|
Konkoly és búza
Mt 13,24-43 Mottó(k):
Egyszikűek osztálya: pázsitfüvek cs. - búza
Három hír: „A konkolyt, a gabonavetések ismert gyomnövényét Ausztriában a kihalás fenyegeti, ezért felkerült a "vörös listára", azaz a megmentendő növényfajok jegyzékére. De miért is kell kímélni ennyire egy eddig csak kárhoztatott gyomot? Az igen nehezen irtható répafonálféreg (Heterodera schachtii) elleni biológiai védekezésre tökéletes ellenálló képességének köszönhetően, kiválóan bevált. A konkoly ugyanis mintegy odavonzza a gyökérzetéhez a fonálférgeket, de abban azok - a növény ellenállósága révén - semmi kárt nem tudnak tenni. Így az eddig irtott növénnyel a cukorrépa-táblákon termesztett köztesnövényként találkozhatunk majd.” (Förderungsdienst 1996:9) "A vetés kézzel történt, az esős évszak kezdetén: október, november hónapban. A földművelő ember reményteli tapasztalata adhatta alapját annak, hogy éppen a földbe hulló és elhaló búzaszem vált Jézus üdvösséget szerző (bő termést hozó) halálának jelképévé (Jn 12,24). A vetés legnagyobb ellenségei az esetleges szárazságon (MTörv 11,17), gabonabetegségeken (MTörv 28,22) vagy sáskajáráson (Ám 7,1-3) kívül a gyomnövények voltak. Köztük a nagyon elterjedt mérges konkollyal (szédítő vadóc, Lolium temulentum), mely Jézus másik példabeszédének "főszereplője" (Mt 13,24-30). A konkoly a növekedés első idejében a búzához nagyon hasonló növény. Fekete és keserű magjának fogyasztásáról azt tartották, hogy megzavarja az értelmet és gonosz gondolatokat ébreszt. (A görög nyelvben a konkoly neve zizania, ebből származik a francia zizanie -- viszály -- szó.)" "Előfordulnak olyan gyomnövények, amelyek valamikor tömegesen fordultak elő és veszélyesek is voltak. Ilyen például a szépvirágú vetési konkoly, amely még a 20. század közepetáján is tömegesen jelent meg a gabonavetésekben. Ha a fekete, kerek magja az őrlésre szánt búza vagy rozs közé keveredett, akkor súlyos betegséget okozott. Ezért a vetőmag előkészítésének egyik fontos művelete volt a konkolytalanítás. Manapság már ritkaságszámba megy egy-egy konkolynövény és a botanikusoknak nem kis problémát okoz, ha be kívánnak mutatni vagy a herbáriumuk számára le szeretnének préselni egy virágos konkolynövényt. Láttatok már konkolyt ? Felismernétek?
Pár éve az első Pannonia Sacra ifjúsági lelkitúrán estére megéhezve és kimerülve érkeztünk egy búzatáblához. Aznap reggel épp Máté a búzáról és konkolyról, azaz valójában Isten országáról szóló példabeszédén elmélkedtünk. Az éhes csapat nekiesett az út szélén az érett kalászoknak, és tenyerében morzsolta szét a szemeket, mohón fogyasztva a csodálatos ízű magot. Városi gyerekeknek nagy élmény volt. Lehet, hogy ma kimennénk Pest határába a kocsival, hogy megismételjük a tapasztalatot, nem is találnánk olyan ízletesnek. A jóllakott embernek mások az ízlelőbimbói, mint az éhezőnek. Talán Isten országára és éhesnek kell lennünk, hogy ízlelni tudjuk. Körülnéztem a falatozó csapaton, és megkérdeztem: Konkolyt láttok-e?
Hol is keresse a mai ember az információt? A hálón, a weben. Egyetlen keresőnél 2500 találatom volt! Bingó! Még képet is találtam egy tucatot, meg egy térképet a Lolium temulentum elterjedéséről. Kiderült, európai növény, Kínába csak nemrég szivárgott be és a trópusokon se híre-se hamva. Elgondolkoztam. A teremtést felváltotta a virtuális világ. Hátborzongató, nem? Vajon a rossz, a hamis tan – amelytől Jézus óvta tanítványait – ma már csak virtuális? Jézus nem virtuális világokról beszélt. A szántóföld, magyarázza, a világ. „A jó mag az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia.”Mt 13, 38. Van ebben az egyszerű magyarázatban egy veszély a mai ember számára. Igaz, régen se biztos, hogy nagyon másképp volt. Tudniillik, hogy ujjal mutogatunk a „másikra”: ő a konkoly, s mi a búza .
A történet pikantériája, hogy a konkoly, amíg együtt nő a vetéssel, még hasznos is. Hogyan? Úgy, ahogyan a hírben olvashattuk: A konkoly tökéletes ellenállóképességének köszönhetően. kiválóan bevált az igen nehezen irtható répafonálféreg (Heterodera schachtii) elleni biológiai védekezésre. A konkoly ugyanis mintegy odavonzza a gyökérzetéhez a fonálférgeket, de abban azok - a növény ellenállósága révén - semmi kárt nem tudnak tenni. Ezért az osztrákok védett növénnyé nyilvánították. Mert kihalófélben van, ez is meglepetés. Olyannyira ritka, hogy bizony már a hálón kell keresni a képét, mint Madách tragédiájának virtuális múzeumában, nem a mezőkön.
A hívek könyörgésében elhangzó imával ellentétben a konkoly nem fojtja meg a búzát. A veszély nem táplálékunk megmérgezésében, a lélek mérgezésében van. Nem az embertől, a gonosztól, hanem a gonosz eszméktől, tévtanoktól, kell megóvni minket, magunkat. S ehhez kell a megkülönböztetés szelleme. Felismerni önmagunkban gonosz indulatainkat, a haragot, az irigységet, a féltékenységet, a Káini indulatokat. Ehhez kell az ima, a lelkigyakorlat, sok gyakorlat. Keressétek tehát a konkoly magjait eledeletekben, s hagyjátok nőni a szédítő vadócot, a szépnevű és szépvirágú Loliumot!
|
Foglaljuk csak össze!