániai népszámlálás adatai. Milyen stratégiaváltásra készteti ez az RMDSZ-t?
- Úgy gondolom, hogy határozott és elég radikális stratégiai váltásra van szükség és hogyha ez nem volt világos eddig a politikai elit számára, akkor a népszámlálás adatai világossá tették, hogy ez a típusú politika, amit 12 éve csinálunk nem vezethet eredményre. Lassíthat, de nem állíthat meg bizonyos folyamatokat. Hogyha megnézzük a statisztikai adatokat, akkor világos, hogy a közel húsz százalékos fogyás oka a negatív demográfiai mutatókon túl kettős: az asszimiláció és a kivándorlás. Az RMDSZ hivatalos retorikája az, hogy a kivándorlást kell megállítani; ezzel egyetértek: nem bátorítandó a kivándorlási folyamat. De hogyha a két tényezőt össze kell hasonlítani, akkor az a véleményem, hogy egyértelműen az asszimiláció ellen kell harcolni, hiszen a kivándorlás legfeljebb azt eredményezi, hogy a nemzet "testén belül" újra rendezi a közösségeket, vagy pedig átrendezi. Ha egységes nemzetben gondolkodunk, attól még a nemzet számára ezek az emberek nem vesznek el, hanem legfeljebb súlypont-átrendeződések történnek. Azok, viszont, akik asszimilálódnak, a nemzet számára elvesznek. Nekünk azokat a megoldásokat kell megtalálnunk, amelyek ezt az asszimilációt állítják meg, illetve fordítják vissza, vagyis a disszimilációs mechanizmusokat kellene bátorítani. A státusztörvény egy ilyen jogi konstrukció, akkor hogyha úgy alkalmazzák, hogy valóban beindítsa ezeket a disszimilációs folyamatokat.
    Én úgy látom, hogy a stratégiai váltás azt kell, hogy megcélozza, hogy ne a puha kisebbségpolitikát vigyük tovább, hanem álljunk rá arra az autonomista vonalra, – ami egyébként az RMDSZ programjában érdekes módon megvan, és amit eddig még senki sem vont kétségbe és amit az RMDSZ legutóbbi, 1999-es kongresszusa is megerősített.

- Gyakorlatban más történik?
- Egy konszociális modellről beszélnek, amely szerint az RMDSZ a mindenkori kormánnyal egy olyan együttműködést alakít ki, amely nem a lényegről szól. Az autonóm politikát kellene következetesen átültetni a gyakorlatba, illetve a román többséggel folytatott dialógusunknak is erről kellene szólnia és nem eseti engedményekről. Közjogosítványokkal aládúcolt autonóm intézményrendszert kellene felépíteni végre. Természetesen tudom, hogy magától ez nem épül fel, azt is tudom, hogy ehhez meg kell nyerni a román politikai elit partnerségét, az európai nemzetközi intézmények támogatását, és elsősorban, az anyaországi kormánynak kellene határozottabban mindezt előmozdítani, a maga sokkal szélesebb diplomáciai, politikai és egyéb típusú kapcsolatrendszerével.
    Ha ezek a tényezők mind összeállnak és egy irányba mutatnak, akkor azt hiszem, hogy az autonóm közösségvállalás útján tovább lehet haladni. Ha egy ilyen jövőképet mutatunk fel a közösségünk számára, akkor talán a népességfogyás a második tényezője is – a kivándorlás – alábbhagy, hiszen azok az emberek szoktak kivándorolni, akik itt nem látják hosszú távon a jövőjüket.

- Kik azok a román értelmiségiek, akikkel a "bálványosi folyamatban" párbeszéd folytatható
- A kezdettől fogva a szabadegyetem szervezésében partnerünk volt a Smaranda Enache asszony személyéhez köthető Pro Europa Liga. Két éve a bukaresti székhelyű, de erdélyi csoportokkal is rendelkező Horia Rusu Nemzeti Liberális Alapítvány a partnerünk. Az ő értelmiségi holdudvaruk szinte azonos a Pro Europa Liga értelmiségi holdudvarával. Velük szerveztük az idén is a rendezvényt. Ők a román értelmiség azon része, akik első sorban dialógus-partnerek a mi problémáinkban, másodsorban a dialóguson túl, olyan vélemény-multiplikátorok, akiknek a szívós munkájával elérhető az, hogy a román társadalom egy jelentős része közös céljainknak megnyerhető legyen. Politikusok az idén szinte egyáltalán nem jöttek el és ez tulajdonképpen a magyarországi kormányváltás, illetve a jelenlegi RMDSZ-en belüli politikai helyzetnek is a következménye, hiszen mindkét kormány, illetve az RMDSZ hivatalos vezetése is bojkottot rendelt el a szabadegyetem ellen. Ez azonban a szervezőket különösen nem zavarta, s a szabadegyetem előadásainak színvonalát sem befolyásolta egyáltalán, sőt úgy érzem, hogy az idén nagyobb az érdeklődés, a hangulat nyugodtabb. Valahogy a kormányjogi felelősség sem nyomasztja a jelenlévőket és sokkal tartalmasabbak és nyitottabbak a beszélgetések. Az előadások értékét mutatja, hogy azok, meg az azokat követő viták elindítanak bizonyos gondolatokat, folyamatokat a fejekben, amelyeknek néhány év múlva meglesz az eredménye. Több, Bálványoson megfogalmazott gondolat vált valósággá: így működik a bálványosi folyamat.
    Például a státustörvénynek a gondolata itt merült föl először; az utána következő évben arról beszéltünk, hogyan is nézzen ki a törvény, a következő évben pedig arról, hogy gyakorlatban hogyan működjön. Az erdélyi magyar egyetem ügye is néhány éve folyamatosan szerepelt a napirenden: kell-e, vagy nem, azután, hogy milyen legyen, most meg arról vitáztunk, hogy hogyan kell továbbfejleszteni…Az egyházi ingatlanok kérdése hasonlóképpen minden évben szerepelt a napirenden. Az idén arról beszéltünk, hogy hogyan lehet ezt a jogszabályt a gyakorlatba ültetni.

- Most milyen "bálványosi folyamat" indult be?
- Amitől azt várom, hogy a következő években valósággá váljon, az a regionalizmus kérdése. Két vitanapnak is a témája volt. A Provincia értelmiségi csoport itt tartotta a nyílt, kihelyezett ülését. Én úgy érzem, hogy a tudatokban sikerült egy áttörést elérni arról, hogy a regionalizmus jó. Én azt várom, hogy néhány év múlva arról tárgyaljunk, hogy hogyan működjenek jobban ezek a közigazgatási, politikai, gazdasági régiók, amelyekből a következő években Románia összerakódik és majd Európa is állni fog.
Jelenleg eléggé "lefagyott" a Romániai politikai rendszer. Ez a 2001-es választás nagy negatívuma, illetve a 1996-2000-es kormányzásnak ez a nagy adóssága, hogy a román lakosságban a polgári értékrendbe vetett hitet eléggé megrengette, másrészt az ellenzéket eléggé ellehetetlenítette. Jelenleg a romániai ellenzék a padlón hever, ráadásul nem is egységes. Ezért kormányozhat nyugodtan a számszerűleg kisebb szociáldemokrata párt, amely az ellenzék pártjait egymás ellen játssza ki, egyébként nagyon ügyesen. Én úgy látom, hogy a jelenlegi kormány hátralévő két éve alatt a jelenlegi ellenzék nemigen tud talpra állni. Azt hiszem, hogy Románia a következő ciklusra is tartósan berendezkedik erre a szociáldemokratának mondott – de valójában posztkommunista – kormányzásra. A jelenlegi politikai pártokkal nem tudok stratégiai partnerséget elképzelni.

- A regionalizmus eszméjét illetően kik a partnereik?
- Létezik az Erdély-Bánság Liga, bejegyzés alatt álló regionális párt, erdélyi regionális párt, amelynek stratégiai célja, hogy az Erdély alkotmányos régióért harcoljon, ugyanakkor a parlamentből kiesett nemzeti parasztpártnak vannak olyan elemei, amelyek a regionalizmust szeretnék; ezekkel az erőkkel lehetne egy stratégiai partnerséget kötni. Elsősorban a 2004-es helyhatósági választásokon fog megmutatkozni, hogy ez lehetséges-e. Ebben a kérdésben szkeptikus vagyok.

- Kiválik-e a reform Tömörülés az RMDSZ-ből?
- Az RMDSZ-t át kell alakítanunk, mert a jelenlegi formájában nem működik. Mint mondtam, az RMDSZ csúcsán a pozícióorientált politikusok vannak többségben.
Az RMDSZ átalakult egy román politikai versenypárttá. A belső demokrácia nem működik, egy hierarchikus rendszerben, abszolút zártkörű döntések születnek. Nem lehet egy ilyen leszűkített keresztmetszetű szervezettel az egész közösség nevében fellépni, vagy döntéseket hozni. Ez azt jelenti, hogy aki ebből kiszorult, keresi a helyét. Nekünk az lenne a célunk, hogy megszerezzük azt a helyét kereső többséget, amellyel lentről végrehajthatnánk a szükséges reformot az RMDSZ-ben; vagyis visszaalakítanánk az érdekképviseleti szervezetet azzá, amit 1993-ban együtt találtunk ki és ami elvileg létezik, de a csúcsvezetés nem érdekelt a működtetésében. Szükséges végrehajtani ezt a struktúraváltást és meg lehet őrizni az egységes képviseletet. Ha ezt nem tesszük meg, fél év múlva darabjaira hull az egész.

- Regionalizmus és autonómia. Hogyan viszonyul a kettő egymáshoz?
- Az RMDSZ programjában is két típusú autonómiáról van szó. Az egyik a személyelvű, nem területhez kötött kulturális autonómia. Tehát, aki magát magyarnak, vagy valamilyen kisebbséghez tartozónak vallja, az élhet a jogosítványokkal. Identitást érintő kérdésekben a közösség az intézményen keresztül megkapja a döntéshozó jogkört, illetve, a finanszírozást, amely révén ezeket az intézményeket működtesse.
A másik, a területi, vagy regionális autonómia nem egy etnikai típusú autonómia. A román regionalistáknak is az a tervük, hogy Romániát autonóm régiók közösségévé alakítsák át. Számunkra, nyilván, Erdély a fontos, hiszen ott él a magyar közösség. Ha a kettőt konvergenssé lehet tenni – és szerintem, lehet, hiszen egymást kiegészítik – vagyis, ha egy nem etnikai autonómia keretein belül, megfelelő jogi háttérrel, működtethető egy személyi elvű autonómia is, akkor azt hiszem, hogy valódi partnerség alakulhat ki a román regionalisták és a magyar autonomisták között. Erről folytattunk most tárgyalást a Provincia Csoporttal a szabadegyetemen, illetve a Sabin Gherman-féle Ligával, akikkel látok együttműködési lehetőséget, akkor, ha a román regionalisták elfogadják a magyar kulturális autonómia lényegét, miután mi már elfogadtuk a területi autonómiát, mint stratégiai célkitűzést.

V.B.É.